Az Egyesült Államok és Kína közötti háború nem elkerülhetetlen, de lehetséges. A világ jövője szempontjából kulcskérdés, hogy a két óriás ötvözni tudja-e a stratégiai rivalizálást a békés együttéléssel. Az orosz–ukrán háború kezdetével beléptünk a geopolitikai zűrzavar korába. Magyarországnak nem érdeke, hogy visszaálljon a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, rugalmas stratégiára van szüksége az alkalmazkodáshoz. A történelem berúgta az ajtót, megállíthatatlanul haladunk a liberalizmus utáni idők felé. Év végi könyvajánló az Indexen.
Az elmúlt évek hagyományát követve idén is olyan könyveket ajánlunk és ismertetünk röviden, amelyek rálátást nyújtanak a politikára, hátteret adnak a geopolitikai folyamatok megértéséhez.
Idén nyáron, tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor Thuküdidész csapdájára figyelmeztetett, a világpolitika legveszélyesebb pillanatában vagyunk: az Egyesült Államok mint uralkodó nagyhatalom szembekerült a feltörekvő nagyhatalommal, Kínával. Graham Allison amerikai politikatudós a Harvard Egyetemen dolgozta ki azt az elméletét, ami aztán könyv formájában 2017-ben megjelent. A Háborúra ítélve – Megmenekülhet-e Amerika és Kína Thuküdidész csapdájából? című munkája idén a Magyar Vezetőképző Alapítványnak köszönhetően magyarul is a könyvesboltokba került.
Thuküdidész ókori görög történetíró, sztratégosz volt, aki az időszámításunk előtti 5. századi feltörekvő hatalom, Athén, és az uralkodó, domináns hatalom, Spárta közötti véres konfliktusról írt könyvet A peloponnészoszi háború címmel (idén újra kiadta magyarul az Osiris Kiadó).
Thuküdidész csapdája arra a természetes, elkerülhetetlen felfordulásra utal, amely akkor következik be, amikor egy felemelkedő hatalom azzal fenyeget, hogy kiszorít egy aktuálisan domináns hatalmat
– olvasható Allison könyvében. Történelmi példákat bemutatva arra jutott: 16 esetből 12 pusztító háborúval végződött, és csupán négyszer volt békés az átalakulás, amikor egy régi, domináns, uralkodó hatalom szembekerült egy új, feltörekvő, emelkedő hatalommal.
Az amerikai politikatudós munkája egyszerre figyelemfelhívás, figyelmeztetés és egy javaslatcsomag stratégiaalkotáshoz. „Az Egyesült Államok és Kína közötti háború nem elkerülhetetlen, de lehetséges” – mutatta be Allison, aki szerint a Thuküdidész által először azonosított dinamika az elkövetkező években egyre intenzívebbé válik majd, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy csökkentsük az ütközés kockázatát. Mint írtuk is, a Háborúra ítélve aktuálisabb, mint hat évvel ezelőtt.
Idén tavasszal ünnepelte a századik születésnapját, de ősz végén örökre lehunyta szemét a világhírű Henry Kissinger, aki Richard Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójaként vált ismertté, majd az Egyesült Államok külügyminisztere lett, de még utána is, egészen a haláláig aktív maradt. Szavaira, gondolataira és véleményére az egész világon odafigyeltek. Gazdag életút van mögötte, életében tisztelték és körberajongták, de bőven akadtak, akik gyűlölték és átkozták a nevét.
Mielőtt Kissinger meghalt volna, még megírta utolsó nagy művét. Az állam vezetéséről – Hat politikai stratégia a XX. századból című munkája 2022-ben jelent meg, itthon az MCC Press adta ki. Kissinger rámutatott: történelme során először kényszerült arra az Egyesült Államok, hogy olyan geopolitikai versenytárssal szálljon szembe, amelynek erőforrásai potenciálisan felértek az övéivel. Az Egyesült Államok és Kína is kivételesnek tartja magát, de másképp. Előbbi kiindulási pontja az, hogy értékei egyetemes érvényűek, amelyeket végül mindenki átvesz. Utóbbi civilizációjának egyediségével, kulturális fölényérzetével és lenyűgöző gazdasági teljesítményével ösztönözne másokat arra, hogy tiszteletben tartsák prioritásait. Kissinger figyelmeztetett, hogy mindkét ország arra számít, maga alá tudja rendelni a másikat.
