Megtörte a csendet Hodász András, akit többek között a népszámlálási kampány is arra ösztönzött, hogy újra megossza gondolatait az emberekkel azután, hogy nemrég felmentését kérte a papi szolgálat alól, és elvonult a nyilvánosság elől.
Hodász András egyházi kérdésekben először osztotta meg nyilvánosan gondolatait azóta, hogy szeptemberben saját kérésére felmentették a papi szolgálat alól. A Papifrankó YouTube-csatorna alapítója akkor azzal indokolta döntését közösségi oldalán, hogy elcsendesedésre és nyugalomra van szüksége. Hozzátette, hogy a közösségimédia-aktivitásból is visszább vesz, és arra kérte követőit, hogy ne hívják, ne keressék őt.
Ugyancsak szeptemberben a Válasz Online birtokába került egy levél, amely alapján elképzelhető, hogy a római katolikus pap csak ideiglenesen kérte felmentését. Azt írták, hogy Hodász András egyéves betegszabadságot kért és kapott Erdő Péter bíborostól, ennek letelte után pedig visszatérne a papi szolgálatba.
Az Angyalföldi Szent Mihály-plébánia papi közösségének moderátora most visszatért, új írása jelent meg a Szemlélek portálon.
Hodász András azt írja, hogy többektől jutott el hozzá az információ, hogy túl sok konfliktusa volt, és ez okozta a felmentését. Sokan megtalálták őt azzal is, hogy „megharagudtak” rá odafent a korábban publikált cikkei miatt. Szerinte azonban a valóság ennél jóval összetettebb.
Hozzátette: rengeteg hiteles, mélyen hívő és jó ember dolgozik az egyházban a papok, püspökök, hívek között is. Úgy látja, a médiában sokszor az egyház „negatívumait erősítik fel”, az összkép azonban nem ennyire sötét.
Nagyon is fontos számomra a hitem és a közösségem, ezért nem tervezem elhagyni
– fogalmazott a római katolikus pap, aki öt érvet is felsorolt ennek alátámasztására.
Hodász András mindegyik pont alatt részletesen kifejti, mire gondol. Többek között arról ír, hogy szerinte „az egyház a legszínesebb csapat, mindenki elfér benne”. Úgy véli, azt az érzést kínálja a társadalomnak, hogy senki sincs egyedül.
Jóval többen vannak a hiteles, elkötelezett keresztények, mint azok, akik a botrányokat okozzák
– fogalmazott.
A katolikus egyház pedofil botrányairól is kifejtette véleményét, valamint több kérdést is felvetett.
„Hány pedofil ügy volt? És hány pap szolgált élete végéig hűségben és csendes szentségben a gyerekek között, anélkül, hogy bántotta volna őket? Félreértés ne essék, itt most nem áll szándékomban a gyermekek ellen elkövetett bántalmazásokat relativizálni, egy eset is szörnyű, de fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy hajlamosak vagyunk sötétebben látni az egyház életét, mint amilyen a valóságban.”
Írásában kitért a népszámlálási kampányra is.
„Talán az utóbbi időben nagyobbrészt kritikával illettem az egyházamat, és emellett keveset dicsértem – így kialakulhatott az a hamis kép, hogy voltaképpen nem szeretem. Meg is kérdezte valaki, hogy be fogom-e jelölni a népszámlálási kérdőíven, hogy katolikus vagyok. (Be.)”
Hodász András a cikk végén így fogalmaz:
Sok a baj, a nehézség az egyházban? Igen. Történnek rossz dolgok, születnek rossz döntések? Szép számmal. Vannak alkalmatlan, vagy akár rossz szándékú emberek? Tudnék mesélni. De nem gondolom, hogy én jobb lennék a Deákné vásznánál, és nem fogom elhagyni Jézust Júdás miatt!