Visszatértek a budai hídfőre a legendás kőoroszlánok, most már ők is felügyelik az építkezést.
Építkezés kezdete: 1840. Teljes hossz: 380 méter. Szélesség: 14,5 méter. Megnyitva: 1849. november 20. Bezárva: 2021. június 16. Újranyitva: 2022. december?
A Széchenyi lánchídról van szó, amelyet a köznyelv rendszerint csak Lánchídként emleget. A híd az első között. Amellett, hogy Budapest első, állandó összeköttetést biztosító hídja, az elsőség a teljes magyarországi Duna-szakaszra is értendő, így az is nyilvánvaló, hogy emiatt a legismertebb. Mindezek ismeretében az sem vitatható, hogy a Lánchíd Budapest egyik jelképe, a főváros éke.
A híd megérett a teljes felújításra. Olyannyira, hogy a munkálatok lassan a végükhöz közelednek, legalábbis ebben reménykedik pár millió ember.
Hogy ez tényleg így is van, arról ékesen tanúskodik, hogy a budai hídfőre visszakerültek a Marschalkó János szobrász által kőbe álmodott oroszlánok. Az esemény több volt mint látványos, precíz, pontos, kiszámított mozdulatoknak köszönhetően emelkedtek a magasba a tonnányi szobordarabok, hogy aztán jó ideig egy helyben pihenjenek, és vigyázzák az arra járók nyugalmát. A pesti oldal ragadozóinak erre még pár hetet várniuk kell.
Valaki halkan megjegyzi, vajon mi lett azzal a sok anyaggal, ami a szobor átfűrészelésekor keletkezett, és vajon nem egy kicsit történelemhamisítás-e, ha nem azt is felhasználva ragasztják össze. Nem, nem az, mert mindegyik oroszlán eredetileg három darabból állt, és cementes habarccsal ragasztották össze, közé homokot öntöttek, majd az utómunkálatoknak köszönhetően eltüntették a nyomokat, azaz a szobor anyagához nem nyúltak. A restaurálás kezdetén ezeknek az illesztéseknek a mentén vésték le a cementet, kifolyatták a homokot, és az újból három-három darabra vált szobrokat szállították el. Mindezt Puskár Anettől, a híd felújítását kivitelező A-Híd Zrt. kommunikációs vezetőjétől tudtuk meg.
Annyira megújultak a kőoroszlánok, hogy némelyikük még fogászati kezelésen is átesett. A megrongálódott fogakat orvosi lézer segítségével állították helyre. Szegények örökre fogatlan oroszlánok maradnak, mert a szobrász annak idején csak két szemfogat álmodott a kőbe, a kettő közé egyetlen szem fog sem jutott.
Nyelve viszont van – erről természetesen meggyőződtünk –, bármilyen aranyos is a legenda, hogy nincs, és amikor ez kiderült, a szobrász a hídról vízbe vetette magát, mert nem tudott élni a szégyennel. Ezzel szemben Marschalkó János köszönte szépen, még jó ideig élt, a Magyar Tudományos Akadémia, a pesti Vigadó, a Rudas fürdő és még számos más épület részére készített szobrokat, és megbecsült, jó hírű szobrászként hunyt el 1877-ben.
A nyelvek viszont tényleg nem nagyon látszottak, annyira elfeketedtek az algától, mint ahogy az oroszlán bajszát jelképező lyukacskák is eltömődtek. A felújítás során ezeket is kitisztították. A restaurálás végén az összeillesztés után kap majd egy speciális „bőrt” a szobor, azok közé öntik a homokot. Hosszas kísérletezéssel alkották meg azt a színárnyalatot, amelyik megegyezik a szoboréval.
Amiatt volt kicsit nehéz, mert a színpalettán nem szerepel a szoborbézs kifejezés
– mondja mosolyogva Puskár Anett.
A négy kőoroszlán kapott egy hidrofobizáló réteget, hogy a lehető legjobban megóvják az időjárás hatásaitól.
Még megkérdezzük, van-e nevük az oroszlánoknak. Puskár Anett egy kicsit kacag, majd azt mondja, nincs, de akár lehetne is, mert mind a négy oroszlán egyéniség. Látszatra teljesen egyformák ezek a 12 tonnás szobrok, de miután nem sablonból öntötték, hanem kézi munkával készültek, ezért a jó megfigyelők észrevehetik az egészen pici eltéréseket. Viszont tényleg vigyáz a gyalogosokra, mert mind a négyen az út felé irányítják kőtekintetüket.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)