A világ jövője szempontjából a kulcskérdés az, hogy a két óriás megtanulja-e, hogyan lehet az elkerülhetetlen stratégiai rivalizálást ötvözni az együttélés koncepciójával és gyakorlatával
– vélekedett az egykori külügyminiszter.
Az állam vezetéséről azonban jórészt nem az Egyesült Államok és Kína rivalizálásáról szól, hanem hat olyan vezetőről (Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Richard Nixon, Anvar Szádát, Li Kuang-jao, Margaret Thatcher), akik válságos időszakban saját társadalmuk és a nemzetközi rend fejlődésének építészeivé váltak.
Kissinger úgy vélte, egy vezetőnek kreatív módon, mintegy diagnosztaként kell gondolkodnia, és egyensúlyba kell hoznia a múltból eredő tapasztalatokat a jövőre vonatkozó megérzéseivel. A jó vezető felkelti az emberekben a vágyat, hogy „vele együtt menjenek végig az úton”. Két ideális csoportba sorolta azokat a vezetőket, akik válságos időszakokban (háború, gyors technológiai változások, gazdasági zökkenők, ideológiai felfordulás) az átalakulás élére állnak: az „államférfi” és a „próféta”. A két típus között lehetséges az átjárás, államférfiak „átmehetnek” az egyik kategóriából a másikba, vagy akár „kölcsönvehetik” az egyik bizonyos elemeit.
Kissinger az inspiráció forrásának tartotta az olvasást, mert a könyvekben ott állnak figyelmeztetésként azon vezetők tettei, akik egykor nagyot mertek, és azokéi is, akik túl merésznek bizonyultak. Ahogy a századik születésnapjára készült cikkünk végén fogalmaztunk: Kissinger értékeléséről még jóval jelenkorunk után is nagyon sokat fognak vitatkozni, de szerencsére van mit olvasni tőle, könyvei segítenek közelebb kerülni hozzá, illetve a történelem és a világ megértéséhez.
Az orosz–ukrán háború kirobbanásával egy, a játékelméletekből jól ismert dilemmával, a gyáva nyúl nevű játékkal új globális „játék” vette kezdetét. Ez a kiindulási pontja az Egy új hidegháború küszöbén – Három mítosz, amelyet megdöntött az orosz–ukrán konfliktus című könyvnek, amit Hortay Olivér, a Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezetője és Fűrész Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnöke írt.
A nyugati gondolkodást harminc éve uraló Nagy Eufória korszaka véget ért, és beköszöntött a Nagy Kiábrándulás káosza, a világ pedig egy új hidegháború kialakulásának kapujához sodródott
– állapították meg. Az orosz–ukrán háború kezdetével beléptünk a geopolitikai zűrzavar korába, a nyugati hegemónia repedezik, és ez a geopolitikai feszültségek fokozódásához, blokkosodáshoz, markáns társadalmi átalakulásokhoz vezet. Azzal, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, súlyos dilemma elé állította az Egyesült Államokat. Ha az USA beavatkozás nélkül végignézi, ahogyan Oroszország katonai erővel kedve szerint területet szerez Ukrajnában, azzal önként beismeri, hogy globális hegemón szerepe megkopott, és ezzel potenciálisan precedenst teremthet egy későbbi, Tajvan ellenni kínai akciónak is. A nyílt katonai beavatkozás új világháborúval fenyeget, ezért az Egyesült Államok középutas megoldást választott (a nyugati szövetségeseivel közvetetten szállt be a konfliktusba), de a puhább eszközök (szankciós politika) nem vetettek véget a háborúnak. Az Egyesült Államok más országokra is megpróbált nyomást gyakorolni, hogy kövessék a Nyugat példáját.
