Perlaky-Papp József nyilvánosságstratéga, kríziskommunikációs specialista, a Budapesti Metropolitan Egyetem címzetes docense a kegyelmi ügyről szóló elemzésében a kríziskommunikációban tapasztalatlanokat olyan turistákhoz hasonlította, „akik a látóhatáron feléjük vágtató cunamit csak érdekes természeti jelenségnek látják. Az utolsó pillanatig nem érzékelik, mekkora a baj, a veszélyérzetük csak a cunamival együtt érkezik meg. Eredménye a kármentés nélkül megtörtént pusztítás”.
„A kegyelmi botrány bő egy hétig hízott és tombolt, a kivezetése pedig még több mint két hétig tartott. A parlament tavaszi ülésszakának nyitónapjának végével került az elcsendesülés állapotába, napról napra közelebb kerül a teljes lezáráshoz” – kezdte a kegyelmi ügyről szóló elemzését Perlaky-Papp József.
A kríziskommunikációs specialista a botrány dinamikáját az alábbi pontokban foglalta össze:
Perlaky-Papp József azzal folytatta, hogy az elégedetlenség ezután Balog Zoltánt találta meg, szerinte a püspök február 13-án „egy nem teljesen végiggondolt” nyilatkozatot tett közzé, „a hiba gyorsan végzetessé válik, három napra rá már neki is meg kell válnia a legfőbb egyházi tisztségétől”.
Február 16-ára, az influenszertüntetés napjára „az ügy már minden érintett skalpját begyűjtötte. A miniszterelnök az, aki megszólalásaival módszeresen varrja el a szálakat, rendezi a nyitott kérdéseket”.
Perlaky-Papp József kifejtette: „Minden krízis akkor zárható le, ha a meghozott döntések megnyugtatóan biztosíthatják a sérelmet elszenvedők számára a jelent és a jövőt. A probléma megismétlődése nem fordulhat elő. A miniszterelnök az évértékelőn, a pénteki Kossuth rádiós interjújában és a parlament tavaszi ülésszakának a kezdetén elmondott beszédében erre tett kísérletet. Az intézményekben elrendelt alapos vizsgálat, a vezetői kinevezésének rendjének újragondolása és a gyermekvédelmi törvény bejelentett szigorítása az ügy végső lezárását célozza.”
„A digitális világ krízisei igazi szörnyszülöttek” – rögzítette a kríziskommunikációs specialista. Hozzátette: „Minden előzmény nélkül egyszer csak megjelennek, és rövid idő alatt hatalmas pusztítást végeznek. A kríziskommunikáció célja a legtöbbször ezért a veszteség minimalizálása. A kommunikáció akkor tudja a legkisebb veszteség pontját elfoglalni, ha gyorsan, pontosan, a megfelelő eszközön keresztül a megfelelő személy reagál.”
Perlaky-Papp József szerint
azért fizet magasabb árat az elnök mögött álló politikai közösség, mert az ügy gazdája, felelőse, a köztársasági elnök nem ismeri fel időben a veszély nagyságát, elvéti a kommunikációt, és késlekedik a megfelelő reakcióval. A miniszterelnök egyfajta kommunikációs gyám szerepben tűnik fel, aki arra hivatott, hogy átvegye az ügy alakításának az irányítását és elvégezze a munka lényegi részét. Az ügy gazdájának, a köztársasági elnök asszonynak így már csak a hibáztam-bocsánatot kérek-lemondok lépés marad. Az elnök asszony lépései szombat 17 óráig nem csillapították, hanem táplálták az elégedetlenséget. Az ügyben tett első nyilatkozata megerősítette, hogy kizárja az embereket az ügy megismeréséből. Az érthetetlen katari út, az azalatt született, a nyilvánosság állapotát teljesen figyelmen kívül hagyó posztjai olyan dinamikát indíthattak volna el a miniszterelnöki kommunikáció nélkül, amely a jelenlegi hatalmi struktúrát is megrendíthette volna.
Varga Judit kommunikációja – a saját szempontjából –, „a legkisebb sérülés elve mentén haladt. Az ügyben viselt szerepe megengedte számára a szélárnyékban mozgó »csendes«, »arc nélküli« kommunikációt. A vihar tombolása alatt hozott kommunikációs döntései helyesek voltak. A reputációs sérülései így kisebbek, regenerációja viszonylag gyorsabb lehet”.
