Polgári kezdeményezést indít egy ivartalanítási alap létrehozása érdekében Gémesi Krisztiánné, a Magyar Állatvédők Országos Szervezetének (MÁOSZ) korábbi elnöke. A koncepció értelmében a hazánkban működő civil szervezetek – melyek éves szinten összesen 8 milliárd forintból gazdálkodnak – arra kényszerülnek, hogy a bevételeik öt százalékát befizessék egy alapba. Az így rendelkezésre álló 400 millió forintból központi irányítás alatt, valamely állami intézmény kötelékében hosszú idő után indulna útnak egy ivartalanítási program.

Gémes Krisztiánné az Indexnek elmondta: az ügyben már a döntéshozókat is megkereste, álláspontja szerint ugyanis jogszabályi változtatás is kellene a kezdeményezés hatékonyságához, de válasz egyelőre nem érkezett, még Ovádi Pétertől sem, aki jelenleg kormánybiztosként felel a területért az Igazságügyi Minisztérium kötelékében.

Tartok tőle, hogy központi utasítás nélkül csak a civil szervezetek egy része áldozná be a bevétele 5 százalékát, noha ily módon két-három alatt látványos eredményeket érhetnénk el ahelyett, hogy sodródunk az árral, és hagyjuk, hogy a problémák folyamatosan újratermelődjenek

– mondta az Indexnek az állatvédő, aki tavaly márciusban több mint tíz év után a MÁOSZ elnöki tisztségét is azért hagyta ott, mert úgy érezte, hogy a civil állatvédelem két részre szakadt: vannak, akik az állatokért élnek, míg mások épp hogy belőlük, az utóbbi csoporttal pedig nem tudott közösséget vállalni.

Kiemelte, hogy a társadalmi munka elüzletiesedése már 2020-ban is szembetűnő volt, de ugyanebben az évben a „politikai állatvédelem” is elindult.

„Ma már szinte minden pártnak van állatvédelmi programja, látszólag a kormány is hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, de félő, hogy a politikai szereplők kezdeményezései leginkább csak a szavazatszerzésről szóltak, valódi intézkedésekről nem beszélhetünk” – jelentette ki Gémes Krisztiánné.

Nem a valóság az intézkedések alapja

Mint ismert, az elmúlt években Ovádi Péter kinevezésén túl több változás is történt a hazai államvédelemben, Varga Judit igazságügyi miniszter január elején az Indexnek adott interjúban arról beszélt, hogy megkezdődik az állatvédelmi alapítvány működése. 2021 tavaszán a Nemzeti Állatvédelmi Tanács is megalakult, majd ugyanezen év végén az Országgyűlés egyhangúlag megszavazta az állatvédelmi törvény szigorítását. Az új kóbor állat rendelet is megjelent, mely 15-ről 45 napra emelte az önkormányzati ebrendészeti telepre beérkező állatok tartási idejét.

A MÁOSZ korábbi elnöke szerint ez utóbbi döntés bár rendkívül szívmelengető és kedves, de „nem a valóságból indul ki”. Úgy véli, a legfőbb gond az, hogy így háromszor kevesebb kutya kerülhet be az ellátórendszerbe, miközben az állományszám így is hatalmas.

Hazánkban civil és önkormányzati üzemeltetésben összesen 232 menhely működik mintegy 9 ezer férőhellyel. Évente ezeken a telepeken 20-25 ezer eb fordul meg, miközben a kóbor kutyák száma 100 ezerre tehető, de körülbelül további 500 ezer állat él rossz tartási körülmények között. Így a 9 ezer férőhelyre jut összesen 600 ezer bajba jutott állat, ami azt jelenti, hogy a férőhelyhiány hetvenszeres.

„Természetesen a férőhelyek számát nem érdemes ennyivel növelni, hiszen a menhelyek működtetése ezen az alacsony szinten is évente mintegy 12 milliárd forintot emészt fel. A gigantikus telepek létrehozása helyett a probléma gyökerére, a szaporodás megállítására kellene megoldást találni” – mondta Gémes Krisztiánné, aki egy öt pontból álló komplex intézkedéscsomagra is javaslatot tett.

1. Szakemberek és civil szervezetek bevonásával nagy létszámú, országos ivartalanítási programot kellene végrehajtani kihelyezett, mobil egységek segítségével. Különösen nagy szükség van erre az ország szegényebb területein, „ahol élelmiszerbolt sincs, nemhogy állatorvos”.
2. Ki kellene szűrni a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő egyedeket, illetve azokat az állatokat, amelyek az emberre veszélyesek, és esetükben az eutanázia lehetőségét is meg kell vizsgálni.
3. Szükség van egy ebösszeírásra, a nyilvántartás segítségével sokkal inkább felelősségre lehetne vonni a gazdákat, de a védőoltás, a mikrochipek, az egyedi megjelölések kérdésköre is átláthatóbbá válna.
4. Fenntarthatóvá kell tenni a befogadást a menhelyeken, a telepekről jelenleg csak nagyon kevés kutya kerül gazdához. Ebben többek között az is szerepet játszik, hogy az állatok egy része a szocializáció hiánya miatt örökbefogadhatatlan.
5. Főképp a vidéki településeken folyamatos állatvédelmi munkát kell működtetni, állandó jelenlét nélkül ugyanis a problémák hamar újratermelődnek.

Gémes Krisztiánné úgy véli, hogy a kérdést azért sem szabad félvállról venni, mert a problémahalmaznak állategészségügyi, járványügyi és közegészségügyi aspektusai is vannak.

„Aggasztó és válságos a helyzet hazánkban, de a döntéshozók és a szereplők még mindig csak a jéghegy csúcsát kapargatják. Abban bízom, hogy 2023-ban valódi fejlődésnek indulhat a terület” – tette hozzá az állatvédő.

(Borítókép: Koszticsák Szilárd / MTI)