„A feszültség egyre nő Írországban, de a társadalom félelme, hogy rasszistaként bélyegzik meg, eltűnőben van” – nyilatkozta az Indexnek az írországi zavargásokról John Waters író, a The Irish Times és a The Irish Independent lapok publicistája, aki szerint az ír kormány az őt megválasztó nép ellen fordult. A Migrációkutató Intézet vendége volt az író-publicista, aki Dublinban él – a nyáron elhunyt népszerű énekesnőtől, Sinead O'Connortól született – lányával.
„Az önként vállalt liberális álerkölcs és erényfitogtatás bábjából szabadulni képtelen Nyugatot ideológiák kerítik hatalmukba, és ez vezet a Nyugat önpusztításához” – nyilatkozta az Indexnek John Waters dublini publicista és író, aki nemrég a Migrációkutató Intézet vendége volt Budapesten. A népszerű ír kolumnista Michel Houellebecq Behódolás című – magyarul is több kiadást megért – könyvéről szólva úgy vélekedett, hogy a francia író felvetése nagyon is hihető. A Behódolás – amelynek borítóján egy csadort viselő Mona Lisa van – egy zűrzavaros, pusztulásra megérett Franciaországot ábrázol, amelyet meghódít az iszlám világ.
„Nem egyszerűen bombák és lövedékek nélküli háború zajlik, hanem olyan, amelyikben az egyik fél oldalán hiányzik a harci kedv, sőt az ellenszegülés alapját jelentő szembenállás felismerése is” – fogalmazott John Waters. Véleménye szerint egyedül a „szélsőjobboldali” ünneprontókra nem igaz mindez, akik ragaszkodnak hozzá, hogy kimondják, amit látnak, hallanak és amitől félnek.
Hacsak nem történik radikális változás Európában – folytatta a publicista –, Houellebecq forgatókönyve elkerülhetetlenül bekövetkezik.
Hozzátette: az ilyen kérdésekre adott válaszait rendszerint a „hacsak nem” szavakkal kezdi, bár egyre gyakrabban teszi fel magának a kérdést, hogy ilyenkor minek a bekövetkeztére is számít. „Mi történne, ha nem létezne többé számunkra a „hacsak nem” által jelzett kimondatlan lehetőség? Elképzelni sem tudom, hogy mi lenne ekkor, pedig lassan kifogyunk a „ha”, a „de” és a „hacsak nem” lehetőségeiből” – tette hozzá az író.
Írországban zavargások törtek ki az elmúlt időszakban, mert az önkormányzati és állami ingatlanokat menekülteknek utalták ki, így sok ír állampolgár nem jutott lakáshoz. John Waters tapasztalatai szerint a feszültség egyre csak nő, és – ahogy fogalmazott – ez jó dolog, mert azt jelzi, hogy „az ír társadalom félelme, hogy rasszistaként bélyegzik meg, eltűnőben van”.
A publicista meglátása szerint végre elkezdték az emberek megérteni, hogy vannak rosszabb dolgok is annál, mint hogy csúnya jelzőkkel illetik őket.
Ilyen például, hogy lemondanak gyermekeik megszületésének jogáról, vagy elveszítik az otthonaikat, vagy éppen leköpik a hazafiak sírját, kifejezésre juttatva ezzel, hogy áldozatuk csupán „szélsőjobboldali” tett volt.
Meggyőződésem szerint a lakhatás kérdése csupán másodlagos a nemzeti szuverenitás és az önmagunkba, mint nemzetbe vetett hitünkkel szemben. A közelmúlt eseményei világossá tették, hogy az ír kormány az őt megválasztó nép ellen fordult, amivel lényegében azt üzente, hogy az ír nép már nem számít a saját országában, nincs beleszólása abba, ami itt történik, és hogy hamarosan méltóbb választópolgárokra fogják lecserélni
– fogalmazott Mr. Waters, aki szerint a novemberi zavargásokat a rendőrség szíthatta, hogy ezáltal igazolják a későbbi drákói fellépést, ami még az eddigieknél is szigorúbb cenzúrát és korlátozást fog jelenteni.
Itt nem csupán arról van szó – folytatta gondolatmenetét a publicista –, hogy a migránsok számára olyan lakásokat biztosítanak, amelyek az írek számára elérhetetlenek. Valójában az írek értésére adták, hogy a rasszizmusra való hajlandóságukat bizonyítják azzal, ha nem hajlandók a szabad ég alatt aludni.
„Számomra úgy tűnik, hogy a nyugati kormányok a Covid–19-járványhoz köthető, négy évvel ezelőtti döntéseikkel megmutatták: egyáltalán nem érdekli őket, hogy a választópolgárok miről mit gondolnak” – árulta el, hogy miként vélekedik a nyugati demokráciákról. Amiként a nyugati kormányok – tette hozzá – képesek voltak a polgárok legalapvetőbb szabadságjogait is felfüggeszteni a világjárványra hivatkozva, és ezeket a bűncselekményeket el tudták leplezni a korábbi szabad világbeli média nagy részének a megvásárlásával, úgy most abban is biztosak, hogy semmilyen következménnyel sem kell szembenézniük, amiért Európát egy új harmadik világgá változtatják.
Egyetlen dolog jut csak eszembe, ami a kormányokat az elavult migrációs politikájuk feladására kényszerítené: egy világháború
– okozott némi megdöbbenést John Waters, majd folytatta: „De az is megeshet, hogy a képzeletem nem elég élénk, és valami sokkal rosszabbnak kell ehhez történnie.”
(Borítókép: John Waters a dublini Legfelsőbb Bíróság épülete előtt 2020. április 28-án. Fotó: Brian Lawless / PA Images / Getty Images Hungary)