Folytatódott a Karinthy Frigyes Gimnáziumból kirúgott tanárok pere. A legutóbbi tárgyalás után nézeteltérés alakult ki, a bíróság szerint ugyanis szabályszerű volt a tankerületi vezető idézése, míg Rábel Krisztina közleményben arról tájékoztatott, hogy nem volt személyes megjelenési kötelezettsége, emiatt maradt távol. Függetlenül attól, hogy mi történt, az alperes pénteken ismét lehetőséget kapott arra, hogy elmondja: közel egy évvel ezelőtt miért kellett azonnali hatállyal elbocsátania a pedagógusokat.
10 órára hirdették meg a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumán a Karinthy Frigyes Gimnáziumból elbocsátott pedagógusok perfelvételi tárgyalásának ötödik fordulóját. A jogi vita amiatt indult el, mert a tanárok szerint aránytalan és eltúlzott volt az a jogkövetkezmény, amit a tankerület alkalmazott velük szemben azért, mert a polgári engedetlenség eszközével tiltakoznak.
Mint arról korábban beszámoltunk, az első, március végi tárgyaláson a bírónő felkínálta az egyezség lehetőségét, a tanárok ügyvédje, Sziklai Tamás pedig ismertetett egy ajánlatot, ami úgy szólt, hogy ha azonnali hatállyal visszahelyezik a tanárokat a pozíciójukba, kifizetnek nekik fejenként 1 millió forintot, és az alperes kiad egy nyilatkozatot, amelyben elnézést kér, a kereseti kérelmet nem tartják fenn.
Mivel az alperes jogi képviselőjének nem volt felhatalmazása arra, hogy választ adjon az ajánlatra, Sziklai Tamás jelezte: ügyfelei ebben az esetben inkább nem is kérik a pedagógusok visszahelyezését, a sérelemdíjra, valamint a végkielégítésre ugyanakkor továbbra is igényt tartanak.
Miután az egyezség nem jött létre, a tanárokat külön-külön is meghallgatták, az előző, szerdai tárgyalásra pedig az őket elbocsátó tankerületi vezetőt is beidézték – legalábbis a bíróság szerint. Rábel Krisztina – miután nem jelent meg a teremben – arról tájékoztatta lapunkat, hogy pusztán amiatt maradt távol, mert személyes megjelenési kötelezettsége csak a jogi képviselőjének volt, neki nem.
A bíró, Halmos Szilvia ugyanakkor már szerdán előrebocsátotta, hogy a pénteki napon mindenképpen meghallgatná a tankerületi vezetőt.
Rábel Krisztina ezzel összhangban nem sokkal 10 óra előtt meg is jelent a bíróságon. A kirúgott tanárok kíváncsian várták, hogy közel egy évvel a történtek után mit tud mondani a kirúgásukról, a bíróság először azonban azt szerette volna tisztázni, hogy miért állította a tankerületi vezető a sajtó – többek között az Index felé is – azt, hogy nem kapott idézést a korábbi tárgyalásra, miközben a kérelem szabályszerű volt.
Elnézést kérek, ma reggel értesültem arról, hogy valóban kaptam idézést az előző tárgyalásra. Szabadságon voltam, amikor az értesítés megérkezett, nem jutott el hozzám
– fogalmazott Rábel Krisztina.
Szavaira Halmos Szilvia úgy reagált:
„Nagyra értékelem, hogy eljött, ez nyilván nem volt könnyű, de megértette, hogy én nem tréfálok, és nem véletlenül intéztem kérést a felekhez. Ezzel együtt arra kérem, hogy mielőtt olyan nyilatkozatot tesz, ami arra utal, hogy a bíróság valótlant állított, kérem, ellenőrizzék, hogy mi a tényhelyzet” – hangsúlyozta.
Miután a felek tisztázták a félreértést, elkezdődött a tárgyalás érdemi része. A bíró többek között az alábbi kérdéseket intézte a tankerületi vezetőhöz, akiről fotót nem készíthettünk.
Halmos Szilvia: Kinek a döntése volt a tanárok elbocsátása? Kapott utasítást felettestől, vagy ez a saját döntése volt? Miért a legsúlyosabb szankciót alkalmazta, és miért pont náluk?
Rábel Krisztina: Amikor elindult a tanév, monitoroztuk, hogy hol tartanak polgári engedetlenséget, sztrájkot. Rengeteg táblázatunk, adatunk van arra, hogy hol, mikor, hogyan tiltakoztak a tanárok. Októberben jutottunk el oda, hogy polgári engedetlenség miatt figyelmeztetést küldjünk a pedagógusoknak. 43 iskolám volt összesen, ebből 13 intézmény volt érintett, mindenki kapott ilyen tájékoztató levelet. Tankerületi szinten összesen több mint 800 óra maradt el, ezek 54 százalékát a Karinthy Frigyes Gimnázium pedagógusai mulasztották el, ott körülbelül 440 órát nem tartottak meg. Őket követte a sorban egy másik tankerülethez tartozó iskola, ott 160 óra maradt el. Ezt látva vonalat kellett húzni, azt láttuk, hogy másként nem tudjuk a félévet, tanévet lezárni.
