Az elmúlt fél évben egyértelműen a státusztörvény volt az, ami a leginkább kiverte a biztosítékot az oktatásban. Az első tervezet márciusban jelent meg, majd többkörös egyeztetés után a szabályozás júliusban került parlament elé, ahol el is fogadták. Borítékolható volt, hogy szeptembertől ismét terítékre kerül a jogállásváltás, ahogy arról az Indexen is írtunk: végül a vártnál kevesebben, de a már eddig is hiányzó tanárok számát figyelembe véve így is túl sokan mondtak nemet az új rendszerre.

A Szülői Hang szerint a történtek után többen a közvéleményhez fordultak, a felmérés elkészítését többek között az indokolta, hogy a kormányzat nem tudta kellően meggyőzni a társadalmat a saját elképzeléseiről, ugyanakkor a civilek sem tudták érdemben bevonni a társadalom szélesebb rétegeit és tudatosítani a következményeket.

„A valódi vesztesek a gyerekek: ők azok, akik a romló közoktatást és az egyre élhetetlenebb közhangulatot megszenvedik; az ő jövőjük forog most kockán” – szögezte le a szülői szervezet.

12 tanulság

A felmérés legfőbb megállapításai az alábbiak:

1. A pedagógushiány általánosan elismert társadalmi problémává vált.

A felnőtt lakosság háromnegyede (75 százaléka) szerint a pedagógushiány nagyon nagy problémát jelent, és csupán 4 százaléka gondolja azt, hogy a pedagógushiány ne jelentene jelentős problémát.

2. Az érintett szülők harmada személyesen is tapasztalja, hogy nem megfelelő szakképzettségű pedagógus tart foglalkozásokat.

Szám szerint az érintett szülők és nagyszülők nem kevesebb mint 36 százaléka jelezte az idei tanévben, hogy gyermekükkel nem megfelelő végzettségű pedagógus foglalkozik.

3. A pedagógushiánynak is van pártállása.

Bár elvileg objektív tény, hogy egy foglalkozást egy nem megfelelő szakképzettséggel rendelkező pedagógus tart meg, a gyakorlatban a szülők számára ez nem derül ki egyértelműen. A kormánypárti beállítódottságú szavazók jóval kevesebben érzékelik a problémát (25 százalék), mint az ellenzékiek (47 százalék), vagyis ebben a kérdésben sokaknál a pártpreferencia erősebben érvényesül, mint az iskolától és a gyermektől érkező visszajelzések.

4. A Fidesz-szavazók hatodában tudatosult, hogy nem volt érdemi egyeztetés.

A státusztörvény ügyében a Fidesz elsődleges üzenete az volt, hogy széles körben egyeztettek minden érintettel. Ezt azonban csak a kormánypárti-szavazók 29 százaléka hitte el, míg 17 százalékuk arra a következtetésre jutott, hogy ez a fajta kommunikáció a döntéshozók részéről egy átverés.

5. A státusztörvény főbb elemeit a többség elutasítja.

A válaszadók egy jelentős része nem ért egyet a pedagógusok átvezényelhetőségével, az egyetemisták alkalmazásával, a teljesítményértékelés alapján járó béremeléssel, valamint a fegyelmi vétség alapján járó illetménycsökkentéssel.

6. A státusztörvény egészét illetően kevésbé elutasító a társadalom, mint főbb elemeit nézve külön-külön.

Összességében a lakosság 48 százaléka vélekedik úgy, hogy a státusztörvény hatására a közoktatás minősége romlik, miközben az egyes elemeket 57-64 százalékban utasították el. Vélhetően sokan nem mélyedtek el a részletekben, és vannak, akik a kormányra hallgatva igyekeznek reménykedve, optimistábban hozzáállni.

7. Gyakori az igazgatókkal szembeni bizalmatlanság, miközben érzékeny, bizalmi feladatokkal ruházza fel őket a státusztörvény.

A felmérés szerint a szülők mintegy 40 százaléka bizalmatlan az igazgatókkal szemben.

8. Érdektelenségi nagykoalíció

„A közoktatás minősége mindenkit érint az országban, hiszen az érintettség nemcsak közvetlenül a pedagógusokra és a szülőkre vonatkozik: az óvodában és az iskolában tanuljuk meg, hogyan alakíthatunk ki bizalmi kapcsolatot másokkal, hogy működhetünk együtt közösségben, itt sajátítjuk el nemzeti kultúránk alapjait, itt tanulunk meg tanulni, önállóan és közösen problémákat megoldani” – hangsúlyozta az eredményeket bemutató közleményben a Szülői Hang, hozzátéve, hogy mindezek ellenére csupán a kormánypártiak 47 százaléka, az ellenzékiek 59 százaléka, a pártnélküliek 48 százaléka érzi úgy, hogy akár kismértékben is érintené a törvénymódosítás.

9. A kormánypártiakat is megosztja a belügyminiszter „mint a szakmaiatlanság szimbóluma ”.

A felmérés alapján a kormánypárti szavazók 31 százaléka azon az állásponton van, hogy az oktatás ügye nincs jó kezekben a belügyminiszternél.

10. Még a kormánypárti szavazók harmada is ellenzi, hogy az EU-támogatásokra várjunk a pedagógusbér-emeléssel.

Egészen pontosan a kormánypárti szavazók 38 százaléka ellenzi, hogy a pedagógusbérek az uniós támogatásoktól függjenek.

11. Ki a felelős?

Alig van – összességében 7 százalék, de a kormánypártiak körében is csak 17 százalék –, aki elégedett lenne a helyzettel. A túlnyomó többség problémásnak látja a közoktatás állapotát, és a lakosság többsége – 57 százalék – szerint ezért a kormányzatot terheli a felelősség, de a kormánypárti szavazóknak csak a 22 százaléka gondolja így.

12. A személyes érintettség csak kismértékben növeli a szülők kormányzat felé támasztott elvárásait.

Akinek nincs a családjában közoktatásba járó gyermek, 50 százalékban utasítja el a státusztörvényt, míg aki személyesen érintett, és gyermekével nem megfelelő szakos pedagógus foglalkozik, 61 százalékban. A különbség kimutatható, de nem túlságosan nagy. Egyes vélemények szerint sokan csak aktivizálódnak majd, „ha már eléggé fáj”.