Perlaky-Papp József kitért Balog Zoltánra is, az elnöki tanácsadót „a szóbeszéd húzza bele az ügybe, hogy a kegyelmi döntésben tanácsával, javaslatával részt vállalt. Szerepéhez képest magas árat fizet az ügyért, ezt a kialakult helyzet félreértése és az abból fakadó hibás kommunikáció okozza. Az első megnyilvánulása szükségessé teszi az újabb korrekciós megszólalást. Ekkor viszont már mindennek magasabb az ára, és a fizetés azonnal esedékes. Mivel ő aktív politikai szerepet nem visel, így inkább az egyházi és a politikai közösségén belül szenvedi el a károkat”.
A kríziskommunikációs specialista úgy látja,
a kríziskommunikáció sikertényezőinek egyedül a miniszterelnök kommunikációja felelt meg. Emiatt ismét ő válik megoldóemberré, feladata a rendrakás. Világos, ha nem az ügyben érintettek viselik a felelősséget, akkor az a teljes politikai közösség számláján jelenik meg jóval magasabb árfolyamon számolva. Egy lendületbe került morális krízis napok alatt képes elinflálni a politika mögül a bizalmat. A kár pontos mértékét majd a kutatások mutatják meg.
Perlaky-Papp József érdekességnek nevezte, hogy „a veszteséglistára egy meglepő szereplő is odakerült, pedig ennek előzetesen semmi jele nem volt. A kegyelmi ügy néhány nap alatt maga alá gyűrte a teljes nyilvánosságot. Faltól falig ért, az ATV stúdiója invázió üzemmódba kapcsolt. A stúdióinterjúk a Nap Tv legfényesebb időszakát idézték. Egymásnak adták a baloldali politikusok a kilincset. A nézők, de még maguk az ott megszólaló baloldali politikusok is meglepve tapasztalhatták: amit mondanak, az működik. Az ügyhöz kapcsolódó megállapításaik jó része érvényes volt, a téma mögött óráról órára gyűlt a többség. Megdöbbentő volt látni, hogy az ügy milyen hirtelen ütött évtizedes lyukat az időben, és hozta vissza a Gyurcsány-korszak hangulatát”.
A szakértő szerint éppen ezért lehetett „fájdalmas a baloldali politikusoknak, hogy a jelentős tömeget vonzó influenszertüntetésen nem kértek a pártjaik jelképeiből, és a színpadra sem állhattak fel. A tüntetés szervezői úgy ítélték meg, hogy jelenlétük elvehet a tüntetés sikeréből. A baloldali politikus szónokként sem hoz, hanem inkább visz. A sajátjaiktól kapott »ciki vagy« nagyon fájdalmas értékítélet. Mindezek után az idő gyorsan visszazökkent: a pártok által szervezett megmozdulások ismét gyér érdeklődés mentén zajlanak”.
„A veszteséglista végére még felfért a református egyház is. Balog Zoltán nyilatkozatai, az ügyben elítélt személy egyházi megbízatása a mai napig erodálja a szervezettel szembeni bizalmat” – fogalmazott Perlaky-Papp József, emlékeztetve: „a köztársasági elnök asszony a lemondó beszédében a politikát kemény, olykor kegyetlen világnak nevezte. A logika alapján a kríziskommunikációt is méltán nevezhetjük nehéz feladatnak, kemény kihívásnak. A legtöbbször a hirtelen feltámadó pusztító erőktől kell menekíteni mindent, ami számunkra érték. Az ebben tapasztalattal nem rendelkezők sokszor úgy viselkednek, mint a turisták a tengerparton, akik a látóhatáron feléjük vágtató cunamit csak érdekes természeti jelenségnek látják. Az utolsó pillanatig nem érzékelik, mekkora a baj, a veszélyérzetük csak a cunamival együtt érkezik meg. Eredménye a kármentés nélkül megtörtént pusztítás”.
Perlaky-Papp József rámutatott, minden krízis alkalmat ad arra, hogy mélyreható változások mehessenek végbe. „A kegyelmi ügy hozadéka, hogy felszínre emelt egy olyan problémát, amiért mindannyian szégyenkezhetünk. Az utóbbi három hét eredménye, hogy ennek helyrehozása közös ügyünkké vált. A közéleti feladatlista elejére került a hányattatott sorsú gyermekek biztonságának helyreállítása. A közösség bizalma ott gyűlhet újra össze, ott szilárdulhat meg, ahol ezzel a lehetőséggel jól sáfárkodnak.”
Perlaky-Papp József Novák Katalin lemondásának másnapján lapunk kérdésére kríziskommunikációs szempontok alapján elemezte a helyzetet.
(Borítókép: Orbán Viktor és Novák Katalin 2022. május 24-én. Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)