Klein Dávid a közösségi oldalán üzent a Mount Everest csúcsát tiszta mászással megcélzó Suhajda Szilárdnak, akiért egyre többen aggódnak, miután szerda délelőtt óta nem adott hírt magáról. A magyar expedíciós hegymászó azt is kifejtette, szerinte mi történhetett a sporttársával.
Ahogy korábban megírtuk, Suhajda Szilárd a 8848 méteres Mount Everest megmászásának mesterséges oxigén és teherhordók nélkül vágott neki vasárnap. Magyar embernek korábban még nem sikerült tiszta mászással elérnie ezt, ami világviszonylatban is ritkaságnak számít. Az extrémsportoló március 23-án utazott Nepálba, ahol az alaptábor elérése után három akklimatizációs kört teljesített a hegyen, végül szombat este indult el a Mount Everest 7900 méteren álló négyes táborából.
Május 24-én, szerda délelőtt Suhajda Szilárd Facebook-oldalán közölték, hogy a hegymászó bejelentkezett műholdas telefonon, nagyjából 8700 méteres magasságból. Elmondása szerint akkor három-négy órányira volt a csúcstól, azóta viszont nem adott hírt magáról, így egyelőre nem lehet tudni, merre járhat, ám bizakodásra adhat okot, hogy segélyhívás egyelőre nem érkezett a hegymászótól.
Az Index kereste Legindi Tímeát, Suhajda Szilárd feleségét, aki egyben a hegymászó kommunikációs munkatársa. Ő későbbre ígért tájékoztatást. A hegymászóügynökség az RTL Fókusz információi szerint elindított két serpát a négyes táborba, hogy ott várják Suhajda felbukkanását abban az esetben, ha lefelé indulna a hegyről.
Szerdán éjjel Pintér László, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség kommunikációs vezetője is írt egy hosszú bejegyzést a Facebookon, amelyben hangsúlyozta, korábbi mászásnál is volt rá példa, hogy Suhajda Szilárd két napig nem adott hírt magáról, így egyelőre abból indulnak ki, attól, hogy ők nem látják a nyomkövetőjének adatait, elképzelhető, hogy szépen lassan ereszkedik lefelé a hegyről.
Csütörtök délelőtt Klein Dávid is üzent Suhajda Szilárdnak. A hegymászó a közösségi oldalán kívánt sok erőt a visszatéréshez sporttársának.
Biztonságos ereszkedést, kitartást kívánok Suhajda Szilárdnak az Everest déli oldalán. Szeretném, ha hamarosan újból olyan képet posztolna, amin havat gyűjtöget a reggeli teához
– olvasható a posztban, amelyhez többen is hozzászóltak, az egyik kommentre válaszolva pedig Klein részletesen kifejtette, hogy szerinte mi történhetett Suhajda Szilárddal.
Megpróbálok néhány dolgot – az általánosságok szintjén, nem találgatva – megvilágítani, megválaszolni. Igen: Szilárd sátra jellegzetes és felismerhető. (Ha jól gondolom, egy piros, Zajo emblémás sátorról van szó.) Fontos lépés lesz a sátor azonosítása, ellenőrzése. Való igaz: a rögzített kötél rendszerint folyamatos a Déli-nyereg és a csúcs között. A Déli-nyereg neve viszont csalóka: a hatalmas platón éjszaka, fáradtan nem feltétlenül találja meg a mászó a sátrát. A becslésekhez jó támpont, ha ismerjük a mászó emelkedési/süllyedési sebességét
– magyarázta Klein, hangsúlyozva, Suhajda Szilárd indulási adatai – és még egy-két automatikus GPS-es helymeghatározás – ismeretesek, amelyek közül az utóbbiakat szerinte fenntartásokkal kell kezelni. Rámutatott: felfelé mozgás során – palack nélkül – elfogadható lehet a 30-60 m/h emelkedés is, lefelé azonban akár háromszor-négyszer ilyen gyors is lehet a mászó, persze sok múlik az aktuális állapotán. Az utolsó adatból Klein szerint a mozgási irány nem állapítható meg biztosan, csak találgatásra van mód. Úgy véli,
két hipotézis lehetséges, ha további mozgásról beszélünk: rögtön lefelé indult el, vagy felment, és ezután indult el lefelé,
a mozgástáblázat kialakításakor ezért mindkét lehetőséget érdemes kiszámolni. Klein Dávid azt is kifejtette, hogy tudomása szerint Suhajda Szilárd rendszerint 2 liter folyadékkal mozog, ami himalájai léptékkel számítva rendes adag, de a sportszakirodalmat nézve többre lenne szüksége. Hozzátette azt is, hogy egy mászó általánosságban visz magával dex injekciót és energiazselét is.
Klein egyébként a hegy déli oldalát ereszkedés szempontjából szerencsésebb kialakításúnak tartja, ahol a rögzített kötél mentén többé-kevésbé egyenletes dőlésszög mellett folyamatosan lehet cammogni lefelé, amit mindenképp jó hírként könyvel el. Arra is kitért, milyen módon lehet információhoz jutni egy hegymászóról – adatokat műholdas telefon segítségével, automata nyomkövető jeleiből vagy ugyanennek az eszköznek a mászó által hazaküldött aktív jeleiből lehet nyerni. Klein hozzátette, úgy tudja, Suhajda nem vitt magával rádiót.
A lényeg: nem tudjuk, nem tudhatom, mi történik odafenn. Annyi biztos, hogy Szilárdra egy nagyon hosszú mászónap után kimerítő ereszkedés várt és vár. Nem tudhatjuk, az utolsó ismert jelét felfelé vagy lefelé küldte. Dönthetett úgy, hogy folyamatosan ereszkedik, de dönthetett a bivak mellett is. Elérhette a Déli-nyerget, ahol meghúzhatta magát a saját sátrában vagy egy másik sátorban. Arra, hogy a nyomkövető nem ad jelet, vagy megbízhatatlan jelet ad, számtalan személyes példát tudok citálni
– nyomatékosította Klein, hozzátéve: szurkol Suhajda Szilárdnak, hogy a hosszú mászónap után mielőbb elérje (ha még nem érte el) a viszonylagos biztonságot jelentő Déli-nyerget, majd a völgy kínálta megérdemelt pihenést – kinyíljon az általa sokszor emlegetett ferihegyi fotocellás ajtó –, és ünnepelhessen idehaza szeretteivel.
(Borítókép: Suhajda Szilárd)