Vona Gábor új pártja online népszavazást indít december 11-én annak felmérésére, hogy mennyire tartják szükségesnek a választók a pártok képviselőinek jelenlétét az önkormányzatokban. A koncepció egy olyan hosszú távú célkitűzés, mely már a Nemzeti Együttműködés Rendszere utáni időszak új alapokra helyezését szolgálja.
A kilenc leghangsúlyosabban képviselt ügye közül az egyik épp a pártmentes önkormányzatok kialakítása. A Második Reformkor Párt ennek megfelelően december 11-e és 16-a között online népszavazást kezdeményez annak felmérésére, hogy mekkora a koncepciójuk társadalmi támogatottsága. A 2024-es nyári önkormányzati választás éledező kampánya kellő figyelmet generálhat az újszerű felvetésüknek, ezért dobták be most a köztudatba.
A 2RK ELNÖKE, VONA GÁBOR A RÉSZLETEKRŐL AZT MONDTA, KIZÁRNÁK AZ ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOKON VALÓ INDULÁSBÓL A PÁRTOKAT, AMELYEK ÍGY NEM LEHETNÉNEK JELÖLŐ SZERVEZETEK.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csak független jelöltek és helyi civil szervezetek indulhatnának a településeken. Azt elismeri, hogy megosztó kérdésről van szó, ám a megosztó határvonal érzése szerint nem a választók csoportjai, sokkal inkább a lakosság és a pártok között húzódik. Hipotézisük szerint az emberek nem is a felvetés helyességét kérdőjelezik meg, hanem azt, hogy ez a jelen politika viszonyai között megvalósítható-e. A pártok szerinte jelenleg egyfajta „keltető, pihentető, kifizető vagy épp köszönetnyilvánító” funkciót is belelátnak az önkormányzatokba, miközben nem erre valók.
Kérdésünkre Vona Gábor azt mondta, a 2RK nem indul az önkormányzati választáson, hozzátéve, hogy már az is erodálná a koncepciójukat, ha bármiféle támogatást nyújtanának az induló civil vagy független jelöltek számára. Együttműködés sem képzelhető el pártjuk és az önkormányzati helyekre aspiráló más pártok között a helyhatósági választásokon.
Azt kérjük a választóktól, hogy a maguk településén nézzék meg, van-e olyan jelölt, aki megfelel a kritériumainknak, és ha van, akkor őket támogassák.
Erre jó példaként emelte ki a Civil Fórum Debrecen Egyesületet, amely évek óta képviselteti magát a megyei jogú város testületében, és az akkugyártás kérdésében megfogalmazott markáns kritikai álláspontja révén országos figyelmet is magára irányított. Az egyesület tagjai nemcsak helyi ügyekkel foglalkoznak, de aktív alakítói is a helyi közéletnek. Hasonló kezdeményezéseket lát Békéscsabán, Győrben, de más városokban is. Vona Gábor azt is megjegyezte, hogy ilyen és ehhez hasonló eseti ügyek mentén el tudnak képzelni együttműködést más szervezetekkel és akár pártokkal is.
A jelen viszonyai között egyébként jelentős versenyhátrányt szenvednek a civil és független jelöltek, hiszen kampányaikat önerőből kell finanszírozniuk, míg a pártok holdudvarában könnyebbnek tűnhet a támogatói háttér kiépítése. (Erre utalt a Fidesz XVIII. kerületi nem hivatalos polgármesterjelöltje, Lévay Zoltán, amikor arról beszélt, hogy vannak vállalkozók, akik segítik őt.)
Vajon mi az a többlettudás, az a pluszképesség, aminek a civilek nincsenek birtokában, amit a pártok tesznek hozzá a helyi közélethez? Ilyeneket nem nagyon találunk. Az önkormányzatiság a pártpolitika foglya, és nincs kellő érdekérvényesítő képessége arra, hogy lerázza magáról ezt a béklyót
– szögezte le a párt elnöke.
Ami a főváros önkormányzatának megválasztása körüli szabálymódosítást illeti, abban Vona Gábor szerint pártja nem érintett. Még akkor sem, ha a listás választással a pártok még a jelenleginél is szorosabbra fűzhetik kapcsolatukat Budapesten az önkormányzattal. Úgy látja, a mandátumszámolgatás mentén vívott kormány–ellenzék-harc egyedüli tanulsága, hogy általa kiderülhet, mekkora hiba egy éppen aktuális szituációra rászabni egy hosszú távra szóló szabályrendszert, mivel az efféle manipulálás kiszámíthatatlanná teszi a közügyek alakításának keretrendszerét. Ettől sem jobb, sem rosszabb nem lesz Budapest működése. A pártok kiiktatásától viszont nőne az önkormányzatok mozgástere, mert ez esetben a kormányzat elveszítené azt az eszközét, hogy pártszínek alapján megkülönböztethesse a támogatásra érdemes jó, illetve a büntetendő rossz településeket.