Halmos Szilvia: Miért pont a felpereseket mentette fel?
Rábel Krisztina: Tankerületi szinten ők mulasztottak a legtöbbet, húsznál is több órájuk maradt el, ami már megfelel egy iskolai hétnek. Azt gondolom, hogy ha valaki egy héten át nem dolgozik, akkor lépni kell.
Halmos Szilvia: November 30-án egy másik tankerület, a Belső-Pesti Tankerületi Központ is elbocsátott több pedagógust. Egyeztetett a másik tankerület vezetőjével, Marosi Beatrixszel, hogy egyszerre lépjenek?
Rábel Krisztina: Nem egyeztettünk, én a feletteseimmel tartottam a kapcsolatot. A Klebelsberg Központban többször előkerült, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel, az értekezleteken is mindig ez volt a téma. Folyamatosan azt mérlegeltük, hogy mikor kellene lépni. Bennem már november közepén megszületett a döntés, de a hó végét szerettük volna megvárni. Ezekben a hetekben kértem iratmintát a Klebelsberg Központtól, emiatt lehet, hogy a más tankerületeknél, más intézményeknél dolgozó pedagógusok is ugyanolyan szövegezésű dokumentumot kaptak.
Halmos Szilvia: Tehát önt is meglepte, hogy „jé, pont egy másik tankerület is most lépett”, de utasítást nem kapott, az a saját döntése volt.
Rábel Krisztina: Így van.
Halmos Szilvia: Az intézményvezetővel, Hutai Lászlóval egyeztetett?
Rábel Krisztina: Az adatokat tőle kaptam, és többször jelezte felém, hogy megpróbálja a tanárokat abba az irányba terelni: inkább a sztrájk eszközével tiltakozzanak. A pedagógusok ugyanakkor ragaszkodtak a polgári engedetlenséghez, az intézményvezetőnek ilyen körülmények között ugyanúgy nehézség volt megtartani az iskolai légkört.
Halmos Szilvia: Tisztában volt azzal, hogy a polgári engedetlenség a nagy oktatási mozgalom része?
Rábel Krisztina: Meggyőződésem, hogy talán igen, de egy pedagógusmozgalmon sem vettem részt.
Halmos Szilvia: Ezt így nem tudom értelmezni.
Rábel Krisztina: El tudom képzelni, de ez egy nagyon feszült időszak volt. Úgy kellett rendet tenni, hogy közben rám törték az ajtót, az volt a kérdés, hogy egyáltalán túléljük-e a napot. Én a rend megtartásával foglalkoztam, nem azzal, hogy mi van a polgári engedetlenség mögött. Az egyértelmű volt, hogy valamilyen módon kapcsolódnak a pedagógusmozgalomhoz, de a kollégákat személyesen nem ismerem, hogy pontosan mit gondolnak, milyen véleményen vannak egyénenként, azt nem tudom.
Halmos Szilvia: Volt-e a felpereseknek kísérlete arra, hogy bemutassák önnek az iskolában jelen lévő problémákat? Szó volt itt penészes falakról, rossz körülményekről, ezeket a véleményeket megpróbálták önhöz eljuttatni?
Rábel Krisztina: Azt, hogy „Rábel, gyere ki!”, nem nem nevezném normális kommunikációnak. Dörömböltek az ajtón, majd azt fel is feszítették. Megfélemlítően viselkedtek, a kollégáim nagyon megijedtek. Kértük, hogy kettesével jöjjenek be hozzánk, hogy beszélgessünk. Erre nem voltak hajlandóak, kénytelenek voltunk hívni a rendőröket. Ilyen körülmények között nem tudtunk beszélgetni.
Halmos Szilvia ezt követően jelezte, hogy ez alapján neki úgy tűnik, hogy a szándék megvolt, csak a stílus nem volt megfelelő.
Rábel Krisztina végül annyit tett hozzá, hogy tisztában volt azzal, milyen problémája volt a tanároknak a körülményekkel, de nagyjából minden iskolára rengeteg pénzt tudna költeni.
A tankerületi vezető személyes meghallgatása után arra kérte a tanárok ügyvédjét, Sziklai Tamást, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” alapon intézzen kérdéseket a tankerületi vezetőhöz, „mert most itt van, és ki tudja, mit hoz a holnap”.
Sziklai Tamás először arra világított rá, hogy a pedagógusok több ízben is megpróbáltak kapcsolatba lépni a tankerületi vezetővel.
Egy tanár egy alkalommal azt is kijelentette, hogy nem bírja tovább az éhezést. Ön ezt aláírta, tehát tudnia kellett, hogy mekkora a gond
– emelte ki.
