Ungár Péter, az LMP társelnöke legutóbb L. Simon Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum elbocsátott igazgatójával ült egy asztalhoz, hogy a politikus podcastműsorában beszélgessenek a magyar kultúráról és közéletről. A felvételre ezúttal Szombathelyen került sor, ahol élő közönség előtt zajlott a diskurzus.

Rögtön az adás elején L. Simon kijelentette, hogy erre a meghívásra még a menesztése előtt mondott igent, és bár régi mentora, Schmidt Mária – aki nem mellesleg Ungár Péter édesanyja – azt javasolta neki, hogy ne menjen el a történtek miatt, mégis itt van, mert úgy érzi, nincs miért bujdokolnia.

Mint mondta, amikor rábólintott a felkérésre, álmában sem gondolta volna, hogy most nem a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként fog itt ülni. L. Simon elmondása szerint a kirúgása nagyon rosszul érintette a családját, főleg a gyerekeit. Az egykori igazgató azonban azért sem akar az elbocsátásának részleteiről túl sokat beszélni, mert a mondatait szerinte mások politikai célokra használnák fel, ehhez pedig nem szeretne alapot biztosítani. Úgy véli továbbá, hogy a dolog bőven túlmutatott az ő személyén, szerinte ugyanis a magyar közélet most egy választóvonalhoz érkezett, hiszen kérdéssé vált, hogy egy demokráciában egy kiállításon mi mutatható be, valamint hogy hol teszünk különbséget cenzúra és korhatár bevezetése között. 

L. Simon szerint a sajtó is őrületes blődségeket írt a témában, hogy milyen, Fideszen belüli hatalmi harcok áldozatává válhatott, erről azonban szerinte nincsen szó. Az ügyről viszont van értelme beszélni, de úgy látja, hogy a legtöbben erről is politikai hovatartozásuk alapján nyilvánítanak véleményt. 

A volt főigazgató elmondása szerint nagyon küszködnie kellett, hogy ne sírja el magát, amikor megtartotta az utolsó állománygyűlését a kollégáinak. Mint ismert, L. Simont az utolsó munkanapján több száz munkatársa álló tapssal fogadta az épületben. 

Ungár Péter rákérdezett, hogy a történtek ellenére ismét megszavazná-e a gyermekvédelmi törvényt, amelyre hivatkozva végül őt is felmentették a posztjáról. L. Simon erre úgy felelt, hogy a jogalkotói szándék egyértelmű volt, azokkal a sajtóban megjelent értelmezésekkel pedig nem ért egyet, hogy ő a saját maga által is megszavazott törvény áldozata lett volna, szerinte inkább arról van szó, hogy a törvény rossz értelmezésének lett az áldozata.

L. Simon világossá tette, hogy továbbra is egyetért a jogszabály azon törekvésével, amely arról szól, hogy miközben senkinek a magánéletébe nem kívánnak beleszólni, ugyanakkor az oktatásban ne jelenjenek meg azok a témák, amelyek nem oda valók. Szerinte az iskolában helye van a felvilágosításnak, de az nincs rendben, hogy valaki rozsaszín bugyiban megy be az alsósoknak arról beszélni, hogy ha akarnak, akkor lehetnek más neműek is, mint aminek születtek. 

A Magyar Nemzeti Múzeum volt igazgatója szerint tehát az elfogadott gyermekvédelmi törvénnyel nincs baj, azt azonban már más kérdésnek tartja, hogy tökéletes szöveget nehéz alkotni, ezért a jogalkotóknak is nagy a felelőssége abban, hogy mit tekintenek a törvény hatálya alá tartozónak. L. Simon úgy véli, hogy azok a fotók, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán láthatók voltak, nem sértették meg a jogszabályt, sem annak szellemiségét.

Aki kíváncsi a teljes beszélgetésre, itt nézheti vissza Ungár Péter és L. Simon László diskurzusát: