Három napon át tanúmeghallgatásokkal folytatja Tóth Erzsébet tanácsvezető bíró a Schadl–Völner-per tárgyalását. Kedden reggel bv. őrök kísérték a tárgyalóteremhez Schadl Györgyöt és a harmadrendű vádlottat, R. Róbertet. A korrupciós ügy február óta tart, már tíz vádlott esetében ítélet is született.
Míg a tárgyalás előtt R. Róbert az ügyvédjével egyeztetett, addig Schadl György kék füzeteket szorongatva állt a terem bejárata előtt. Nem volt egyedül, egy maréknyi kommandós őrizte őt. A tárgyaláson ezúttal Völner Pál is megjelent.
A tárgyalás kedden tanúmeghallgatásokkal folytatódott, köztük védett tanút is meghallgattak volna, de erre végül nem maradt idő.
Nemcsak Schadl, Völner és R. Róbert, de a negyed-, a hatod- és a tizennegyedrendű vádlottak is a helyszínre érkeztek. A tárgyalás kezdetén olyan sok védő jelent meg a teremben, hogy Völner Pált és a tizennegyedrendű P. Zsuzsa vádlottat is a második sorba küldte a tanácsvezető. Míg P.-né megkerülte a padsorokat, addig az egykori államtitkár könnyedén átlépett a pad és a korlát felett, mielőtt helyet foglalt.
Tanúmeghallgatási nap elején közölte a bírónő, hogy távmeghallgatás lesz, miután két tanúval kapcsolatban is kérte az ügyészség a különleges bánásmódot. A bíróság ezzel nem értett egyet, de mivel a tanúk kérték, hogy Schadl György távollétében hallgassák meg őket, végül a videós távmeghallgatás mellett döntöttek. Ezt több védő is ellenezte, és hosszas vitába kezdtek Tóth Erzsébet bírónővel, mivel sérelmezték, hogy így nem tudják úgy kérdezni a tanúkat, mint ha a helyszínen lennének.
Elsőként S. Zoltán végrehajtót hallgatta meg a tárgyalóteremben a bíróság. A férfi sokáig, négy éven át töltötte be ezt a munkakört egy Pest vármegyei irodában. Elsőként párja, F. Vivien lett végrehajtó, majd egy régi barátja, Sz. Balázs, és végül ő került egy-egy végrehajtói irodába. A vallomásában elmondta, hogy barátja nagyon szeretett volna végrehajtó lenni, és több pályázatot is beadott, mire megnyert egy helyet Monoron. Az átadás-átvétel a régi végrehajtóval nem ment könnyedén, még az ügyeit se akarta átadni a tanú elmondása szerint.
Szüksége volt húszmillió forintra, hogy ingatlant vegyen és irodát üzemeltessen. Az élettársam, Vivien utalta át a pénzt és kértük, hogy az első osztalék kifizetésével adja vissza
– vallotta S. Zoltán. Ő maga 600 ezer forintot küldött át párjának, hogy azzal együtt menjen a pénz, de nem tudja, végül mennyit és hogyan fizetett vissza Sz. Balázs. Nem tud róla, hogy Schadl György bármelyik végrehajtó kinevezésében eljárt volna, de Völner Pál neve már ismerős volt neki barátjával kapcsolatban.
Az osztalék harminc százaléka helyett már ötvenet kellett átadnia Schadl Györgynek, aki Völner Pálra hivatkozva emelte meg az osztalék fizetését. A tanú már nem tudta megmondani, hogy mégis miért kellett Schadlnek utalni az osztalékból.
Míg R. Róbert és Völner Pál figyelmesen hallgatták a tanút, addig Schadl György folyamatosan jegyzetelt, csak néha nézett fel a papírokból. A volt államtitkár csak azután vette elő a vaskos mappáját, és kezdte el böngészni a papírjait, amikor már sokadszor merült fel a neve.
Kiderült, hogy a végrehajtói irodákban két pénztár működik, az egyikben az ügyfelek befizetései szerepelnek, míg a másik az iroda egyéb költségeit fedezte. Utóbbi egy páncélszekrényben volt Schadl budaörsi irodájában, amihez Schadlön kívül a negyedrendű vádlottnak és F. Viviennek volt hozzáférése. Utóbbi egy Excel-táblázatban vezette a pénzmozgásokat. S. Zoltán tudomása szerint volt, hogy a hatodrendű vádlott rossz helyre utalta a Schadlnek szánt pénzt, amiért a végrehajtói kamara elnöke dühből kirúgta.
