Még két teljes napig pályázhatnak magánszemélyek az otthon felhalmozódott azbeszttartalmú veszélyes hulladék ingyenes elszállítására. Az állami támogatás kétségtelenül segítség, de csak csepp az ártalmatlanítás tengerében. Olyan fedőanyagok is léteznek, amelyektől ingyen lehetetlen megszabadulni.
Csak az nem tudja, hogy mekkora tortúra az azbeszttartalmú tetőfedő palától vagy vízcsőtől megszabadulni, aki még nem bontott ilyesmit. Hasonlóan nagy bajban van az is, aki kátrányos tetőzsindelyt vinne a szeméttelepre, ugyanis ezeket egyetlen hulladéktelepen sem adhatja le ingyenesen. És ez csak a kisebbik nehézség azon veszélyes hulladékok esetében, amelyek a lakosságnál halmozódnak fel, de nem szerepelnek a veszélyes vagy speciális kezelési igényű hulladékok listáján.
A 2022-ben lezajlott akció után a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. ismét kiírta a lakossági azbesztmentesítő pályázatát, amelyre július 14-étől augusztus 4-én éjfélig lehet jelentkezni. Tavaly 1500 magánszemély tudott élni e lehetőséggel, de az elszállításra ennél lényegesen nagyobb igény lenne.
Jelenleg ingatlanonként maximum 400 négyzetméter azbeszttartalmú sittet visznek el azoktól, akik sikerrel veszik a pályázati akadályokat. Sőt azoktól sem szállítanak el bármilyen azbesztet, csak a hulladékjegyzék szerinti 17 06 05 azonosító kóddal jelzettet. (Ezek jellemzően tetőn, kerítésen, homlokzaton, válaszfalaknál, régi gáztűzhelyeken fordulnak elő, illetve épületen belüli ivóvíz- vagy szennyvízcsövek,)
A társaság várakozásai szerint a mostani pályázat keretében 2000-2500 pályázónak lesz lehetősége az azbeszthulladékot elszállíttatni. Nagyjából ennyire futja az Energiaügyi Minisztérium egymilliárd forinttal támogatott projektjéből.
Az azbeszt nagy szakítószilárdsága, jó hőszigetelése és a tűzállósága miatt népszerű építőanyagnak számított, már 1903 óta gyártották, nagyobb volumenben a hatvanas évektől. Ekkor évente 10 millió négyzetméter fedőanyagot állítottak elő, sőt importból is érkezett még majdnem ugyanennyi.
Csakhogy az ilyen építési anyagok szerkezetét az elmúlt évtizedek időjárása, de a légszennyezés is kikezdte, a felületük sérülhetett. A felületi kopás következtében rostszálak válnak le róla, amelyek a levegőbe kerülnek, így az emberi belégzés esetén a tüdőben fibrózist, a mellhártyán megvastagodást okozhatnak, emellett nehézlégzést is előidézhetnek. Ennél is veszélyesebb azonban, hogy az azbeszt rákkeltő hatású.
Nem véletlen, hogy az azbesztet mint veszélyes hulladékot Magyarországon a kilencvenes évek óta elkülönítetten kell kezelni, 2005 óta pedig már felhasználni is tilos az építőiparban. Bontásnál azonban – legyen szó akár csak egy tyúkólról is – ott marad a kertben, mert megoldhatatlan az önerős elszállítása. A gyakorlat szerint azonban a kisebb tételt még a lelkiismeretesebb emberek is egyszerűen elvitték a telepengedéllyel működő deponáló helyre, és egy kisebb összeg ellenében ott hagyhatták. Csakhogy több mint két évtizede, mióta nálunk is hatályba lépett a veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló, ADR néven ismert európai megállapodás, be sem pakolhatták volna gépkocsik rakterébe. Sőt – amint arra Czap Zoltán, a Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége elnökségi tagja felhívta a figyelmet,
már magát az azbeszt lebontását is szigorúan szabályozta a jogalkotó, ami azt jelenti, hogy a lakosság praktikusan hozzá sem érhetne.
Nagyon sok bírósági per zajlik ez idő szerint is illegális bontások miatt. Legutóbb a Petőfi Csarnok bontási helyén feltűnő fehér ruhás vizsgálók esetében láthattunk szakszerű példát arra, hogy milyen védőfelszereléssel közelíthető meg az azbeszttörmelék.
Akik kátrányos tetőfedő lemezekkel borították épületeiket, készüljenek fel arra, hogy attól legális úton ingyen sohasem fog tudni megszabadulni. Ennek a veszélyességét a kőolajszármazék jelleg adja, ami kizárja, hogy kommunális lerakóba kerülhessen. Szállítására is ugyanazok a szállítási szabályok vonatkoznak, mint az azbesztre.
A főváros FKF Hulladékgazdálkodási Divíziója honlapja szerint azbeszttartalmú építőanyagokat a társaság egyik hulladékudvara sem fogadja, ahogyan bármilyen kátrányos/kátránytartalmú hulladékot sem lehet a fővárosi hulladékudvarokban leadni. Ezt azzal indokolták, hogy az ilyen hulladékok ártalmatlanítása nem közszolgáltatási kérdéskör. Ezek vonatkozásában az érdeklődő lakosságnak az interneten megtalálható, veszélyes hulladékok átvételével foglalkozó szakvállalkozások megkeresését javasolják. (Az Energiaügyi Minisztérium alá tartozó az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer weboldalán lehet egy keresőprogrammal veszélyes hulladék ártalmatlanítással és átvétellel foglalkozó cégeket keresni.)
Az azbesztet Marcaliban, Galgamácsán, Szuhogy határában vagy Hódmezővásárhelynél lehet átadni ártalmatlanításra – említ néhány telephelyet Czap Zoltán. Ez a veszélyes hulladékok egy részének esetében elégetést jelent, de mivel az azbeszt éghetetlen anyag, egyszerűen elássák.
Az ipari és mezőgazdasági létesítményekkel együtt a magyar épületállományt iparági becslések szerint még ma is több mint 200 millió négyzetméter felületen fedi azbeszt.
Update: a cikk korábbi változatában a kátrányos tetőlemez helyett bitumenes szerepelt. A hibáért elnézést kérünk.
(Borítókép: Ashley Cooper / Construction Photography / Avalon / Getty Images)