A Második Reformkor Párt tagságában egyébként felülreprezentáltak a budapestiek, jelenleg a támogatottsága is a fővárosban a legmagasabb, ezért akár kedvezményezettje is lehetne a tervezett listás választásnak,
azaz ha indulna a választáson (az önkormányzatin nem indul), még képviselőket is bejuttathatna a Fővárosi Közgyűlésbe. Erről azonban a párt elnöke azt mondta, számukra fontosabb a pártmentes önkormányzatiság megteremtése és ennek hiteles képviselete, mint néhány képviselői hely a Városház utcában.
Felmerülhet ellenvetésként, hogy egy bizonyos lakosságszám felett már nem nélkülözhetők a pártok, hiszen nincs közvetlen kapcsolat a választó és a jelölt között, de Vona szerint még a legnagyobb választói felhatalmazással rendelkező budapesti főpolgármester sem jelenthet kivételt. A Budapest körül jelenleg folyó pártviták is csak azt bizonyítják, a fővárosnak is jobb lenne, ha civil aspiránsok kérnék az itt élők bizalmát.
A párt a megyei önkormányzatokat is megvizsgálta, és arra jutott, hogy míg a települések esetében a civil szférának van hagyománya Magyarországon, megyei szinten nincs kultúrája a civil identitásnak. Ezért a javaslattevők azt el tudják fogadni, hogy a megyei önkormányzatok esetében megmaradjon a pártlistás mandátumszerzés szabályrendszere.
A pártok önkormányzatokból történő kisöprése vállaltan egy hosszú távú célkitűzés, mely már a Nemzeti Együttműködés Rendszere utáni időszak új alapokra helyezését szolgálja. Ebben a közigazgatási szegmensben – a NER alternatívájaként – az önszerveződő Magyarország egyik alappilléreként tekintenek rá. Vona Gábor álláspontja szerint ennek képviseletét épp az hitelesíti, hogy politikai érdekük nem fűződik hozzá.
Arra a gyakorlatra is felhívta a figyelmet, hogy a pártok – különösen ott, ahol nem nekik áll a zászló – előszeretettel hoznak létre egyesületeket, hogy aztán ezek révén jelöltjeiket civil köntösbe öltöztethessék át.
A pártmentes önkormányzat megvalósulása esetén azonban véleménye szerint ezeket az álcivil szervezeteket egy idő után kiszelektálnák a választók, hiszen helyben jól látszik, hogy kik képviselik valóban az adott város érdekeit, és kik inkább a pártokét. Ettől a választói tudatosság erősödése is várható, hiszen a voksoláskor nem jelentene támpontot a pártlogó, előzetes tájékozódásra volna szükség. Másfelől a képviselőjelöltektől is nagyobb aktivitást kívánna meg az új rendszer, mivel nekik nem valamiféle logóparazitaként nyílna út a képviselő-testületbe, hanem tényleges munkával kellene igazolniuk rátermettségüket.
Az online népszavazáson bármelyik magyar választópolgár részt vehet. Közjogi kötelező ereje ugyan nincs, inkább azt a részvételiséget szeretné begyakoroltatni, ami által a közügyek alakítása polgári rutinná válhat. Azt is szeretnék elérni, hogy a magyar választójogi rendszerben megjelenjen az online népszavazás jogintézménye, amely évente egyszer lehetőséget adna a beleszólás demokratikus jogának közvetlen gyakorlására. Ezeken három kérdésben nyilváníthatnának véleményt a választók. Az egyik kérdést a mindenkori kormánypártok, a másikat az ellenzék, a harmadikat pedig a civilek fogalmazhatnák meg. Ez az elképzelés lehetőséget teremtene arra, hogy az egyoldalú kormányzati kommunikációval szemben évente egyszer az ellenzék és a civilek is felvethessék a számukra fontos kérdéseket, és a választói akarat alapján megmérhessék ezek támogatottságát.
(Borítókép: Vona Gábornak, a Jobbik elnökének (b) szavazólapját fia, Benedek dobja be a szavazóurnába, jobbra a pártelnök felesége, Vona-Szabó Krisztina a XI. kerületi Öveges József Szakközépiskola és Szakiskolában kialakított 49. szavazókörben a kvótareferendum napján 2016. október 2-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)