A szerzőpáros végigveszi az Egyesült Államok és az Európai Unió geopolitikai helyzetét, majd többek között arra jutnak, hogy a Nyugatnak ideológiai fordulatra, a dogmák helyett józan észre, gyakorlati orientációra és rugalmasságra van szüksége.
Az Index november végén beszélgetett a szerzőkkel. Fűrész Gábor kifejtette, hogy a gyáva nyúl játék a világunk metaforája: két fiatal az autójával egymással szemben hajt, és egészen addig növelik a sebességet, amíg egyikőjük félre nem rántja a kormányt vagy össze nem ütköznek. A szerző szerint az USA és a Szovjetunió pontosan így haladt egymással szemben a hidegháborúban, miközben a világ többi része az atomháború miatt aggódott.
Hortay Olivér arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszak eseményei a 20. században tapasztaltakhoz hasonló mintázatokat mutatnak, csak Amerika ezúttal Kínával méri össze erejét. A nagyhatalmak egyre intenzívebben fegyverkeznek, a világgazdaság blokkosodik, és a felek démonizálják egymást. Mint könyvükben írják: nem világos, hogy a gyáva nyúl játékban milyen méretű autók haladnak egymással szemben, mekkora a sebességük és mennyire eltökéltek a sofőrök.
Hortay Olivér és Fűrész Gábor közös munkájából azt is megtudhatjuk, hogy a háborús stratégák a gyáva nyúl játék kiterjesztett formáját, a héja-galamb-holló játékot is erőszeretettel alkalmazzák fegyverkezési problémák elemzéséhez. A koncepcióban több játékos vesz részt, és választhatnak, hogy agresszív (héja-), passzív (galamb-), vagy köztes (holló-) stratégiát követnek-e. Megállapították, hogy fegyverkezési szempontból az Európai Unió jó ideje „galambstratégiát” követ, a közösség nem rendelkezik számottevő központi védelmi erővel, a tagállamok jelentős része pedig leépítette hadseregét. A szerzők szerint Európát nemcsak azért sokkolta az orosz–ukrán háború kirobbanása, mert a harcok a területén zajlanak, és mert „az megingatta a haladás által biztosított béke illúzióját”, hanem azért is, mert a stratégiaváltás idő- és költségigényes. „Márpedig a háborúval a globális héja-galamb-holló játék dinamikája megváltozott, és a növekvő számú héja mellett a galambok is egyre nagyobb eséllyel válhatnak áldozattá” – tették hozzá.
A például Pogátsa Zoltán közgazdász által is támogatott nemnövekedés gazdaságfilozófiáját (idén augusztusban a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című könyvével összefüggésben interjút készítettünk vele a témában) is kritikával illették (nem világos, hogyan és mennyivel kellene visszafogni a gazdasági növekedést; a monetáris kezelése növelné az inflációs nyomást).
Novemberi cikkünk végén azt írtuk: a Századvég gondozásában megjelent Egy új hidegháború küszöbén című könyvet azért érdemes elolvasni, mert még időben fogalmaz meg olyan kritikákat, amelyeken fontos lenne elgondolkodni.
A 2020-ban megjelent A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye után újabb könyvet írt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója. Míg előbbi inkább általánosságban foglalkozott a stratégiaalkotással, addig A Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája egy nagy ívű geopolitikai, külpolitikai és gazdasági víziót összefoglaló munka.
Orbán Balázs részletesen elemezte az átalakuló világrendet, a nemzetközi környezetet, elhelyezte benne Magyarországot, megfogalmazta a magyar érdekeket, hosszú távú stratégiai célokat és kitörési pontokat határozott meg. Könyvének azért Huszárvágás a címe, mert a politikai igazgató szerint a feladat, amely Magyarország előtt áll, huszárvágást követel meg. Visszatérőben a hidegháborús logika, a nyugati világ blokkosodásra készül, Magyarországnak ez nem érdeke, ugyanakkor alkalmazkodnia kell a változásokhoz.
