Donáth Anna, a Momentum Mozgalom korábbi elnöke, európai parlamenti képviselő jövőértékelő beszéddel tért vissza a politikába.
Donáth Anna jövőértékelő beszédét megelőzte a párt két fázisból álló plakátkampánya. Az első plakátokon egy sziluett mellett szerepelt az a kérdés, hogy Ki vezethet új útra minket?, a második szakaszban pedig Donáth Anna került a plakátokra Vezessük új útra Magyarországot! felirat kíséretében.
A párt EP-képviselője korábban irányította már elnökként a Momentumot, de gyermekvállalás miatt nem indult újra a tisztújításon, a pozíciót jelenleg Gelencsér Ferenc tölti be.
„A Momentumban fontosnak tartjuk, hogy a múlt és jelen mellett a jövőről is beszéljünk, Donáth Anna tavaly nyár óta most először jelenik meg a nyilvánosság előtt” – nyitotta a rendezvényt Hajnal Miklós.
Az első felszólaló Gelencsér Ferenc volt. Az elnök azzal kezdett, idén hat éve, hogy úgy döntöttek, „megmentik hazánkat a biztos anyagi csődtől”, az olimpiarendezéstől, majd párttá alakultak. Azóta sokszor megkapták, hogy percemberek, „hat év, az elég sok perc, és még mindig itt vagyunk”.
Ma Magyarországon politikával és közügyekkel foglalkozni nehéz feladat, a rendszer mindenkit ledarál, akit nem tud megvásárolni, minket is le akarnak darálni
– jelentette ki a Momentum elnöke.
Gelencsér Ferenc szerint Magyarország egy pártállam, amelyet egy állampárt irányít, ijesztően hasonlóan ahhoz, ahogy 1989 előtt volt, „az állampárt számára mindenki veszélyt jelent, akit nem tud irányítani, aki másként gondolkodik”. Büszke a momentumosokra, mert ilyen időkben „névvel és arccal vállalni a konfliktust önmagában érték és bátor tett”.
A politikus hangsúlyozta, a Momentum nem egy pillanat, „azt jelenti, lendület”, a társadalom azon részének lendülete, amelynek elege van.
„Egy olyan rendszer ellen küzdünk, ami be akar minket darálni” – folytatta Gelencsér Ferenc, hozzátéve: meg kell szabadulniuk a félelemtől, mert szabadnak lenni nem egyéb, mint megvalósítani önmagukat.
Azt is leszögezte, hogy ők nem részei a rendszernek, nem ugranak félre a felelősség elől, nem a politikai életből jönnek, és nem is kényszerük politizálni, nincsenek közös cégeik azokkal, akik tönkretették az országot, valódi változást akarnak.
Kerpel-Fronius Gábor úgy fogalmazott,
Donáth Anna az a politikus, aki érzi azt a felelősséget, ami ránk nehezedik, hogy leszámoljunk 30 év csapdáival, illúzióival, tévedéseivel, Magyarország ilyen politikusokat érdemel. Olyan politikust, aki a polgárokat felnőttnek nézi, van figyelme, empátiája, és van benne könyörületesség. A problémákat nem elhazudni, hanem megoldani akarja. Akit a hazája szeretete vezet, nem a politikai ellenfeleinek gyűlölete.
Budapest főpolgármester-helyettese kitért arra is, hogy hazugságokra nem lehet jövőt alapozni, csak egy erős vezető és erős közösség képes arra, hogy szembenézzen azzal, ami nem működik az országban. Kerpel-Fronius Gábor azt kívánja, hogy egy ilyen vezető és egy ilyen közösség segítse új útra vezetni Magyarországot, hogy az ország nyertese legyen a jövőnek.
„Egy másik pártban talán azt mondanák rám, hogy az a házmester fajta polgármester. Büszkén vállalom a házmesterséget. Már ha azt értjük alatta, hogy nem az öncélú orbánozás a cél, hanem a kerület, a város fejlődése” – vette át a szót Soproni Tamás.
Terézváros polgármestere arra emlékeztetett, hogy egy sötét pincéből indult a Momentum, akkoriban hozták meg azt a döntést is, hogy milyen értékalapokra helyezik a mozgalmat.
