„Lesz egy új nemzeti konzultáció, újabb komoly kérdésekkel, van 10-11 komoly kérdés. Innen kellő erőpozícióból tárgyalhat a kormány Brüsszelben. Ha van nagy támogatás, akkor orkánszerű szélben is be tudom navigálni az ország hajóját a kikötőbe” – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök pénteken. Ennek további részleteiről Dömötör Csaba államtitkár is beszélt.

Orbán Viktor 2005-ben már ellenzéki vezetőként is meghirdette a nemzeti konzultáció évét. A konzultáció 2010 óta rendszeresen visszatér a kormány eszköztárába. A kitöltők válaszolhattak többek között az Alaptörvényt, a bevándorlást, a Soros-tervet, valamint a koronavírust követő gazdasági újraindítást érintő kérdésekre is.

A korábbi nemzeti konzultációk témáit itt gyűjtöttük össze, 2022 telén az energiaszankciókkal kapcsolatos kérdésekre válaszolhattak az íveket kitöltők.

„Nem valódi konzultációs folyamatról van szó”

Virág Andrea a nemzeti konzultációkra vonatkozó kérdésünkre kifejtette: a kormány ezeket a saját politikai üzeneteinek megerősítésére használja, ez történt például a menekültügyben, Soros Györggyel kapcsolatban, valamint az uniós szankciókat illetően is.

Amikor valamilyen témában nagyobb ívű kommunikációs kampányba kezd a kormány, megszokott, hogy egyéb más eszközök – például az óriásplakátok – mellett a nemzeti konzultációt is bevetik. Más-más funkciójuk van a különböző kommunikációs eszközöknek, a konzultáció célja a saját tábor mozgósítása is

– mutatott rá a Republikon Intézet stratégiai igazgatója.

Virág Andrea arra is felhívta a figyelmet, hogy „a kérdések a legtöbb esetben sugalmaznak, a kérdésekbe foglaltatik a válasz is. Nem valódi konzultációs folyamatról vagy véleményfelmérésről van szó, inkább arról, hogy a kormánypártok törzsszavazói, akik alapvetően egyetértenek a kormány üzeneteivel, a kérdéseken keresztül kapjanak egy igazodási pontot, valamint egy lehetőséget az érzelmi, értékrendbeli kötődés kifejezésére”.

Az energiaszankciókról szóló, 2022. téli nemzeti konzultációt 1,3 millióan töltötték ki. Virág Andrea ezzel kapcsolatban megjegyezte, ez kisebb szám, mint ahányan a Fidesz–KDNP-re szavaztak az országgyűlési választásokon, „a konzultációk a kormánypártok peremszavazóit sem érik el, kifejezetten a törzsszavazói réteg a célcsoport”.

A Republikon Intézet stratégiai igazgatója arra a kérdésünkre, hogy az ellenzék ajánlhat-e valamilyen alternatívát a nemzeti konzultációkkal szemben, úgy vélekedett, hogy

a sokadik konzultációnál már kicsit elkéstek azzal, hogy hatékonyan reagáljanak. Az első konzultációknál kellett volna hatékony ellenkommunikációt kitalálni, ugyanakkor most sem felesleges rámutatniuk arra, hogy a konzultáció a kormánypropaganda eszköze, és súlyos adófizetői forintokat emészt fel. Ráadásul a cselekvő féllel kapcsolatos ellentmondásra is fel lehet hívni a figyelmet, mert a kormány finanszírozza a konzultációt, aminek tartalma egybecseng a Fidesz kampányüzeneteivel.

Virág Andrea kitért arra is, hogy az ellenzék részéről tartalmi reakcióra szintén szükség lenne: „Elmondani, hogy milyen alternatív világmagyarázatuk van, és milyen elképzeléseik vannak azokról a kérdésekről, amelyekre a Fidesz világos magyarázatot ad a választóknak. Vannak, akik ezzel a magyarázattal nem értenek egyet, nekik nyújthatna koherens világképet az ellenzék”.

„Jól alkalmazható és alkalmazott kormányzati eszköz”

Boros Bánk Levente lapunknak úgy fogalmazott, hogy „a nemzeti konzultáció egyszerre több célt szolgál, így jól alkalmazható és alkalmazott kormányzati eszköz”.

A Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatója négy pontba szedte a nemzeti konzultáció funkcióit:

• Tematizálja a politikai napirendet, így a közbeszédet, és mint ilyen, politikai eszköz. Az elemző szerint „a különböző szereplők (kormány, kormánypártok, ellenzék, tágan értelmezett holdudvarok) nyilvánosságért folyó versenyében alapvető cél, hogy a saját témáik fedjék le a lehető legnagyobb teret és időt, ez pedig tökéletesen valósul meg a nemzeti konzultációk esetében, hiszen a bejelentéstől kezdve az eredmények közzétételéig és értelmezéséig folyamatosan napirenden tarthatók az azokban megfogalmazott kérdések”.
• „Ezek a kezdeményezések széles körű tájékoztató eszközök is, hiszen minden szereplő nagy eséllyel kinyilvánítja a véleményét az adott konzultáció által érintett területeken, ezen belül pedig a kormány is világossá teszi az álláspontját ezen ügyekben.”
• Boros Bánk Levente a nemzeti konzultációt mobilizációs eszköznek is tartja, „hiszen tényleges cselekvésre ösztönzi a választópolgárokat, amikor a kérdőív kitöltését kéri tőlük. Minden politikai aktornak a fenti tematizációs feladatán túl a mozgósítás, azaz az emberek politikába vagy egyes ügyekbe való aktív bevonása is elemi érdeke, így ezen konzultációk egyszerre több területen is hozzá tudnak járulni a politikában elengedhetetlen célok eléréséhez”.
• A konzultációk legitimációt teremtő és/vagy megerősítő eszközök is, „a demokráciát erősítő eszköz, hiszen az emberek véleményének közvetlen kikérése két választás között, azaz a közvetlen demokrácia de facto megvalósítása. A korábbi alkalmak azt mutatták, hogy az adott kérdésekben megnyilvánuló elsöprő többség megkérdőjelezhetetlen támogatásként értelmezhető”.

Boros Bánk Levente úgy látja, „amennyiben sokan töltik ki a kérdőíveket, és a választ adók nagy többsége azonos válaszokat ad, amely megerősíti a kormányzati álláspontot, úgy az tényleges társadalmi támogatottságot jelent, azaz világos hivatkozási alap lehet mind a végrehajtó (kormány), mind pedig a törvényhozó hatalom (parlament) számára, hogy álláspontját megerősítve látva azt továbbra is képviselje hazai és nemzetközi fórumokon, sőt egy ilyen világos felhatalmazás politikai cselekvést is eredményezhet, amely tárgyalási pozíciókon túl akár (módosított vagy új) jogszabályokban valósulhat meg”.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök interjút ad a Kossuth Rádiónak 2023. október 27-én. Fotó: Benko Vivien Cher / MTI)