Az ismert műsorvezető egy Facebook-posztban véleményezte a kegyelmi ügyi botrányt és annak következményeit.
„Nem leszek rövid. Napok óta gyűjtöttem az erőt és vártam az időt, amikor talán már picit kevesebb a politikai sallang a borzalmas gyermekbántalmazási ügy és annak kezelése körül. Fontos kérdéseim is vannak: magyar adófizetőként, újságíróként, ám mindenekelőtt háromgyerekes családapaként” – kezdte „K. Endrék és V. Jánosok” című posztját Vujity Tvrtko, majd leszögezte:
Alapvetésem pedig egyértelmű: szeretnék büszke lenni arra a hazámra, amely egységesen elítélendő esetekben egységesen is lép fel: határozottan, méltósággal, erősen; megválaszolatlan kérdések nélkül. Mondom még egyszer: egységben, közösen, mindezt politikai szekértáboroktól függetlenül!
Megjegyezte azt is: „Laktam árvával, akit befogadtunk a családunkba”, majd hozzátette, hogy egy kiszolgáltatott és sérülékeny fiatal bizalmát megkapni nagy érdem, ezzel visszaélni „gyomorforgató, megmagyarázhatatlan bűncselekmény”.
„Sajnos a politika nem a legjobb arcát mutatja akkor, amikor még egy ennyire drámai eseménysor kapcsán is képes a másik oldalt vádolni, gyalázni és szidalmazni. Hitem szerint a választott népképviselőknek és a politikának a szidalmak helyett most a társadalmat és főleg a bántalmazott gyerekeket kellene megnyugtatnia. A gondoskodó állam kötelessége a lehető legnagyobb biztonságot adni azoknak, akik amúgy is sérülékenyebbek, hiszen gondoskodás szintjén nem számíthatnak a szüleikre. Ha biztonságuk elvész, minden elvész, és ez az egész gondoskodó állam kudarca” – tette hozzá, majd kiemelte:
A politikai vádaskodások keltette gyűlöletcunami pontosan a lényeget sérti: kevesebb szó esik magukról a bántalmazott gyermekekről. A kegyelmi ügy amúgy is azt üzente, hogy a büntetés mértéke – nem teljesen ismert hátterű indoklással – csökkenthető; ám megkérdezte-e valaki az áldozatoktól, hogy a trauma feldolgozható-e egyáltalán?!
„Nincs jobboldali pedofil meg baloldali pedofil. Nem szabad, hogy politikai oldalak elsősorban azon veszekedjenek, hogy ki szavazta meg a kitüntetését a bántalmazónak, ki adta át, melyik oldali politikus idején kezdődött, tartott és fejeződött be a szörnyűség.”
„Ha a gyerekek érdekeit nézzük: számukra ez maximum másodlagos. Az elsődleges, hogy ez a szörnyűség egyáltalán megtörténhetett és a rendszer – a politikai hatalom színére és oldalára tekintet nélkül – nem tudta kiszűrni ezt a borzalmat. Ők nem pártokban, hanem a gondoskodó államban bíztak. A gondoskodó állam helyi képviselőiben!” – írta Vujity Tvrtko, hozzátéve:
V. János és K. Endre a rossz kontrollal működő rendszer termékei voltak, és a kérdés most az is: voltak-e és vannak-e még V. Jánosok és K. Endrék ebben a rendszerben?! És ne essék félreértés: senki sem mondhat olyat, hogy »K. Endre csak bűnsegéd volt…«. Ha nincsenek bűnsegédek, ha jól működik a rendszer, akkor sok gyermeket lehetett volna megmenteni ettől a gyalázattól!
