„Migrációs háború” zajlott az előző heti uniós csúcs egyik éjszakáján – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök. A magyar kormány hevesen ellenzi a menekültkvótát, miközben egy elemzés a retorika politikai kockázataira figyelmeztet. Egy másik álláspont szerint hiba összekötni a különböző témákat.
„Brüsszel visszaél a hatalmával. Át akarják telepíteni Magyarországra erővel a migránsokat. Ez elfogadhatatlan! Erőszakkal akarnak bevándorlóországot csinálni Magyarországból” – írta Facebook-oldalán Orbán Viktor. A miniszterelnök az előző heti uniós csúcsról úgy fogalmazott, hogy annak egyik éjszakáján „migrációs háború” zajlott a tanácsteremben. Az uniós csúcsot összefoglaló helyszíni riportunkat itt olvashatja.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója korábbi cikkünkben elmondta, hogy még zajlik a jogalkotási eljárás, de az biztos, hogy Magyarország semmilyen kötelező betelepítési kvótát nem tud elfogadni. Ráadásul a 2016-os népszavazáson – ami egyébként érvénytelen lett – a résztvevők nagy számban utasították el a kötelező betelepítést.
A politikai igazgató úgy vélekedett, a kötelező migránskvóta veszélye minden eddiginél nagyobb, „Brüsszel visszaél a hatalmával”, amikor a nemzetek és az emberek feje fölött akarja kikényszeríteni, hogy migránsok tömegeit, majd millióit vegyük át, ráadásul minden egyes be nem fogadott migránsért pénzügyileg akar büntetni.
Ha az Európai Unió olyat fogad el, amely ellentétes Magyarország alaptörvényével, akkor egy tagállami alkotmány és az uniós jog közötti konfliktus alakul ki. Senki nem akarja, hogy ez legyen, de ha ebbe az irányba mennek az események, akkor ez az összeütközés ki fog alakulni
– húzta alá Orbán Balázs.
A politikai igazgató rámutatott: a kormánynak önmagában azzal nincs problémája, hogy legyen egy közös menekültügyi rendszer, amelynek a működéséhez – akár határvédelemmel – hozzá kelljen járulni. A problémájuk az, hogy „Magyarország a leginkább érintett frontország. Tehát nem nekünk kéne még pluszban befizetnünk, hanem ide kéne pénzügyi segítséget juttatni. Amíg Magyarország áll a legnagyobb migrációs nyomás alatt, addig nem merülhet fel, hogy még fizessünk is máshova. Az egy olyan mértékű igazságtalanság lenne, ami nem fogadható el.”
A megállapodás után kiadott közleményben arról írtak, hogy
a tanács a mai napon döntő lépést tett a menekültügyet és a migrációt szabályozó uniós jogszabályi keret modernizálása irányában. Megállapodott a menekültügyi eljárásról szóló rendeletre, valamint a menekültügy és a migráció kezeléséről szóló rendeletre vonatkozó tárgyalási álláspontról. A tanács elnöksége ennek az álláspontnak az alapján folytatja majd a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel.
Az új szolidaritási mechanizmusról úgy fogalmaztak a közleményben, hogy „a jelenlegi rendszer kiegyensúlyozása érdekében, amikor is néhány tagállamra hárul a felelősség a menedékjog iránti kérelmek túlnyomó többsége tekintetében, a rendelettervezet egy olyan új szolidaritási mechanizmusra tesz javaslatot, amely egyszerű, kiszámítható és működőképes”.
Azt is hangsúlyozták, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek a szolidaritási hozzájárulások típusáról:
Az új szabályok rugalmassággal ötvözik a kötelező szolidaritást, mégpedig oly módon, hogy a tagállamok maguk dönthetik el, milyen egyéni hozzájárulást tesznek. A hozzájárulás öltheti áthelyezés, pénzügyi hozzájárulás vagy alternatív szolidaritási intézkedések formáját, így például megvalósulhat személyi állomány kiküldése vagy a kapacitásépítést előtérbe helyező intézkedések révén. A tagállamok teljesen szabadon dönthetnek a szolidaritási hozzájárulásuk típusáról. Egyetlen tagállam sem lesz kötelezhető arra, hogy áthelyezéseket hajtson végre.
A rendelet meghatározza, hogy éves szinten minimum hány személyt kell áthelyezni azokból a tagállamokból, ahova a legtöbb személy lép be az EU-ba, azokba a tagállamokba, amelyek kevésbé vannak kitéve migránsok érkezésének. Ez a szám 30 000 fő, a pénzügyi hozzájárulás éves minimális összege pedig áthelyezésenként 20 ezer euró. Ezek a számértékek szükség esetén növelhetők, és az olyan helyzeteket is figyelembe lehet majd venni, amikor egy adott évben nincs előirányozva szolidaritás.
Másodlagos szintű szolidaritási intézkedésként bevezetik a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedéseket, amelyeket akkor alkalmaznak majd a szolidaritásban részesülő tagállam javára, ha esetleg ellensúlyozni kell a vállalt áthelyezések elégtelen számát.
Ez azt jelenti majd, hogy a hozzájáruló tagállam vállalja a felelősséget az olyan személyek menedékkérelmének megvizsgálásáért, akiket alapesetben át kellene szállítani a felelős tagállamba (a kedvezményezett tagállamba). Ez a rendszer kötelezővé válik abban az esetben, ha az áthelyezési vállalások nem érik el a tanács által az adott évre megállapított összes igény 60 százalékát, vagy nem érik el a rendeletben meghatározott számot (30 000)
– fejtették ki a közleményben.
