Olvasóink szerint nem egyedi eset az, amelyet a napokban megosztottunk.
A napokban írtuk meg egy olvasónk kálváriáját, aki hiába vette meg a helyjegyét a MÁV egyik InterCity-járatának első osztályára, azt a kocsit műszaki okok miatt nem kapcsolták a szerelvényhez, így több órán keresztül kellett ácsorogniuk.
Miután Moldova György óta tudjuk, a vasút egy speciális intézmény Magyarországon, arra kértük olvasóinkat, írják meg, ha hasonló tapasztalatokat éltek át a vasúttársaság valamely járatán. Még minket is meglepett, hogy pár óra alatt mennyi történetet kaptunk, amelyekből az alább szemezgetünk.
Ádámmal kezdjük, és nem elsősorban azért, mert keresztnevét tekintve meglehetősen elöl áll a sorban, hanem azért, mert hihetetlenül rutinos olvasó. Mint írja, másfél évtizede hetente vonatozik, és:
kábé csak hasonló sztorit tudnék mesélni
– ami meglehetősen sommás állítás, de olvasónk ki is fejti, mire gondol.
Pontosan nem számolta ki, de nagyjából az utazásai felén tapasztal valami kellemetlenséget. A példa kedvéért megoszt két visszatérő bosszúságot.
„Amikor a vonatot várom, és késés van, elsőnek azt írják ki, hogy 5 perc, majd változtatják 10-re, 20-ra és így tovább. A vége az, hogy határozatlan ideig nem érkezik meg a vonat.”
Azt is tapasztalja, a Debrecen és Budapest Nyugati vonalon a késések szinte mindennaposak. Ádám nem hiszi, hogy ezt előre ne lehetne látni, és korrekt módon őszintén megírni a késés valódi idejét.
Nincs normális utastájékoztatás. Ha például késés van, vagy baleset, vagy igazából bármi, ami miatt nem tudunk időben elindulni, senki nem tud semmit, a jegyvizsgálók semmilyen információt nem tudnak mondani.
Olvasónk szerint a legérdekesebb az, amikor egy ilyen kellemetlenséget annyival elintéznek, hogy szíves elnézésüket és megértésüket kérjük.
De ne csak ekézzük a vasutat és a vasutasokat, jöjjön egy valódi, szívet és lelket melengető pozitív tapasztalat is (oldandó az eddigi szorongást):
Egyszer diákigazolvány nélkül utaztam véletlenül, már a vonaton vettem észre, a diákjegyhez nem tettem el a diákigazolványt, és meg akartak büntetni. Mondtam a jegyvizsgálónak, nem lenne egyszerűbb, ha szíves elnézését kérném, és ennyivel el lenne intézve, tekintettel arra, hogy ők mindig a szíves elnézésemet kérik. A jegyvizsgáló vette a lapot, elmosolyodott, és nem büntetett meg.
Ettől is szép a világ.
Sajnos összevissza beszélnek, én is december 27-én 12.38-kor indultam Kőbánya-Kispestről Debrecenbe. A 19-es InterCity+-kocsira volt feláras jegyem, de az a kocsi nem volt, se büfé, se semmi. Szerencsére kevesen voltak, így a sima első osztályon volt hely. És kivételesen legalább nem késett! Tudnék még mesélni
– írja István, és utóbbi ígéretét be is tartja, de előbb még kitér arra, az állomáson semmit nem mondtak be, illetve azt igen, hogy van büfékocsi a nem létező 19-esben. Idén már járt úgy Balatonlelle felé, hogy eltűnt az 1. osztályú kocsi, amelyre helyjegye volt.
Debrecenből pedig volt 80 perc késés, az 1 órával később indult Intercity lehagyta a vonatát. A büfékocsiban pedig nem volt ehető étel, mert nem kapcsolták be Miskolcon a hűtést, ezért megromlott minden.
Egyébként pedig ez a Keleti-Nyugati Intercity Debrecenbe szinte mindig 10-30 perc késéssel ér, szóval ezek nem egyedi esetek
– zárja levelét István.
Erika kiskorú gyermekével utazott volna IC Prémium (1+) osztályra váltott jegyükkel Debrecen–Budapest-útvonalon,
aminek borsos árát azért fizettük meg, mert egy zavartalan kellemes utazásban reménykedtünk, és amely alatt dolgozni szerettem volna a laptopomról.
Ehhez képest már az utazásuk kezdetekor a négyszemélyes zárt fülkéjükben velük szemben helyet foglalt két olyan MÁV-dolgozó, akinek átható dohányszagot árasztott a ruhája.
Kisvártatva elővették az ételeiket és a különböző szeszes italokat is, amelyeket harsányan, egymással hangosan kommunikálva fogyasztottak el, néha bevonva kiskorú gyermeket is a diskurzusba, azaz szemmel láthatóan és füllel hallhatóan jól érezték magukat.
Az utazás hamar rémálommá vált, a fülkénk számomra elviselhetetlenül büdös restiszagot árasztott. Egy ideig a folyosón vártam, hátha történik valami, majd az utunk második felében gyermekemmel átültünk más üres helyekre.
Olvasónk úgy folytatja, akkor döntötte el magában, hogy amíg a MÁV a saját, ingyen utazó dolgozóit nem utasítja arra, hogy egyrészt ne üljenek be már azokra a helyekre, amelyek az IC-vonatok fedélzetén utazók számára a legmagasabb szolgáltatási kategóriát jelentik,
és amelyeket pontosan azért vesznek meg, mert nyugodtan akarnak utazni, addig, bár nagyon örültem, hogy létezik ilyen IC Prémium (1+) szolgáltatás, biztosan soha többet nem veszek ilyen jegyet
– zárja sorait Erika.