Ezután felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekre még mindig nem kapott választ:
„Természetesen tiszteletben tartom hazám törvényeit – így a kegyelmi törvényre vonatkozó szokásjogokat is –, ugyanakkor az észszerűség válaszokért kiált, többek között azért, mert a társadalomnak tudnia kell például azt, hogy szabadulhatott-e másik K. Endre hasonló körülmények között?! És el kell oszlatni azt a kételyt is, amely szerint vannak olyanok, akik borzalmas bűnöket követnek el, ám – politikai kapcsolatok birtokában kisebb büntetéssel is megúszhatják, mint kapcsolatok nélküli társaik… És ez minden oldalra egyaránt érvényes lehet!” – írta a műsorvezető, hozzátéve:
Szilárd meggyőződésem, hogy amíg a széles nyilvánosság nem ismeri meg ennek az ügynek a fontos részleteit, addig az államszervezet helyet ad a sokszor méltatlan találgatásoknak, pletykáknak és igazságtalanságoknak, ez pedig szerintem súlyosan sérti a társadalom, de még inkább a hasonló ügyek áldozatainak az érdekeit.
Posztjában kitért arra is: „A kegyelmi ügy brutális valóságában mutatja meg az amúgy is ezer sebből vérző magyar sajtó és tömegtájékoztatás gyengeségeit, illetve annak szükségességét, hogy az újságírás is legyen a kontroll része. A bicskei bántalmazások ügye nem akkor, nem úgy és valószínűleg nem is olyan nyíltsággal jutott volna el magához a nyilvánossághoz, ha nem lettek volna újságírók. Ez az ügy kiderült, lettek felelősei és valamilyen következménye is lett. Kérdés: vannak még olyan ügyek, amelyekről nem tudunk? Az újságírók felelőssége ezt kideríteni, vagy a gondoskodó államé?”
Majd – visszautalva a Magyar Nemzetnek arra a cikkére, amelyben K. Endrét még pozitív fényben tüntették fel a botrány kezdetén – azt is hozzátette:
Én nem akarok olyan közegnek része lenni, ahol – ha a politika úgy kívánja – akkor a hozzá kötődő sajtó egy része – mintegy mentő körülményként – a pedofil bűnsegédjeként elítélt elkövető korábbi érdemeiről és börtönben tanúsított példamutató magatartásáról ír, hogy aztán amikor megfordul a politikai széljárás, akkor már a politika új érdekeit szolgálja ki. Ez így önmagában nem újságírás.
„Lehet persze »propagandasajtózni« és »dollármédiázni«, de az ebben résztvevők nem érzik, hogy meggyalázott gyermeki életek kapcsán ezt nem illik?! Hogy nem lehet?! Aki nem érti, annak leírom: TILOS! Engem nem érdekelnek a politikai oldalak: nálam a pedofiloknak és a bűnsegédeiknek NINCS KEGYELEM, akármikor és akárki kormányzása alatt követik is el gyomorforgató tettüket!” – írta, hozzátéve, hogy az utóbbi napokban
jöttek mentegető cikkek, aztán – ha a politika úgy kívánta – irányított írások, jöttek a gyalázkodások, és pont az nem jött, aminek jönnie kellett: hogy végre együtt és egyszerre kérjenek bocsánatot az áldozatoktól.
A jelenleg az Egyesült Államokban élő műsorvezető arra is kitért, hogy a tengerentúlon azért nincsenek K. Endrék és V. Jánosok, mert „ha a számítógépembe beírom a megyém, városom nevét vagy az irányítószámomat, akkor a Sheriff Hivatalának rendszere azonnal kidobja a környékemen lakó szexuális bűnelkövetők teljes nevét, pontos címét, s mindezt az elkövetett bűncselekmények részleteivel. A teljes család- és keresztnevek mellett pedig kitakaratlan fényképek állnak, mert az itteni nyilvánosság azt követeli meg, hogy egy szülő tudhassa: milyen szexuális ragadozó lakik a közelében. Az ismertető oldal pedig külön is jelzi, ha a szexragadozó gyermekek ellen követte el az aljas bűncselekményét, sőt: az áldozat kora és neme is szerepel a szexuális ragadozók térképén.” Hozzátette azt is:
Nem mondom, hogy ez a rendszer jobb vagy rosszabb, mindenesetre más. Én a magam részéről nem K. Endre és V. János nevét használnám, hanem kiírnám a teljes nevüket és a fényképeiket is közzétenném! Nem teszem, hiszen ezzel sérteném hazám jelenlegi törvényeit, ugyanakkor az elvárásom az lenne, hogy tudjam: pontosan kik ők?! És ha kegyelmet kap valamelyikük: azt is szeretném tudni, hogy milyen körülmények között kapta meg azt?!