Rábel Krisztina kétkedve fogadta, hogy ő ilyen állítást láttamozott, szó szerint azt mondta, hogy nincs emléke ilyen esetről.
Halmos Szilvia szerint ez nem is olyan fontos, mivel sok tanár mondott sok mindent, ez a felperesek kirúgása szempontjából kevéssé releváns.
Sziklai Tamás a továbbiakban arról érdeklődött, hogy ügyfelei kirúgása után mi történt az intézményben, hogyan oldották meg az órák megtartását.
Rábel Krisztina elmondta, hogy a felmentéseket megelőzően számos óra elmaradt a Karinthy Frigyes Gimnáziumban, de november 30-a után egy sem.
Az ő hiányuk nulla lett. Minden órán volt helyettesítés, vagy összevonás történt, vagy egy másik kollégának lett kiadva az óra
– jelezte.
Sziklai Tamás arra is megpróbált rávilágítani, hogy nem lehet-e azt kijelenteni, hogy a tanárhiány összességében már olyan komoly gondot okozott, és a diákok művelődéshez fűződő joga olyan nagymértékben sérült nap mint nap, hogy ahhoz képest a 440 elmaradt óra elenyésző volt.
Rábel Krisztina ezt nem ismerte el, azt mondta, hogy a tankerület egyensúlyt tartott és tart most is. „Vannak elmenők, de az érkezők is ugyanennyien vannak. Jelenleg egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány szabad státusz van” – fogalmazott.
A bírónő a tárgyaláson kihasználta az alkalmat arra, hogy néhány konkrét esetet is felidézzen Rábel Krisztinának.
Mint ismert, a tankerületi vezető koncepciója az volt, hogy csak azokat menti fel, akiket egy alkalommal már figyelmeztetett. Halmos Szilvia ugyanakkor rámutatott, hogy két felperes esetében a tankerület visszavonta ezt a figyelmeztetést, mivel utólag kiderült: a kérdéses időpontban az érintett pedagógusok valójában megtartották az óráikat.
Rábel Krisztina erre reagálva arról beszélt, hogy szerinte ez nem releváns, mert esetükben így is összejött az a bizonyos húsz óra, ami nála már határátlépésnek számított. Azt is kijelentette, hogy a visszavonásnak sok értelme volt, mert a tanárok ekkor már tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy tetteiknek milyen következménye lehet.
A bírónő egy másik kérdéses esetre is rávilágított. Mint mondta: tudomása szerint az egyik Karinthys pedagógus, Kissné Berta Beáta 40 óránál is többet töltött polgári engedetlenséggel, mégsem bocsátották el.
Mi ennek az oka?
– kérdezte, mire a tankerületi vezető úgy felelt, hogy az órákat csak a figyelmeztető levelek kiküldése után számolta, és miután Kissné Berta Beáta is kézhez kapta a tájékoztatást, lecsökkentette a tiltakozással töltött órák számát, nála tehát hatott a figyelmeztetés, így ő maradhatott. Mint ismert, Kissné Berta Beáta később önként távozott az intézményből.
A részletek tisztázása után a bírónő engedélyt adott arra, hogy a tankerületi vezető távozzon a tárgyalóteremből. A továbbiakban a jogi képviselőjét kérték arra, hogy összegezze a helyzetet.
Szikora Gábor szerint az elhangzottak alapján nem történt beavatkozás a véleménynyilvánításba, Rábel Krisztina pusztán munkaügyi aspektusokat vett figyelembe. Vitatta, hogy a kirúgásoknak dermesztő hatása lett volna, úgy véli, a tiltakozások száma nem a tankerület lépése miatt csökkent le a decembertől kezdődő időszakban.
Az időjárás is befolyásolhatja a polgári engedetlenséget
– jelentette ki a jogi képviselő, utalva arra, hogy akár a tél beköszönte is szerepet játszhatott abban hogy november 30-a után már kevesebben polgári engedetlenkedtek.
A tanárok szerint ez nem igaz, és inkább arról van szó, hogy a tankerület elérte a célját, sokakat sikerült megfélemlíteni, megijeszteni.
„A Karinthy Frigyes Gimnáziumban összesen huszonnégyen választottuk a polgári engedetlenség eszközét, mégis olyan volt, mintha a tömegbe lőttek volna, random választottak ki néhányunkat. A kollégák nem tudták, hogy ki lesz a következő, és ez megviselte őket. Többen közülük táppénzre mentek, szellemileg kimerültek, és még januárban sem tudtak visszamenni dolgozni” – idézte fel az egyik kirúgott tanár, Nemes Mária.
A tárgyalás 14 órakor véget ért, a következő alkalmat februárra hirdették meg. Az ügy továbbra is perfelvételi szakaszban van, elsőfokú ítélet leghamarabb csak jövő tavasszal lehet.
(Borítókép: A Karinthy Frigyes Gimnáziumból kirúgott pedagógusok pere 2023. március 30-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)