Tódi fedőnevet választó olvasóink azt írja,
sajnos azt kell mondanom, hogy sem a MÁV prémiumkocsijainak műszaki meghibásodása, sem a vonatkísérő személyzet viselkedése nem egyedi eset.
Idén neki is volt szerencséje megtapasztalni, milyen az, mikor a prémiumkocsi nem közlekedik.
Ahogy írja, már akkor több utas is arra panaszkodott, hogy nem először járnak így, úgy látszik, azóta sem javult a helyzet.
Az én esetemben a legjobban nem az zavart, hogy a kocsi nem közlekedett, hanem az, hogy a kalauzok minimális segítséget nyújtottak
– folytatja. Nem érti, az elektronikus jegyrendszer mellett miért az a megoldás, hogy az utasoknak maguknak kell helyet keresni a vonaton.
Hiszen ha a kalauz már indulás előtt tudja, hogy x embernek nincs helye, akkor miért nem foglalja le a szabad helyjegyeket a pénztár segítségével? Így amikor megérkeznek az utasok, már legalább egy részüknek ki tudná utalni a helyeket, nem nekik kellene üres helyeket keresni a vonaton.
Tódi utolsó mondataiban javaslatot is tesz. Szerinte az igazi prémiumszolgáltatás az lenne, ha a bajban is megkapnák az utasok a törődést.
Ezzel szemben a legmagasabb szolgáltatást kifizető utasok olykor a legrosszabb helyzetbe kerülhetnek helyjegy nélkül – összegez olvasónk.
Anikó gyermeke Ceglédről utazott Debrecenbe idén novemberben, amikor velük is az említett cikkünkhöz hasonló eset történt. Ahogy írja, akkor az egész vonat nem IC típusú vagonokkal közlekedett, helybiztosítás nélkül.
„A férjem, mikor megjegyezte a kalauznak, hogy a tájékoztatás a vonat állomásra beérkezése előtt közvetlenül történt, így semmit sem tudunk tenni, és milyen eljárás lesz, azt a választ kapta, hogy majd lesz helye Szolnok után, mert sokan leszállnak.”
Ezek után reklamációt nyújtottak be, aminek eredményeként a vonatjegy visszatérítésének lehetőségéről tájékoztatták őket.
Nem tudom, erről a többi utas tájékoztatása megtörtént-e. Az állomáson biztosan nem, hiszen ott az utolsó pillanatban és csak annyit közöltek, amit fentebb írtam
– írja Anikó.
Gábor a napokban Budapestről akart eljutni Balmazújvárosba füzesabonyi átszállással, de nem egészen úgy történt, ahogy tervezte. Füzesabonyig nem is történt semmi, de nem vette figyelembe a szabályt, amelyet a honvédségnél szolgáltak annak idején (amikor még kötelező volt) megtapasztaltak, miszerint akkor biztos, hogy a katona szabadságra megy, amikor már vissza is tért a laktanyába. Nagy tapasztalat ez, sokan tudnánk erről mesélni, de vissza a tárgyhoz.
Füzesabonyban semmi tájékoztatást nem kaptunk, hogy miért nem indul a 11.02-es vonat Balmazújvárosba. Egy utastársam kérdezte meg a kalauzt, aki visszakérdezett: »Miért engem kérdez?« Mert magán van vasutas-egyenruha
– írja Gábor. Ez a válasz elgondolkodtathatta a vasúti alkalmazottat, és alighanem arra jutott, ebben lehet valami, mert elkezdett telefonálni. Olvasónk azzal folytatja, először bemondták, 10 percet késik a vonat, amiből 20 lett, majd:
behúztak egy csotrogányt, amivel nem lehetett elindulni, mert, mint kiderült, nem működtek az ajtók. Majd bejött egy újabb motorvonat, ami műszaki okok miatt eleve késett, arra szállítottak át december 24-én, egykocsis motorvonatra. Sajnos nem tudtam ott a vonaton fotózni, szerintem sokan nem is szerették volna, de mivel az ünnepekre sokan hazamentek, így voltak álló utasok is a motorvonat belsejében
– osztja meg keserű tapasztalatait Gábor.
Gergely nyári tapasztatait nem tudta tovább magában tartani. Elmondása szerint délután érkezett Győrbe a Lehár EuroCity (EC 147) vonat két kocsival kevesebbel.
Az utasok a forró, levegőtlen folyosón zsúfolódtak össze, és utaztak végig. Bárki rosszul lett volna, vagy ki kellett volna üríteni a vonatot, nagy baj lett volna. A helyjegyért pedig zsúfoltságot kaptunk állva a folyosón
– írja Gergely.
András pedig arról küldött fényképet, hogy egy igazolás szerepelt eltérő minőségű szolgáltatásról. Az eltérő szolgáltatás okaként az egyéb ok megnevezés szerepelt, majd a hiba okaként megjegyezték, hogy hiányzott az 1. osztályú kocsi.
Az igazolás alján pedig egy figyelmeztetés szerepel, hogy a menetjegye(ke)t és az igazolást meg kell őrizni az esetleges igényérvényesítés miatt.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Nagy Tamás / Index)