2015 óta a legrosszabb évet zárhatja idén Magyarország a házasságkötések számában, nyolc éve nem volt olyan kevés esküvő itthon, mint most. Bár az év utolsó három hónapjának adatait még nem ismerjük, az elmúlt évek tendenciái alapján nem várható jelentős javulás, a háború és a magas infláció pedig még kevésbé hat megnyugtatóan a fiatal párokra.
Babaváró, csok, családbarát politika. A kormánypártok feltett szándéka volt a 2010-es választások után, hogy helyzetbe hozzák a magyar családokat, azokból is a legnagyobb réteget lefedő közösséget, a házasokat. Ennek megfelelően több olyan intézkedést, támogatást, kedvezményt vezettek be, amelyek jelentős többsége elsősorban azoknak volt elérhető, akik házasok voltak. Sőt, a jövőre életbe lépő új támogatásra, a csok pluszra is csak azok lesznek jogosultak a kulturális és innovációs miniszter, Csák János szavai szerint, akik házasságban élnek. Ezekre a kormány rengeteg pénzt fordított, a babaváró kölcsönök állománya immár kétezer milliárd forint fölött jár, de csoktámogatásokkal is több mint 230 ezer család élt, ami további 750 milliárd forintos kihelyezést jelentett.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) október végén publikált adatai szerint ennek ellenére az idei első három negyedévben mindössze 40 111 házasságot kötöttek. Az előző évekkel összehasonlítva ez az adat több mint tízezerrel kevesebb. Bár az utolsó három hónap adatait még nem ismerhetjük, az elmúlt évek statisztikái szerint – a hideg idő beálltával érezhetően megcsappan az esküvők száma – már nem várható kiugró növekedés. Így kijelenthető, hogy idén már nem valószínű, hogy eléri vagy meghaladja az ötvenezret a házasságkötések száma Magyarországon. Erre utoljára 2015-ben volt példa. Előtte éppen a kormányváltás évében volt egyébként mélyponton a házasságkötési kedv: 2010-ben 35 520 házasságot regisztrált a KSH.
A csúcsot egyébként az 1949-es és az 1954-es év jelentette, amikor mindkét esztendőben több mint 107 ezer házasságot kötöttek.
A kérdést, hogy pontosan mi hozta el az elmúlt években tapasztalt fellendülést a korábbi mélyponthoz képest, két szociológusnak tettük fel. Juhász Gábor habilitált egyetemi docens, az ELTE TáTK Szociálpolitika Tanszék vezetője az Indexnek úgy foglalta össze, hogy a házasságkötések száma hosszabb távon korrelációt mutat a makrogazdasági folyamatokkal és az arra adott gazdaság- és szociálpolitikai válaszokkal. A gazdasági fellendülés időszakában, amikor a családot alapítók több állami segítségre számíthatnak, a házasságkötések száma emelkedik, válságok idején, amikor jellemzően az állami kapacitások is redukálódnak, vagy éppenséggel megszorításokra kerül sor, a házasságkötések száma csökken.
A házasságkötések száma a 2008-as válságot követően 2012-től indult lassú növekedésnek, aztán a gazdasági prosperitás és a gyermekes családokat célzó egyre bőkezűbb állami támogatások kombinált hatására 2015/16-ban kezdett jelentősen növekedni, ekkor vezették be a csokot. Ezek együttes hatására a házasságkötések száma 2014–2018 közt éves szinten 38 780-ról 50 828-ra nőtt. Az ezt követő robbanásszerű növekedés, amikor 2019-ben 65 ezernél több, majd 2021-ben 72 ezer házasságot kötöttek, jelentős részben valószínűleg az új, a jogosultság feltételeként kizárólag a házasságon alapuló együttéléseket elismerő babaváró támogatás bevezetésének volt köszönhető. Juhász Gábor szerint az igénybe vehető maximálisan 10 millió forintos kedvezményes (és a harmadik gyermek megszületése esetén vissza nem térítendő támogatássá átalakuló), szabad felhasználású kölcsön felvételének lehetősége vélhetően sok, korábban az élettársi együttéléssel megelégedő párt is házasságkötésre ösztönzött
A KSH statisztikái alapján, bár egy évtizeddel ezelőtt még valóban ez volt a trend, az elmúlt években mért emelkedésnek köszönhetően ma már nem igaz az a mondás, hogy minden második házasság válással ér véget. Sőt. Az utóbbi években 3-4-szer több esküvő került a statisztikákba, mint válás.
„A csökkenés megértéséhez először azt kell tisztáznunk, hogy 2010 után miért emelkedett jelentősen az esküvők száma” – ezt már Murinkó Lívia, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa mondta lapunk érdeklődésére. A szakértő szerint az egyik ok erre a kedvező makrogazdasági környezet volt, melynek következtében javultak a fiatal párok anyagi kilátásai, jobban tudtak előre tervezni, és egy esküvő költségeit is könnyebben elő tudták teremteni. Bizonyos juttatások, támogatások is motiválták a házasodást: ilyen volt a 2015-ben bevezetett első házasok adókedvezménye, a folyamatosan bővített csok, majd 2019-től a babaváró hitel. A népmozgalmi statisztikák alapján arra lehet következtetni, hogy 2019 és 2021 között a párok egy része előbbre hozta az esküvőt. Gyermekesek is nagy számban házasodtak össze, akik között bizonyára sokan egy hosszú ideje fennálló élettársi kapcsolatot váltottak házasságra. A növekedés két fő forrása tehát a családalapítás előtt álló 30 alattiak és az élettársi kapcsolatban élő párok voltak. Murinkó Lívia hozzátette:
szintén a juttatások motiváló erejét mutatja, hogy még 2020-ban, a Covid első évében sem csökkent a házasságkötések száma, amely világszinten egyedülálló jelenség volt.