Később Schadl elintézte, hogy a hatodrendű vádlott egy másik végrehajtói irodában dolgozhasson tovább.
A tanú az ügyésznő kérdéseire elmondta, hogy párja, F. Vivien és Schadl György jó viszonyt ápoltak, nem volt Schadl részéről bizalomvesztés. Sőt volt, amikor az élettársa is részesült végrehajtói pénzekből. Schadl védőjének kérdései szerint ugyanakkor a végrehajtói kar elnöke nem a kinevezésért cserébe kérte a pénzt Sz. Balázstól, hanem ő is kölcsönadott a végrehajtónak, és ezt a kölcsönt fizette vissza Schadlnek a monori végrehajtó. S. Zoltán azt is elmondta, hogy Schadl soha nem kérte személyesen a pénzt Sz. Balázstól, hanem a bizalmi emberét, F. Vivient küldte az összegekért.
Több órán át izzasztották kérdéseikkel a védők S. Zoltánt, délután pedig Schadl György kapott szót, hogy észrevételezze a tanú által elmondottakat.
Elmondta, hogy két jeles alkalommal, két esküvőn találkoztunk. Beszéltünk mi valaha egy mondatot is egymással?
– tette fel a kérdést Schadl György, aki nemleges választ kapott a tanútól. Az is kiderült, hogy F. Vivien kölcsönt kapott a főnökétől, Schadl Györgytől, amiből autót vásárolt és részletekben fizette vissza a tartozását, erről azonban nem tudott a párja.
Negyven percen keresztül kérdezte a tanút a végrehajtói kar egykori elnöke, mielőtt Völner Pál kapott volna szót. Az egykori államtitkár mindössze egy percben reagált a négyórás tanúmeghallgatásra, amiben kiemelte, hogy a tanú se tudja, hogy Völner Pál valaha is közbenjárt volna a végrehajtói iroda ügyében, vagy kapott volna Sz. Balázs osztalékából.
Jövő héten folytatódik a tárgyalás a koronatanú, F. Vivien meghallgatásával, amire Tóth Erzsébet két napot szánt. A csúszás miatt még októberben is tanúmeghallgatások lesznek a törvényszéken.
Mint ismert, a per február 17-én kezdődött meg a Fővárosi Törvényszéken. Az első három előkészítő ülésen a huszonkét vádlott nyilatkozott arról, lemond-e a tárgyalásról, és elfogadja-e az ügyészség javaslatát. Tíz vádlott – köztük hat bírósági végrehajtó – döntött úgy, hogy beismeri bűnösségét. A bíróság az esetükben május 4-én hozott ítéletet: a vádlottakra másfél és két év közötti, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, a korábbi bírósági végrehajtókat öt évre eltiltotta a végrehajtói munkától, kettejük esetében pedig vagyonelkobzást is elrendelt.
Tizenkét vádlott – köztük a három fővádlott, Schadl György, Völner Pál és R. Róbert – a februári előkészítő ülésen tagadta bűnösségét, esetükben ezért a Fővárosi Törvényszék tárgyalásra utalta az ügyet.
A legutóbbi ülésen a tizennegyed- és tizenötödrendű kecskeméti házaspárt hallgatta meg a bíróság. Tagadták a bűnösségüket, és állították, hogy az ötödrendű vádlott, A. Tamás valótlanságot állított, amikor belerángatták őket is az ügybe.
A. Tamást a hónap elején hallgatta meg a bíróság, amikor is remegő kézzel olvasta fel a vallomását, amelyben részben elismerte a terhére rótt bűncselekményeket, de tagadta, hogy ügyésznek adta volna ki magát.
A vádirat szerint utóbbit azért tette meg, hogy elhitessék a Mátrix Oktatási Intézmény tulajdonosával, hogy több millió forintért a magasabb szinteken intézkedni tudnak az elhúzódó engedélyeztetési eljárás felgyorsításáért. Az ötödrendű vádlott elmondása szerint ő tényleg közbenjárt az engedélyeztetési ügyben, de jogi munkát végzett. Azt viszont elismerte, hogy a megszerzett információkért pénzt kért.
A múlt heti tárgyaláson részt vett Schadl György és a harmadrendű vádlott, R. Róbert is, akik folyamatosan kiemelték a felszólalásaikban, hogy soha nem találkoztak a tizennegyed-, illetve tizenötödrendű vádlottakkal. A végrehajtói kamara volt elnöke a tárgyaláson többször is elmosolyodott, és egy ponton még Rejtőt is idézett.