Az elmúlt három évtizedben 536 mentelmi ügye volt az Országgyűlésnek, és minden ötödik esetben fel is függesztették az érintett képviselő mentelmi jogát. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy közvádas vagy magánvádas ügyben kezdeményezik a kiadatást, ugyanis a közvádas megkeresések csaknem négyötödében, míg a magánvádas ügyeknek csupán 8 százalékában függesztik fel a képviselők mentelmi jogát.
Az ókori Rómában a néptribunok külön védettséget élveztek annak érdekében, hogy szabadon gyakorolhassák feladatukat. Büntetés, sőt kivégzés várt arra, aki ezt a szabályt megsértette. Aztán az 1689-es angol Jogok Nyilatkozatában (Bill of Rights) jelent meg az az elvárás, hogy a parlamentben a képviselők szabadon vitatkozhassanak, attól való félelem nélkül, hogy őket a kifejtett véleményükért bármilyen hátrány érné.
Érdekes módon sem az Alaptörvény, sem az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény nem tartalmazza a mentelmi jog (immunitas) meghatározását. Az Alaptörvény deklarálja, hogy a képviselőket mentelmi jog illeti meg, míg az országgyűlési törvény pusztán leírja a részletszabályokat. Az Alkotmánybíróság viszont több határozatában is foglalkozott a mentelmi joggal, sőt megadta a definícióját is:
A mentelmi jog a képviselőt a törvényhozás tagjaként megillető olyan jogosultság, amely a parlament működésének szabadságát, függetlenségét, a végrehajtó és bírói hatalom befolyásától való mentességét biztosítja.
Polt Péter legfőbb ügyész szerint a mentelmi jog alapvetően az adott személy és rajta keresztül a parlament meghatározott tevékenységének, megnyilvánulásainak védelmét jelenti az egyes hatósági eljárásokkal, jogkorlátozásokkal szemben. Célja a parlament független és szabad működésének biztosítása, a döntéshozó képviselők személyének védelmén keresztül az indokolatlan, más hatalmi ágak zaklatása ellen.
Kétféle mentelmi jogot szokás elkülöníteni egymástól:
A felelősségmentesség a képviselőt a leadott szavazata és a megbízatásával összefüggésben általa közölt tény vagy vélemény tekintetében védi, ugyanis ezekért a képviselő sem a megbízatása alatt, sem pedig azt követően nem vonható felelősségre.
A sérthetetlenség ezzel szemben azt jelenti, hogy a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani (vagy folytatni), továbbá büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedést (például őrizetbe vételt) alkalmazni. Ha tehát a képviselő bűncselekményt vagy szabálysértést követ el, akkor a megbízatása alatt nem indítható ellene eljárás, illetve az esetleg folyamatban lévő eljárást meg kell szüntetni. Ez alól kivételt jelent a tettenérés, amikor is a képviselő őrizetbe vehető. A mentelmi jog – a legfőbb ügyész, illetve a bíróság kezdeményezésére – felfüggeszthető, szabálysértési eljárás esetén pedig a képviselő le is mondhat róla. A felfüggesztés azt jelenti, hogy képviselők esetében az Országgyűlés (a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával) megadja előzetes hozzájárulását a büntető, illetve szabálysértési eljárás megindításához.
Az Országgyűlés 1990 és 2023 között összesen 536 mentelmi ügyet tárgyalt meg, és ezek közül 427 alkalommal fenntartotta, míg 109 képviselő esetében felfüggesztette a mentelmi jogot. Az adatok arról árulkodnak, hogy közvádas ügyekben nagyobb arányban adják ki a képviselőket: a 96 közvádas ügyből 73-szor (76 százalék), a 431 magánvádas ügyből pedig csak 35-ször (8 százalék) függesztették fel az érintett képviselő mentelmi jogát.
Az uniós jog 1965 óta ismeri a mentelmi jog intézményét: „az Európai Parlament képviselői ellen nem indítható vizsgálat, jogi eljárás, valamint nem vehetők őrizetbe feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazataik miatt”.
Az EP-képviselők mentelmi joga elsősorban a parlamentet mint demokratikusan megválasztott intézményt védi, ami lehetővé teszi, hogy a parlament megőrizze kollektív, külső nyomásoktól mentes függetlenségét, biztosítani tudja a szólásszabadság érvényesülését, illetve a képviselői mandátummal járó kötelezettségek teljesítését.
Az EP általában három ügycsoportban ad helyt a mentelmi jog felfüggesztésének:
Vagyis a parlamenti mentelmi jog nem biztosít menedéket az igazságszolgáltatással szemben a törvényszegő képviselőknek. Amennyiben a parlament indokoltnak tartja, kezdeményezheti a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Nem lehet továbbá hivatkozni a mentességre olyan esetben sem, amikor valamely képviselőt bűncselekmény elkövetése közben tetten érnek.
Az elmúlt évek egyik legnagyobb korrupciós botrányának főszereplője, Eva Kaili, az Európai Parlament volt szocialista alelnöke is vitatta mentelmi jogának felfüggesztését, noha a belga hatóságok a letartóztatásakor a lakásán bőröndökben több százezer eurónyi készpénzt találtak, amelynek egy részét az apjának adta, hogy tüntesse el. Igen ám, de a rendőrség éppen akkor érte tetten, amikor megpróbálta eltüntetni a bizonyítékokat.
Nem mindenkinek tetszik a mentelmi jog intézménye. A Mi Hazánk Mozgalom december 4-én ismertette tízpontos választási csomagját, amelynek részeként javasolták eltörölni a képviselők mentelmi jogát. Novák Előd, a párt országgyűlési képviselője másfél éve, 2022 májusában már benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek indoklásában kifejtette, hogy a mentelmi jog két típusából a képviselők felelősségmentességére vonatkozó szabályok fenntartása továbbra is indokolt lehet,
de a büntetőjogi felelősség alóli részleges mentességet jelentő sérthetetlenség alkotmányos védelme már fenntarthatatlan.
Novák Előd szerint ugyanis több nyilvánosságra került, közfelháborodást okozó eset alapján a társadalom a mentelmi jogban az országgyűlési képviselőknek egyfajta indokolatlan kiváltságát látja, a jogintézmény elvesztette társadalmi tekintélyét. A közvélemény számos olyan üggyel szembesült – állította az ellenzéki képviselő –, amelyekben a mentelmi jog visszaélésszerű gyakorlásának célja egyes korrupciós ügyek palástolása, illetve az egyébként jogszerű büntetőjogi következmények elől történő elvtelen menekülés volt.
(Borítókép: Polt Péter 2018. január 30-án. Fotó: Nagy Szabolcs/Index)