Ültünk a flipchart előtt, és vitatkoztunk olyan dolgokon, hogy hogyan nem fogják a fejünkhöz vágni azt, hogy mi vagyunk az új SZDSZ vagy az új Fidesz. Ott ültünk, betoppant Anna, derűs volt és energikus, erős kontrasztban velünk.
Végül a szolidaritás, a nemzeti büszkeség és a teljesítményelvűség lettek az alapértékek, valamint egy alapelv, hogy őszintén beszélnek, és kimondják az igazságot akkor is, amikor mások azt kellemetlennek tartanák.
Mostanában be szokott szólni nekünk egy pártelnök, azt is mondhatnánk, mi igazán hiszük, hogy lehet más a politika
– üzent a neve említése nélkül Ungár Péternek a polgármester.
A Momentum olyan országot álmodott, amelynek politikai vezetése nem a House of Cards vezetőit tekinti példának, hanem inkább Az elnök embereit követi, és nem régi Nokián próbálják beállítani csengőhangnak a Piros lett a paradicsom, nem sárga című nótát, hanem egy okostelefonos kalóriaszámlálóval mutatnak példát.
Soproni Tamás Donáth Annáról elmondta, olyankor is világítótoronyként mutatja az irányt, amikor nem ő vezeti a közösségét, olyankor is példát mutat, és felelősséget vállal, amikor nem ő van az előtérben.
Az EP-képviselő „az élet egyik legaktívabb részében” vett részt a politika helyett az elmúlt időszakban, „világra hoztam a gyermekemet, iszonyatosan megküzdöttünk az első pillanatért, és azóta is nagyon aktívan csapatépítünk” – kezdte Donáth Anna.
Itt állok, mert másként nem tehetek. Nem hiszek a véletlenekben. Van olyan, hogy szembejön a valóság, és nem tudod, de nem is akarod kikerülni. Valahányszor a kisfiam szemébe nézek, az jut eszembe, hogy ő is itt fog felnőni, Magyarországon. Az jut eszembe, hogy milyen jövő vár rá.
Donáth Anna érzi a kiábrándultságot, a szorongást, és gyermeke születése óta ez minden eddiginél jobban felkavarja, a szorongásuk április 3-án és azóta egyre tovább nőtt.
Emlékszem arra az estére, rohadt hideg volt, fagy volt, nem csak meteorológiai értelemben. Megfagytunk. Befagytunk. Lefagytunk. De fel kellett menni arra a színpadra, mert a szemetekbe kellett néznem.
A politikus szerint sokkal nagyobb a felelősségük ma, „a mi generációnk feladata, hogy végre megállítsuk azt az ámokfutást, amit ma magyar politikának nevezünk”. Hiába próbálnának elvonatkoztatni a magyar közélettől, csak még nagyobb szorongást kiváltó problémákba futnak, nem tartja kizártnak, hogy utólag ezt az évtizedet a szorongás évtizedének fogják nevezni.
Donáth Anna kifejtette:
A rendszerváltás óta politikát csinálók vétsége, hogy csak papíron vitték végig a rendszerváltást. Személyeskedéssel telt az elmúlt harminc év. Politikai személyeskedéssel. Kicsinyeskedésre, az egymással való leszámolásra ment el az energia. Nem arra, hogy erős demokráciát építsenek fel. Magukat erősnek gondoló emberek estek egymásnak, tönkretették egymást, a mi életünket, Magyarországot.
Az ellenzéki politikus leszögezte, az ő nemzedéke nem engedheti meg, hogy ezt a mintát követve ugyanabba a kútba essenek, ezért nagyon mást kell tenniük. Világossá vált számára, hogy radikálisan mást kell csinálniuk, „ehhez le kell szállnunk a régi ellenzéki vonatról, magunk mögött kell hagynunk azokat a berögzült mintákat, amelyek újra és újra kétharmadhoz vezetnek. Szemfényvesztők hazugsággal etetnek minket, a beidegződésekkel és manírokkal az ellenzék is csak a probléma része marad”, és még azokat az alapigazságokat sem merik néha kimondani, amelyek mindenki számára egyértelműek. Donáth Anna szerint igazsággal és őszinteséggel visszaszerezhetik a hitelességüket és a szavazókat, nem holnap, nem rövid távon, „de a maratont így lehet megnyerni”.
