A háború előtti megosztottságról, a háborút követő sokkról és összefogásról beszélgettünk az izraeli belpolitika szakértőjével. Csepregi Zsolttal kitértünk arra is, vajon alakulhat-e úgy a helyzet, hogy abba végül Netanjahu kormányfő belebukik.
A beszélgetés elején a szakértő végigvette,
A választási ígéretéhez híven ezután nekilátott az igazságügy rendszer reformjához. Bár erre már 30 éve is szükség lett volna, azonban ennek eddig egyetlen miniszterelnök sem mert nekimenni.
A társadalmi forrongás egyik oka az volt, hogy nem tudtak megegyezni abban, mennyire tolódjon el a reformot követően a hatalom a kormány irányába.
A háború megindulását követően összezártak a pártok, és minden támogatást megígértek Netanjahunak a háború sikeres megvívása érdekében. Létrejött egy szűk, öt emberből álló biztonsági kabinet, amelynek feladata, hogy döntsön minden, a háborút érintő kérdésben. Mellettük, illetve tőlük függetlenül működik a több mint 30 tárcát magába foglaló kormány.
A vészhelyzeti kormányzás csak a háború idején marad fenn, utána megszűnik. Céljuk a terrortámadás kitervelőit, végrehajtóit kézre keríteni, megfelelő elrettentést felmutatni más lehetséges ellenségekkel szemben – mint például a Hezbollahhal, vagy éppen Iránnal –, illetve megszüntetni, hogy Izraelt a jövőben délről, vagyis Gáza felől bármikor fegyveres fenyegetés érje.
Csepregi Zsolt érintette azt is, hogy az 1993-as Oslói megállapodás és az ottani tárgyalások megszakadása óta érdemben semennyivel sem kerültek közelebb a megegyezéshez a szembenállók. Kivételt az amerikai Donald Trump elnöksége jelentett, amikor elindultak az Ábrahám-megállapodáshoz vezető tárgyalások.
Ezeknek az volt a lényege, hogy rájöttek: ha közvetlenül a palesztin–izraeli tárgyalásokon nem tudnak zöld ágra vergődni, akkor meg kell próbálni máshonnan eljutni oda. Amerikai nyomásra fogadta el Izrael azt az érvet, hogy igyekezzenek minél több arab országgal megállapodni Izrael elismeréséről és a kölcsönös gazdasági előnyökről, mert minél több megállapodás születik így, annál több olyan megegyezés lesz, amely a palesztinokhoz egyre közelebbi államokat fogja érinteni. Végül az utolsó körben maguk a palesztinok maradnak csak, és rájönnek arra, hogy meg kell állapodniuk, hiszen a többi, őket pártoló arab állam már megtette ezt Izraellel.
A szakértő rávilágított arra is, hogy
alapvető arab nemzeti érdekeket sértett meg az, hogy a Hamász konfliktust provokált ki Izraellel, amely így az elindult regionális közeledést (az Ábrahám-megállapodások) megakasztotta, és ez elég sokba fáj most számos arab államnak a térségben.
Irán roppant kényes helyzetbe került, hiszen az Ábrahám-megállapodások mellé társul még egy amerikai biztonsági garancia is a régió és annak államai számára, ami viszont a status quo fenntartása érdekében Teheránnak sem mellékes. Ugyanakkor Irán nem nézi jó szemmel, hogy sorra ismerték el Izraelt a muzulmán országok. Viszont mindenképpen meg akarja őrizni azt a nagy nehezen összehozott kiegyezést is, amelyet Szaúd-Arábiával – kínai közvetítéssel – hoztak tető alá évtizedes acsarkodás után.
A beszélgetés vége felé került szóba az, hogy a mostani háború – legyen bármilyen is a kimenetele – hozhat-e olyan fordulatot, ami Benjamin Netanjahu miniszterelnöki székébe kerülne, vagy esetleg kettétörné a politikai karrierjét.
A beszélgetés során szó volt arról is, hogy:
( Borítókép: Egy palesztin férfi egy sziklával az izraeli erőkre ront 2023. október 13-án Beit EI körzetében. Fotó: Marcus Yam / Getty Images Hungary)