Index Vakbarát Hírportál

Visszatér a kétezres évek elejére a magyar politika?

2023. március 30., csütörtök 15:34

„Ott tartunk lassan, hogy kipróbáltunk mindent. Egy dolgot nem próbáltunk csak ki, azt, ami egyébként győzelemre vezetett 2002-ben és 2006-ban, hogy van egy domináns párt” – jelentette ki Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője, korábbi miniszter egy interjúban. Milyen lehetőségek állnak a DK előtt, és mi hiányzik az ellenzéki oldalról?

Molnár Csaba EP-képviselő, a Demokratikus Koalíció árnyékkormányának kancelláriaminisztere, a párt ügyvezető alelnöke – aki a 2010 előtti időszakban miniszterként is dolgozott – a Partizánnak adott interjújában a 2010 utáni ellenzéki oldal együttműködésével kapcsolatban hangsúlyozta:

Ott tartunk lassan, hogy kipróbáltunk mindent. Egy dolgot nem próbáltunk csak ki, azt, ami egyébként győzelemre vezetett 2002-ben és 2006-ban, hogy van egy domináns párt.

A politikus arra a kérdésre, hogy mekkora hátrányt jelent Gyurcsány Ferenc személye, kifejtette: a magyar demokrácia pártelvű, nem személyi elvű, egy politikus politikai erejét parlamentáris berendezkedésben nem a személyes népszerűsége, hanem a pártja támogatottsága határozza meg.

Molnár Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor Dávid Ibolya 70 százalék körüli népszerűséggel rendelkezett, pártja, az MDF 2 százalékra volt képes. Aktuális példával élve kitért arra is, hogy Karácsony Gergely az ellenzéki mezőnyben a vezető politikusok közé tartozik személyes támogatottságban, miközben a Párbeszéd 1 százalék körüli számra képes a közvélemény-kutatásokban. Az EP-képviselő megjegyezte azt is, hogy a DK az elmúlt időszakban Gyurcsány Ferenc vezetésével növekedett.

Korábbi cikkünkben bővebben foglalkoztunk azokkal a kérdésekkel, hogy mennyire fontos a politikusi karakter a mai közéleti küzdőtéren, illetve szükségszerű-e, hogy egy népszerű párthoz karizmatikus, irányt adó vezető tartozzon.

A legfrissebb közvélemény-kutatás az IDEA Intézeté, március elején készült. Ez alapján a biztos szavazó pártválasztók körében 19, a teljes népességben 12 százalékon áll a Demokratikus Koalíció. A második legerősebb ellenzéki párt a Mi Hazánk Mozgalom (a teljes népességben 6 százalék, a biztos szavazó pártválasztóknál 9 százalék), a harmadik a Momentum (5 és 7 százalékkal).

A Fidesz–KDNP támogatottsága a biztos szavazó pártválasztók csoportjában 48 százalék, a teljes népességben 29 százalék.

Létezik az üvegplafon?

„Azt, hogy üvegplafon van a DK fölött, gyakorlatilag szakmai konszenzus övezi. Azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy ez pontosan hol helyezkedik el. Valószínűleg a pártnál is tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem tudnak pólusképző erővé válni, elsősorban a pártvezető által hordozott örökség miatt” – kezdte lapunk kérdésére Novák Zoltán, hozzátéve: az üvegplafon nehezen leküzdhető, a DK belátható időn belül vélhetően nem fog olyan mértékben erősödni, hogy önállóan váltópárti státuszba kerüljön, ehhez földcsuszamlásszerű változásra lenne szükség a pártpolitikai térben.

A Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója rámutatott: az elmúlt tizenkét évben láttuk, hogy ennyi ellenzéki szereplővel nem lehet sikeresen küzdeni a Fidesz ellen,

az viszont komoly szakmai vitakérdés, hogy egyáltalán le lehet-e váltani a kormánypártot a saját rendszerében. Megoszlanak a vélemények, amellett is vannak érvek, hogy ez szinte lehetetlen, ahogy amellett is, hogy a megfelelő konstellációban megvalósítható. Egy olyan felállásban, mint a kétezres évek duális rendszere, ami a Fidesz és az MSZP pártversenyéről szólt, nagyobb esélye lehetne az ellenzéknek, de még ebben az esetben sem biztos, hogy ez az esély reálisan győzelemre váltható lenne.

Mi hiányzik az ellenzékből?

Novák Zoltán úgy látja, ahhoz, hogy az ellenzék vagy annak valamelyik szereplője valódi kihívója legyen a kormánynak, több minden hiányzik. Az egyik a szervezeti faktor. „A DK-nak van a legkomolyabb pártszervezete, országos lefedettséggel rendelkeznek, de még ez sem vethető össze a Fidesz szervezeti hátterével és annak beágyazottságával.”

Hiányzik az ideológiai koherencia is, „nem rajzolódik ki egyértelmű világkép a választó számára, amiből kiderül, hogy kormányváltás után milyen világ jönne, ez a tartalmi faktor”.