Végérvényesen és önállóan, önerőből akarunk fejlett és erős országgá válni, és az oda vezető úton be kell járnunk az egész világot, illetve a világ minden tapasztalatára szükségünk van
– írta Orbán Balázs, aki szerint Magyarország számára János vitéz egy különösen érdekes magyar hős, mert kalandjai „kísértetiesen hasonlítanak” ahhoz a feladathoz, amely a 21. században Magyarország előtt áll.
A magyar stratégia legyen rugalmas, az összekapcsolódás elvén kell működnie, a cél az, hogy Magyarország regionális középhatalmi státuszt érjen, egy kulcsország testtartását vegye fel Közép-Európában. Könyve végén Orbán Balázs tizenkét pontban összegezte a konnektivitás magyar stratégiáját. Ezek közül az egyik, hogy Magyarországnak ki kell vennie a részét a régió megszervezéséből: meghatározó szereplőként alakítsa a térség jövőjét, működjön közre a meghatározó tervek kialakításában.
A Huszárvágásról írt cikkünkben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy nem egy kormányzati pamfletről, nem egy propagandista szöveggyűjteményről van szó, hanem egy összetett érvrendszert felvonultató, a világpolitikai folyamatokra reagáló, széles körű elemzésről, amely jól átgondolt és kidolgozott válaszokat kínál Magyarország számára. Továbbá a könyv alapot szolgáltat a konstruktív politikai vitákhoz is.
Az amerikai politikai filozófus, Patrick J. Deneen egyáltalán nem ismeretlen Magyarországon. Az Egyesült Államokban (és a nyugati országokban) nagy visszhangot kiváltó A liberalizmus kudarca című munkája 2018-ban jelent meg, rá egy évre a Libri Kiadó gondozásában már magyarul is kapható volt (és még most is megvásárolható).
Deneen szerint a liberalizmus kudarcot vallott, s nem ígéreteinek megszegése miatt, hanem pont azért, mert hű maradt önmagához, és így felszínre kerültek az önellentmondásai. Kifejtette, hogy az egykor a nagyobb méltányosság harcosának, a kulturális és vallási sokszínűség szószólójának, az emberi méltóság védelmezőjének, illetve a szabadság terjesztőjének szerepében tündöklő liberalizmus a gyakorlatban irtózatos egyenlőtlenségeket szült,
erősítette az uniformizációt és a homogenitást, anyagi és szellemi romlást eredményezett, valamint magát a szabadságot is aláásta.
Deneen elutasította, hogy visszafelé kellene haladni egyfajta preliberális korszakba. Konklúziója az volt, hogy a lokális közösségeket kell erősíteni: „a fő feladat, hogy lokális helyszíneken kibontakozó, új, életképes kultúrákat teremtsünk”. Az amerikai politikai filozófus a magyar olvasóknak is bemutatta könyvét, többször járt Magyarországon, interjúkat adott, és találkozott Orbán Viktorral.
Engem nagyon lenyűgözött Orbán Viktor személyisége, intellektusa, ahogy látja a világot, és ahogy el tudja magyarázni, mit gondol
– jelentette ki a Mandinernek.
Deneen 2023-as könyve, a Rezsimváltás – Egy posztliberális jövő felé (magyarul szintén a Libri Kiadó által jelent meg) előző könyvének a folytatása. Súlyos diagnózissal indít: az amerikai társadalmat gazdasági egyenlőtlenségek és a család fogalmának felbomlása erodálják, a városok pusztulásnak indultak, teret hódított a fásultság és a pszichés reményvesztettség, egy új polgárháború lehetősége Damoklész kardjaként lebeg az Egyesült Államok felett.
Deneen szerint a hétköznapi emberek többsége stabilitásra, rendre, folytonosságra vágyik, vagyis konzervativizmusra van szükség, „ami őriz és megőriz”. Így jön a képbe a rezsimváltás igénye: a korrupt és korrumpáló liberális uralkodó réteget békésen, de ellentmondást nem tűrően le kell váltani. Magyarországot is megemlíti könyvében, a magyar családpolitikát pozitív, követendő példaként mutatja be az amerikai politikai filozófus.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)