„Ki kell mondanunk, hogy azzal, amit az ellenzék 2010 óta csinál, nemhogy nem fogjuk leváltani a Fideszt, hanem be sem tudjuk fejezni a rendszerváltást, és a végén mi magunk sem tudunk kitörni az Orbán-rendszer logikájából” – folytatta Donáth Anna, aki úgy látja, a politikában nincs messiás. Abban a politikában, amiben ő hisz, „munka van, őszinteség van, az önjelölt megváltók castingja helyett dolgozni kell”, tőle és másoktól sem kell csodát várni.
Ha egy politikus csodát ígér, ne higgyetek neki. Aki ellenzéki szereplőként ma azonnali nagy eredményeket ígér, az nem őszinte veletek. Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígérgeti, az hazudik. Reggel, éjjel meg este. Az az ellenzék, amelyik tét nélküli ígérgetéssel próbálja túllicitálni a kormány populista szólamait, aki kárörvend az ország nehézségein, és ebből számít politikai haszonra, az ugyanazt csinálja, mint a kormány
– hangsúlyozta az EP-képviselő.
Donáth Anna kifejtette, az ellenzék dolga nem lehet csak az, hogy az ellentétét mondja mindannak, amit a kormány állít, „a látszattevékenységek nem hoznak igazi változást, ki kell menni a fényre, vállalni kell magunkat, mert a hűs árnyékból nem lehet kormányt buktatni. Úgy tűnt, hogy április 3-a után ezt mindenki megértette. Hát, majdnem mindenki”.
A politikus ezután önkritikusan elismerte, hogy a momentumosok sem csináltak mindent rendben, az ellenzék kudarca nem kizárólag mások hibája, „csináltunk sok mindent, csak a kutya nem vette észre. A politikában az a munka számít, ami mások számára is látható”. Donáth Anna úgy véli, be kell látniuk, és ki kell tudniuk mondani, letértek az eredeti utukról, mert azt gondolták, a kormányváltás annyira fontos, hogy kompromisszumokat is hajlandók megkötni, belementek rossz kompromisszumokba is. Az ellenzéki egység megőrzését sokszor fontosabbnak tartották az igazságuknál, nem vállalták fel azokat a konfliktusokat, amelyeket fel kellett volna, „elsodortak minket a magyar ellenzéki politika rossz beidegződései”, most pedig le vannak blokkolva.
Az EP-képviselő szerint
április 3. legalább azt megmutatta, hogy ezt a rendszert egy színtelen, szagtalan, legkisebb közös nevezőre építő sokszereplős összefogással nem lehet leváltani. Ha ezen az úton megyünk tovább, újra és újra kétharmad lesz a vége.
Donáth Anna elkerülhetetlennek tartja a rendszer bukását, „ennek a rendszernek is vége lesz, ahogy a Horthy-korszaknak, a Rákosi-korszaknak és a Kádár-korszaknak is. Mi pedig itt leszünk, felkészültek leszünk, hogy új útra vezessük Magyarországot”. Úgy gondolja, azért is lesz vége a rendszernek, mert „hazugságokra épül, hazugság az unortodox gazdasági csoda, a rezsicsökkentés, a nemzeti tőkésosztály építése, az árstop, a demográfiai fordulat, az ország megvédése, a Nyugat hanyatlása. Ez a korszak ott lesz a történelemkönyvekben mint a hazugság rendszere. A rendszernek nincsenek erkölcsi és gazdasági alapjai sem”, de ahogy 1988-ban, úgy most sem tudják megmondani, hogy mikor lesz vége.
A korábbi pártelnök több feladatot is felsorolt, az egyik, hogy másképp kell bánniuk egymással. Kifejtette: könnyű azt mondani, hogy legyenek szolidárisak, „mindenki szeret dobálózni ezzel a szóval, mégsem történik semmi”, a politikai gyűlölködés, önzés a hétköznapok részévé vált, ezt azon politikusok felelősségének tartja, „akik megosztottak minket, akik a közbeszéd részévé tették, hogy a tőlük eltérőként gondolkodók ellenségek”.