Juhász Attila, a Political Capital külső munkatársa a think tank blogján megjelent elemzésében három szinten foglalta össze, hogy a kormány retorikájának milyen politikai kockázata lehet:
A szerző úgy vélekedett, „az egyre elszigeteltebb Orbán-kormány megítélésének aligha válna hasznára, ha ígéretéhez híven megpróbálná blokkolni a megállapodást. A helyzet ugyanis alapvetően más, mint 2015-ben volt. Egyrészt a tárgyalóasztalon lévő menekültügyi reform tartalma a többéves egyeztetésnek köszönhetően jóval kiérleltebb, másrészt a jogállamisági eljárás alá vont magyar kormány erősen rászorul a többi tagállam jóindulatára, ha hozzá kíván férni a felfüggesztett uniós pénzekhez. Az Orbán-kormány által előszeretettel használt vétófenyegetés – a »bot a küllők között« taktika – pedig eleve nem opció, hiszen nem egyhangúlag kell meghozni a végső döntést.”
Az elemzésből kiderül, hogy a menekültügyi megállapodás alapja elsősorban egy német–olasz egyezség, de erősen támogatja azt Franciaország és Spanyolország. Juhász Attila kifejtette, „az EU valamennyi nagy tagállama felsorakozott tehát a megállapodás mellett. A tanácsi voksoláson csak két »nem« (Lengyelország, Magyarország) és négy tartózkodás (Bulgária, Szlovákia, Málta és Litvánia) volt. Ez jelzi, hogy a menekültügyben továbbra is a Nyugat–Kelet-törésvonal a meghatározó az EU-n belül, de az ellenállás már Kelet-Európában is gyengül.”
A migrációs szempontból frontországnak számító Olaszországnak, Spanyolországnak és Görögországnak kiemelt érdeke a csomag elfogadása. A szerző úgy látja „ez az Orbán-kormány európai szövetségkeresése szempontjából azért érdekes, mert a magyar miniszterelnök az utóbbi időben leginkább Olaszországtól és Spanyolországtól várta, várja a számára kedvező politikai fordulatot az európai mainstreammel szemben”.
Juhász Attila szerint nehézséget jelenthet, hogy „az idegenellenességre hangolt magyar közvélemény előbb-utóbb szembetalálkozik azzal a kormányzati migrációs politikával, amely az utóbbi években nem épp a bevándorlók távoltartásáról szól”. A szerző itt az embercsempészek szabadon engedése mellett a munkaerőhiány vendégmunkásokkal történő enyhítését említette példaként.
„A magyar kormány korábbi álláspontját megerősítve, de az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdésében rögzítettek mentén is ellenzi a migránskvóta bevezetését: »Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Idegen állampolgár – ide nem értve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket – Magyarország területén a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhet«” – kezdte kérdésünkre Boros Bánk Levente, hozzátéve: az Európai Unióban ismét terítékre került javaslat ezzel egyértelműen ellentétes.
A Nézőpont Intézet elemzési igazgatója azt is leszögezte:
Hibás bármilyen formában összekötni a Magyarországnak járó uniós forrásokat a migránskvóta bírálatával és/vagy elutasításával. Ugyanis az unió működése szempontjából komoly jogállamisági (jogbiztonsági) problémákat vetne fel, amennyiben a Magyarországnak járó források kifizetését összekapcsolnák a migránskvótához kapcsolódó nézeteltérésekkel, hiszen a két terület között semmilyen összefüggés nincs és nem is lehet. Amennyiben erre mégis sor kerülne, úgy amögött egyértelműen a Magyarországgal szembeni, már megszokott, politikai támadások állnának csak.
Boros Bánk Levente szerint azt is hiba állítani, hogy Magyarország érdekellentétben állna akár Olaszországgal, akár Spanyolországgal, „hiszen ez utóbbi országok is alapvetően az illegális migráció megfékezésében, a migrációt kiváltó okok helyben (unión kívüli) kezelésében és az unió külső határainak szigorú védelmében látják az illegális migráció kérdésének megoldását”.
A Nézőpont elemzési igazgatója szintén hibásnak és egyben félrevezetőnek tartja, amennyiben bárki összemossa „a legális, ellenőrzött és korlátozott munkavállalást vagy az embercsempészek jogkövetkezményekhez kötött (bűnismétlés esetén még súlyosabb büntetés) kiutasítását Magyarország területéről, a Magyarország és az Európai Unió területére illegálisan beérkező migránsok kérdésével”.
Boros Bánk Levente kifejtette, „Magyarország évek óta következetesen szorgalmazza minden nemzetközi fórumon, az Európai Unióban pedig kifejezetten, hogy az illegális migrációval szemben határozott intézkedésekre és a külső határok megerősítésére van szükség, amelyet – részben, de lehetőleg egészben – az uniónak lenne kötelessége finanszírozni. Ezzel szemben az EU nemhogy nem járult hozzá érdemben Magyarország uniós külső határainak védelméhez, hanem még el is marasztalta hazánkat az illegális migrációval szemben tett intézkedéseiért, sőt, Magyarországtól várják el, hogy viselje mindennek anyagi terheit – ideértve az embercsempészekkel kapcsolatos eljárásokat is.”
(Borítókép: Orbán Viktor 2023. június 29-én. Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto / Getty Images)