Vujity Tvrtko röviden kitért a Kaleta-ügyre is, megjegyezve, hogy a volt perui magyar nagykövet „világhíre” a magyarok szégyenévé vált.
Úgy kellett hazamenekíteni, esetéről a sajtó kitartó munkájának köszönhetően tudtunk meg egyre többet. A vérlázítóan enyhe ítéletkor azt találtam írni, hogy ez egy szimbólum, egy hivatkozási alap lesz. Jóslatom – sajnos – bevált: egy délmagyarországi bűnöző nem sokkal később sokkal kevesebb kép miatt sokkal hosszabb és letöltendő börtönbüntetést kapott, és persze azonnal előkerült a mondat: »bezzeg a nagykövet úr…«
– írta, hozzátéve, már ebben az ügyben is helytelen volt, hogy a politikai szereplők egymás gyalázására használták fel a botrányt, holott Kaleta Gábor „mindannyiunkra szégyent hozott”.
Megjegyezte azt is: örülne annak, ha kiderülne, hogy az elmúlt 34 évben aláírtak-e olyan elnöki kegyelmet, „amelyet politikus terjesztett elő, vagy volt hozzá köze”, esetleg a támogatásával született meg. „Ez például lehetne a magyar belpolitika mai szereplőinek egy pártokon és kormányokon átívelő, azokon felülemelkedő közös és kompromisszumos ügye. Tehetnék mindezt közösen ahelyett, hogy az adófizetői forintjaimból, mindannyiunk pénzéből egymást szidják, gyalázzák, és járatják le!” – írta, majd felidézte az amerikai pedofil orvos, Larry Nassar ügyét is, amely szintén a sajtó munkája nyomán pattant ki, és amely végül – véleménye szerint – megváltoztatta a pedofil bűncselekményekhez való hozzáállást az Egyesült Államokban.
Ezután, a magyarországi esetre visszakanyarodva azt írta:
Üzenetem egyszerű: a borzalmas ügy áldozatai és mi mindannyian azt láthatjuk, hogy már áldozatok sorsa felett is bántjuk egymást. Pedig éppen most kellene emberséget, erőt és egységet demonstrálnia minden jó érzésű embernek.
„Mindenekelőtt elvárom a – többek között – én adóforintjaimból is fizetett magyar politikusoktól, hogy egymás gyalázásával ne fokozzák tovább az amúgy is meglévő indulatokat. Várom továbbá, hogy az illetékesek a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt számoljanak be ennek az ügynek a részleteiről, ahogy írtam: a pedofil igazgató kinevezésétől a kitüntetésén át a bűnsegéd kegyelmi kérvényének körülményeiig” – írta posztjában.
Végül arra is kitért, hogy szerinte az a legfontosabb, hogy „legyen ereje a gyermekvédelmet irányító rendszernek, végső soron pedig egész Magyarországnak bocsánatot kérni az áldozatoktól. A megalázott és meggyalázott gyerekektől, akikre a rendszer és az elvileg gondoskodó állam nem vigyázott megfelelően. Kérjünk és kérjenek bocsánatot azoktól, akiket cserbenhagytak. Mert lehetnek politikai viták, de ezek nem bánthatják és nem sérthetik tovább az áldozatok érdekeit!
Ezért is fontosak számomra azok a kérdések, s lennének még fontosabbak a rájuk adott válaszok, amelyekről fentebb írtam! Őszinte részvétemet fejezem ki az öngyilkosságot elkövetett fiatal fiú miatt; és végtelenül sajnálom és szégyellem, hogy ez a hazámban gyerekekkel megtörténhetett. Nekik sok erőt remélek!
– írta a műsorvezető Facebook-posztjában, amely alább teljes terjedelmében megtekinthető.
(Borítókép: Vujity Tvrtko 2017. július 3-án. Fotó: Bődey János / Index)