Szintén feladatként jelölte meg, hogy új szövetséget kössenek egymással a politikusok és a civilek, valamint azt is, hogy közösen megtervezzék a holnap, a holnapután Magyarországát. Leszögezte, hogy meg kell mutatni, mi következik, ha őket választják. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy erős vezető helyett erős demokráciára és erős demokratikus szervezetekre van szükség, és ki kell lépni abból az ellenzéki hazugságspirálból, hogy mindent a kormányhoz mérnek.
Donáth Anna hangsúlyozta, a jövő kérdéseivel most kell foglalkozni, ha kormányra kerültek, akkor már az ezekre adott válaszokat kell megvalósítani, akkor van esélyük elnyerni a választók többségének bizalmát, ha hajlandók őszintén beszélni a Magyarország előtt álló legfontosabb problémákról, és képesek válaszokat adni azokra, „nem egyedül, hanem azokkal szövetségben, akiknek a jövőjéről beszélnek”.
Beszédében több területet is kiemelt, ahol húsba vágónak tartja a jövő felélését. Kitért arra, hogy a tanárok, a diákok és a szülők „emberséges körülményekért küzdenek, amelyekben tanulni és tanítani lehet, a jövőért, a nemzet erejéért”. Elmondta azt is, hogy „luxus lett a sajt és a kávé, már nem csak a legkiszolgáltatottabbak félnek a holnaptól”.
A kormány 12 éve munkaalapú gazdaságot hirdetett, ebben sikeresek is voltak, lettek munkahelyek, de nagy árat fizettünk érte. Munka van, csak a munka megbecsülése nincs, fizetés nincs, megélhetés nincs. A magyar ember sokat dolgozik, de keveset keres. Ez lett a munkaalapú gazdaság eredménye. A munkaalapú helyett emberközpontú gazdaságra van szükség.
„A harmadik kihívás kezelésében mérettetik meg generációnk a történelem szemében” – folytatta Donáth Anna. A klímaváltozást kihívásnak nevezte, amely megköveteli, hogy eköré szervezzék politikájukat, megköveteli, hogy minden politikai erő zöld legyen, akkor is, ha progresszív, mert a jövő múlik rajta, és akkor is, ha konzervatív, mert a teremtett környezet megóvásáról van szó.
Donáth Anna kijelentette, a világ országai újra egymást ellenségnek tekintő tömbökbe tömörülnek, egyik oldalon a belső kihívásokkal küzdő nyugati államok és szövetségeseik, a másik oldalon Kína, Oroszország és társaik totális államot hirdetve.
A mi helyünk a nyugati blokkban, a szabadság, a liberális demokrácia oldalán van. Az egyértelmű nyugati elköteleződés viszont nem jelenti azt, hogy ne kritizálhatnánk a nyugati hatalmak működését, hogy zokszó nélkül átvennénk az összes nyugati modellt. A Nyugat sem teljesített tökéletesen, ami korábban jólétet hozott, az most eszméletlen vagyoni különbségeket teremt
– emelte ki a politikus, hozzátéve: az ő értékeik a szabadság, a szolidaritás és a liberális demokrácia.
A háborúra kitérve hangsúlyozta, létfontosságú, hogy a szomszédunkban béke legyen, „hogy Ukrajna megnyerje a honvédő háborúját”, mert az az elsődleges nemzeti érdekünk, hogy tőlünk keletre a Nyugattal szövetséges Ukrajna legyen, ne orosz bábállam.
Donáth Anna beszéde végén leszögezte, hogy nem ígér könnyű megfejtéseket, gyors győzelmeket, nem ígéri, hogy holnapra kormányt váltanak, de azt megígéri, hogy őszinte lesz akkor is, ha ez nem okoz mindig örömet, és akkor is, ha népszerűséget sem. „Rengeteg csontváz lehet a szekrényben, rengeteg probléma lett a szőnyeg alá söpörve, rengeteg hazugság és félig kimondott igazság mérgezi a közéletet jobbról és balról is, ami mellett nem mehetünk el némán” – tette világossá a politikus, aki azt is közölte, hogy nem elsősorban a siker, hanem az áldozat, kemény munka fogja igazolni őket.
(Borítókép: Donáth Anna Fotó: Kaszás Tamás / Index)