A magyar egyetemisták fele anyagi gondokkal küzd. Az elmúlt három évben nem emelték a hallgatói ösztöndíjak alapját jelentő normatívát, ami rendkívül érzékeny érinti a tanulókat, ugyanis közben egy év alatt 10–25 százalékkal megnőttek a különféle költségeik, kiadásaik. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke nagy hangsúllyal kezelné a problémát.
A hallgatói normatíva 2020 februárja óta 166 600 forint, ezt az összeget azonban nem kapják meg egyben a hallgatók. Az intézmények a jól teljesítő, valamint a rászoruló tanulóik megsegítésére fordíthatják.
A hallgatói normatíva összegéhez igazodik a tanulmányi ösztöndíj, a szociális támogatás és az elsőéveseknek járó alaptámogatás is.
A magas kiadások miatt az egyetemisták jelentős része spórolásra kényszerül, az utóbbi időszakban már sokkal kevesebbet költhetnek szórakozásra, étkezésre, ruházatra is. A tanulmányi ösztöndíj alsó összeghatára 2020 óta havi 8300 forint, ám az önköltséges formában tanulók még ennyivel sem számolhatnak.
Az Eduline összesítése szerint egy albérletben élő egyetemista jelenleg fővárosi havi diákbérletre 3450, telefonszámlára és mobilnetre körülbelül 4-5 ezer forintot költ, míg egy átlagos budapesti lakás albérleti díja 145 ezer forint, ehhez hozzáadódnak még a rezsiköltségek is. Ha hárman osztoznak meg egy ilyen lakáson, akkor személyenként 48 ezer forintba kerül egy hónapra.
A lap azt írja, az ösztöndíj átlagos összege havonta 15–25 ezer forint, a szociális támogatásra is jogosult tanulók havonta 16–32 ezer forintot kapnak még. Hozzáteszik, hogy a rendszeres tanulmányi és szociális egyetemi támogatások összege a hallgatók többségénél körülbelül havi 40-50 ezer forintra tehető. Az Eduline által ismertetett egyik kutatás szerint ezért
az egyetemisták fele anyagi problémákkal küzd.
Eszterhai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke azt nyilatkozta a lapnak, hogy az ösztöndíjak kérdése a következő kétéves elnökségi időszakában nagy hangsúlyt kap majd. Úgy fogalmazott: „Ha növekednek az anyagi terhek, az átviszi a fókuszt máshová, nem tudnak a hallgatók arra figyelni, amiért tulajdonképpen egyetemisták: a tanulásra.”
A HÖOK elnöke szerint hasznos, ha szakmai tudást szereznek vagy sajátítanak el a hallgatók, de ha megélhetési okok miatt olyan diákmunkát kell végezniük, amelyet nem kamatoztathatnak a későbbiekben, az problémás. Eszterhai Marcell úgy véli, lehet és kell is társadalmi vitát folytatni arról, hogy jó-e, ha a hallgatók diákhitelből finanszírozzák a tanulmányaikat. Hozzátette: ha valaki félévente 150 ezer forintra jogosult, és ezen felül még tud ösztöndíjat is szerezni, magasabb bevétellel számolhat, mint egy kezdő tanár.
Jelentősen megnövekedtek az egyetemisták megélhetési költségei. Növekedtek az albérletárak, a lakhatásért önmagában többet kell fizetni, az élelmiszerek ára is egyre magasabb, illetve a szórakozási lehetőségek ára is növekszik
– sorolta Eszterhai Marcell.
A HÖOK elnöke szerint az ösztöndíjak szempontjából meg kell vizsgálni azt is, hogy a tanulmányi ösztöndíj mennyire tudja betölteni ösztöndíjfunkcióját, mert a tanulásra fordított órák nem feltétlenül jelennek meg a tanulmányi ösztöndíj összegében.
Eszterhait megkérdezték arról is, mi a véleménye arról, hogy az elmúlt három évben nem emelték a hallgatói ösztöndíjak alapját jelentő normatívát.
Ahhoz képest, hogy nem telt el sok idő a legutóbbi emelés óta, ez a pénz gyakorlatilag elértéktelenedett
– fogalmazott.
Az Eurostudent legutóbbi kutatásában annak akart utánajárni, hogy a hallgatók közül mennyien dolgoznak egyetemi tanulmányaik mellett. A felmérésből kiderült, hogy
az egyetemisták több mint fele rendszeresen dolgozik főállásban, 40 százalékuk pedig félállásban vállal munkát.
A kutatás szerint a magyar hallgatók több mint fele küzd anyagi nehézségekkel. Az Eduline tájékoztatása szerint a HÖOK-nak a koronavírus-járvány első hulláma idején szintén volt egy – közel 30 ezer hallgató részvételével készült – felmérése, akkor is 50 százalék körüli eredmény jött ki.
(Borítókép: Getty Images)