Március óta számos becslés, felmérés és jóslat jelent meg arra vonatkozóan, vajon hányan hagyják el a közoktatást a státusztörvény miatt. Bár az új jogállási törvény csak januárban lép életbe, a tanároknak szeptember 29-ig kellett jelezni, ha nem kívánnak az új rendszerben dolgozni. Arról, hogy pontosan hányan döntöttek így, a Belügyminisztérium leghamarabb október 5-én, vagyis ma adhat tájékoztatást.
Fontos határidő járt le múlt hét pénteken, a tanároknak eddig kellett eldönteni: akarnak-e a közbeszédben csak státusztörvényként emlegetett „pedagógusok új életpályájáról szóló törvény” hatálya alatt dolgozni. Mint megírtuk, a pontos adat arra vonatkozóan, hogy hányan döntöttek a távozás mellett, leghamarabb október 5-től állhat a Belügyminisztérium rendelkezésére.
Lapunk levélben fordult a tárcához, megkeresésünkben azt kértük, küldjék el, mikor és milyen formában adnak tájékoztatást, és lehetőség szerint az adatokat küldjék el az Indexnek is. Amint választ kapunk, frissítjük cikkünket.
A státusztörvény már a tervezési szakaszban hatalmas indulatokat váltott ki a társadalomból, a március 2-ai közzététel után sorra jelentek meg a különböző becslések, jóslatok arra vonatkozóan, hogy a jogállásváltásnak mekkora lesz a böjtje.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógus Egység március végén indított el egy petíciót, hogy ily módon kiderítsék: hányan mérlegelik a pályaelhagyást a státusztörvény bevezetése esetén. Az aHang oldalán több mint ötezren nyilatkoztak úgy, hogy a törvény miatt megszüntetnék a közalkalmazotti jogviszonyukat.
Szintén még tavasszal a nyomásgyakorlás végső eszközeként a Pedagógusok Szakszervezete lehetővé tette az oktatásban dolgozóknak, hogy a fővárosi és megyei irodáikban letétbe helyezzék a felmondásaikat. Egy hónappal a kezdeményezés elindulása után Gosztonyi Gábort, a PSZ alelnökét kérdeztük arról, hogy hány dokumentumot gyűjtöttek be eddig. Az érdekvédő akkor azt mondta: „A jelenlegi információk szerint eddig mintegy kétezer pedagógus helyezte letétbe lemondó/felmondó levelét.”
A lehetséges kockázatokra a szakszervezetek képviselői nyilatkozatok formájában is igyekeztek felhívni a figyelmet. Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi tagja lapunknak is beszélt arról, hogy a jogsegélyszolgálatuk már alig győzi feldolgozni a beérkező megkereséseket.
Annak érdekében, hogy kiderítsék, hányan távoztak már a nyári időszakban – egészen pontosan július 15. és augusztus 1. között, amikor az egyhavi lemondási időt nem kellett ledolgozni –, közérdekű adatigényléssel fordultak valamennyi tankerületi központ igazgatójához. A beérkezett válaszok alapján csak a nyári időszakban 670-en szüntették meg a jogviszonyukat. A kérdés most tehát az, hogy a szeptember 29-ei határidőig hányan követték őket azóta.
Gulyás Gergely a legutóbbi Kormányinfón azt mondta: „Kifejezetten kevés tanár jelezte, hogy nem kíván a státusztörvény hatálya alatt dolgozni, lényegesen kevesebb, mint ahányan távozni szoktak a nyári időszakban. Nagyjából 700 távozóról van szó.”
Ez az adat kísértetiesen hasonlít arra a PDSZ által közzétett 670-es számra, ami két dolgot jelenthet:
Bár a végleges adatok még nincsenek meg, egyelőre visszafogottabb felmondási hullám látszik a tavasszal prognosztizált mértékhez képest, ami a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szerint részben azzal magyarázható, hogy a státusztörvény az egyeztetések nyomán menet közben rengeteget finomodott. Horváth Péter nemrég, lapunknak adott nyilatkozatában hozzátette ugyanakkor azt is, hogy az aHang oldalán megjelent ötezres számot mindig is túlzásnak érezte.
Ettől függetlenül sokak szerint továbbra is sokatmondó a hír, miszerint októbertől a közoktatási intézmények statisztikai jelentésében már nem mérik, hogy hány pedagógusi állás van betöltetlenül. Az adatok éppen akkortól nem lesznek elérhetők, amikor már ténylegesen látszana, hányan mondtak nemet az új rendszerre.
(Borítókép: Michael Gottschalk / Photothek / Getty Images)