Az elemző a perszonális faktorral folytatta. Novák Zoltán úgy véli, hogy

az ellenzéki oldalon nincs Orbán Viktorhoz mérhetően karizmatikus politikus, nincs olyan szereplő, aki személyében megtestesítené és integrálná az ellenzéki világot.

A Méltányosság projektigazgatója kitért arra is, hogy „komoly versenyhátrányt jelent az ellenzéknek a közösségi faktor. Mostanra a jobboldalon valódi politikai közösség jött létre, amit a Fidesz tudatosan felülről stimulált, de ez egy alapvetően alulról építkező közösség. A Fidesz vidéki beágyazottsága történeti távlatból szemlélve is figyelemre méltó, mely helyi szinten voltaképpen önjáró, a fő fundamentumai adottak, nemzeti, keresztény értékrendhez mérik magukat, erőteljesen kötődnek a hagyományokhoz. Ilyen vagy ehhez hasonló közösség az ellenzéki oldalon egész egyszerűen nem létezik.”

Novák Zoltán kiemelte, hogy a közösség igazodási pontja, integratív vezetője Orbán Viktor, de azzal a feltételezéssel élt, hogy „ez a közösség ma már kellőképpen szervezett és önjáró ahhoz, hogy akkor sem hullana szét, ha nem Orbán Viktor állna a jobboldal élén. A szervezet komoly talapzatot nyújtana a Fidesznek más vezetővel is.”

Az elemző az utolsó hiányzó tényezőként az ellenzéki narratívaképzés képességének hiányát nevezte meg. Ez azt jelenti, hogy

azokat a dolgokat, amelyeket az ellenzék állít Magyarországról, vagy éppen kritizál, nem képes történetbe ágyazni és olyan formába csomagolni, ami könnyen fogyasztható, megérthető, internalizálható a választópolgárnak.

Ezzel szemben a Fidesz egyik erőssége a narratívaépítés, ráadásul gyakran olyan témát választanak, ami még a szavazótáborukon is túlnyúlik, „az ellenzék részben töredezettsége, részben a szándék hiányából fakadóan nem képes valódi történetmesélésre, történetvezetésre”.

Három ellenzéki párt?

Horn Gábor kérdésünkre úgy vélekedett, hogy van üvegplafon a DK fölött Gyurcsány Ferenc miatt, „ez egyben a sikerük oka is, nem Gyurcsány Ferenc egy személyben, hanem az a tény, hogy a DK létezésének fontos szereplője a Fidesz. A Fidesz milliárdokat költ arra, hogy Gyurcsányból ördögi figurát faragjon, hogy folyamatosan a felszínen tartsa a gyurcsányizmust. Ez lehetetlenné teszi azt, hogy mindenki felsorakozzon a DK mögé, aki nem a Fideszben gondolkodik.”

A Republikon Intézet vezetője hangsúlyozta, „az a fajta váltópártiság, ami részben a késő kádári nosztalgiából, részben a baloldal teljes felsorakoztatásából fakadt”, elérte például a kelet-magyarországi szegényebb régiókat is. Az elemző nem látja, hogy ezt a DK meg tudná valósítani.

Horn Gábor arra is felhívta a figyelmünket, hogy 1994-et kivéve az MSZP-nek szüksége volt arra is, hogy az SZDSZ hozza a liberális szavazókat, „a DK ezt a fajta szerepet nem tudja, bizonyos értelemben nem is akarja csinálni. Nem széles, néppárti vonalat visznek még akkor sem, ha becsatornáznak másokat különböző pártokból, akik a saját jövőjüket is átgondolva csatlakoznak a DK-hoz. Ennek a projektnek vannak határai, a magyar politikai élet Orbánon kívüli része színesebb.”

Az elemző úgy gondolja, hogy az ellenzéki oldalon végül nem egy párt, hanem adott esetben három lehet a megoldás:

Szükség van egy virtigli baloldali pártra. Látjuk a kutatásokban, az MSZP történetében és az értékrendbeli kutatásokban, hogy ez az irány jelen van a magyar politikai életben. Egy ilyen párt képes lehet összeszedni 20-25 százaléknyi baloldali szavazót a kisebb településeken, a munkavállalói, alkalmazotti rétegben, valamint a nyugdíjasok körében. Emellett van egy liberális, nagyvárosi, fiatalabb generáció, önmagáról gondoskodni akaró polgári réteg, akiknek szintén kellene egy kínálat a politikai piacon. Ezt a kettőt nehéz egy pártba sűríteni. A harmadik egy zöld párt, következetesen környezetvédő, a fiatalabb generációkat megszólító alternatíva. Nem látom, hogy ez a három irány egy váltópártban össze tudna gyűlni.

Horn Gábor leszögezte, hogy három ilyen párt együttműködésének feltétele első lépése lenne annak, hogy legyőzzék a Fideszt.

(Borítókép: Gyurcsány Ferenc és felesége, Dobrev Klára 2021. augusztus 29-én. Fotó: Mohai Balázs / MTI)

Rovatok