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a házasodási kedv és a gazdasági válságok között egyértelmű kapcsolat van.
„A gazdasági/államháztartási válságok kirobbanását és a kezelésüket szolgáló kormányzati (megszorító) intézkedéseket követő évben az adatsorok alapján körülbelül 10 százalékos csökkenést regisztráltunk 1995-1996 (Bokros-csomag), 2006-2007 (őszödi beszéd), majd 2008-2009 (globális pénzügyi válság) összehasonlításában. Ezeket az éveket általában egy-két éves további csökkenés követte, majd ahogy a gazdaság magához tért, a házasságkötések száma újra növekedésnek indult, és a korábbi prosperitási időszakhoz képest valamivel alacsonyabb szinten állandósult. A teljes visszazárkózás elmaradását egyfelől a népesség elöregedésének folyamata magyarázza, másfelől pedig az, hogy fokozatosan egyre későbbi életkorra tolódnak az (első) házasságkötések” – emelte ki az ELTE tanszékvezetője.
Juhász Gábor szerint a babaváró hatására az együtt élő párok egyfajta „tartalékserege” is a házasságkötés mellett döntött. 2023-ra már a házasságkötés nélkül együtt élő pároknak ez a „tartalékserege” valószínűleg jelentősen megcsappant, miközben érvényesülni kezdett a gazdasági válságok korábban visszatérően magtapasztalt, a házasságkötések csökkenésében is megmutatkozó hatása.
Murinkó Lívia is kiemelte: az év első 9 hónapjában mintegy 40 ezer házasságkötés történt. 2015–2016-ban láthattunk utoljára hasonló értékeket. A mélypontot jelentő 2010–2011-es években az év első 9 hónapjában mintegy 30 ezer esküvő volt, a 2021-es „csúcsponton” pedig 58,5 ezer. A mostani csökkenésnek több oka valószínűsíthető:
Felmerülhet a kérdés, hogy ismét elérheti-e a visszaesés a 2010-es mélypontot?
Murinkó Lívia szerint nehéz megmondani, hogy milyen szinten fog stabilizálódni az esküvők száma és a házasságkötési kedv. Nem valószínű, hogy a 2010-es mélypont szintjére esik vissza, mert nem állnak fenn ugyanazok a körülmények. Több tényező vezethetett ahhoz, hogy 2010–11-ben rekordkevés házasságot kötöttek. Az egyik ilyen tényező a világgazdasági válság okozta anyagi nehézségek és az általános bizonytalanság volt. Jelenleg más a helyzet, bár a magas inflációnak lehetett negatív hatása a házasodási kedvre.
A másik tényező egy új párkapcsolati viselkedési modell elterjedése volt, melynek során az 1980-as évek második felétől kezdve egyre későbbi életkorokban kezdték a fiatalok az első párkapcsolatukat, fokozatosan emelkedett az élettársi kapcsolatban élők száma, kevesebben és később házasodtak, a gyermekvállalás és a házasságkötés közötti kapcsolat gyengült, és a nem házas párkapcsolati formák elfogadottsága is nőtt. Ez a (nyugati világra és a környező országokra is jellemző) trend Magyarországon az ezredforduló utáni első évtizedben teljesedett ki, a 2010-es évek közepe után azonban megfordult. Ha a viselkedésben megfigyelhető trendfordulatot egy értékváltozás is kíséri (vagyis ha nő a házasság értéke a közvéleményben, ha „divat” vagy társadalmi elvárás lesz házasodni), akkor egy középmagas szinten stabilizálódhat a házasodási kedv.
Juhász Gábor szintén arra mutatott rá, hogy amennyiben a problémák gazdasági természetűek maradnak, az említett mélypontra süllyedés nem várható,
a házasságkötések száma várhatóan ismét stabilizálódni fog egy, a korábbinál alacsonyabb szinten.
„A jelenlegi tendenciák jóval komolyabb, 25 százalék körüli csökkenést vetítenek előre 2023-ra, amit árnyal az, hogy a korábbi évek nagy növekedése részben az élettársi kapcsolatok házassággá alakításának volt köszönhető, s ez a potenciál megszűnőben van. A korábbi tapasztalatokat ugyanakkor a jelenleginél jóval nyugodtabb világpolitikai környezetben szereztük, azt nagyon nehéz megjósolni, hogy a háborús konfliktusok esetleges elmélyülésének milyen hatásai lehetnek a gazdasági kilátásokra, és ezen keresztül a párok jövőbe vetett hitére” – tette hozzá a tanszékvezető.
(Borítókép: Peter Cade / Getty Images Hungary)