Egy hónapja, hogy megérkeztek az első megemelt pedagógusbérek. Hogyan hatott a jobb anyagi megbecsülés a hangulatra? Kik azok, akik kimaradtak? És milyen változásokra lenne szükség még az iskolákban? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Horváth Péterrel, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével.
Hosszú ideje követeltek az oktatásban dolgozók egy jelentősebb béremelést. A jó hír nem sokkal karácsony előtt érkezett meg, Orbán Viktor 2023 utolsó Kormányinfóján az Index kérdésére jelentette be, hogy hároméves bérfejlesztési programot indítanak, melynek részeként 2024 januárjától átlagosan 32,2 százalékkal emelkednek a pedagógusbérek.
A tanárok többsége január végén kapott értesítést az új összegről, február elején pedig az első megemelt fizetések is megérkeztek. Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, a győri Révai Miklós Gimnázium intézményvezetője az Indexnek arról beszélt: a Klebelsberg Központ által fenntartott intézményekben időben, az ígéretekkel összhangban érkeztek meg a bérek, így
„Az átsorolás megtörtént, a pénzek megérkeztek, ami hosszú idő után némi fellélegzéshez, jobb hangulathoz vezetett” – mondta Horváth Péter. Hozzátette ugyanakkor: a többi fenntartónál már vegyesebb a kép, főként önkormányzati óvodákból, alapítványok és egyházak által fenntartott intézményekből kaptak olyan jelzéseket, hogy adminisztrációs okokból van, ahol csúszások vannak, aminek az érintett dolgozók nyilvánvalóan nem örülnek.
„Azt reméljük, hogy a feszült helyzet ezekben az intézményekben sem tart már sokáig” – jelentette ki.
Ahogyan azzal korábban is foglalkoztunk, a mostani emelés kizárólag a pedagógusokra vonatkozott, a nem pedagógus végzettségű, nevelést és oktatást közvetlenül segítő dolgozók és a technikai alkalmazottak bére nem változott, noha ők is régóta kampányolnak a nagyobb anyagi megbecsülésért. Mivel nélkülük (például dajkák, könyvtárosok, titkárok, pedagógiai asszisztensek, rendszergazdák, portások, takarítók, karbantartók stb.) aligha tudnának működni az iskolák, a Nemzeti Pedagógus Kar esetükben is mihamarabbi, legalább 20 százalékos béremelést javasol.
Mint ismert, a tüntetéseken, illetve a Belügyminisztériumban tartott tárgyalásokon sokszor elhangzott: a tanárok béremelése csak az első lépés az oktatási reformhoz vezető úton, ezen túl a Nemzeti alaptanterv korszerűsítésére és a munkaterhek csökkentésére is nagy szükség lenne.
Horváth Péter az előbbivel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: a NAT legújabb változata négy évvel ezelőtt, 2020-ban került az intézményekbe, idén már eszerint érettségiznek a diákok.
Öt évnek kell eltelnie felülvizsgálathoz, így lassan elérkezik az idő ahhoz, hogy összegyűjtsük az elmúlt évek tapasztalatait. Meg kell nézni, mely tárgyaknál milyen jellegű problémák vannak, akár óraszámban, akár elsajátítandó tananyagban, akár módszerekben. Megvannak-e a segédanyagok? Jobbnak vagy rosszabbnak érzik-e a mostani változatot a pedagógusok? Ezekre a kérdésekre is választ kell adni
– fogalmazott, kiemelve: ez nem lesz egy könnyen eldönthető vita, de abban talán egyetértés lesz, hogy célszerű egy, a mostaninál rugalmasabb, nagyobb szabadságot biztosító keretet megalkotni, melyet a helyi sajátosságokhoz lehet igazítani.
Ami a munkaterheket illeti: nem is olyan rég a tanítással lekötött idő még 22–26 óra volt. A 20 százalékos különbségek a tanári karokon belül komoly feszültséghez vezettek, a pedagógusok nem tartották igazságosnak, hogy valakinek 22, míg másnak 26 órát is meg kell tartani. Ehelyett vezette be a kormány a 24 órás fix óraszámot, ami viszont csak részben jelent előrelépést.
„Reméljük, eljön majd az idő, amikor ezt tovább lehet csökkenteni, erre viszont csak akkor lesz lehetőség, ha a belépő kollégák megfelelő arányban pótolják a kilépőket” – mutatott rá az NPK elnöke.
Egy évvel ezelőtt mutatta be a kormány a köznyelvben csak státusztörvényként emlegetett, pedagógusok új életpályájáról szóló törvény tervezetét, amely minden korábbinál nagyobb felháborodáshoz vezetett. Tavaly tavasszal az egyeztetések nyomán a tervezet számos ponton módosult – de még így voltak, akik tiltakoztak ellene –, majd az Országgyűlés végül júliusban elfogadta az új szabályozást, amely aztán januárban életbe is lépett.
Horváth Péter arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban milyen változásokat hozott a törvény, azt felelte:
szerintem senki sem érezte úgy idén január elején, hogy egy teljesen más világba csöppent volna vissza.
Hangsúlyozta, hogy változást leginkább azok érzékelhettek, akiknek új munkaviszonya indult, vagy akiknek épp most szűnt meg. Megjegyezte: mivel a tanári fizetések jövőre még csak a diplomás átlagbér 80 százalékára zárkóznak fel, a 80 és 100 közötti deficitet valamilyen módon – pl. jubileumi jutalommal, pluszszabadsággal – pótolni kell. Az intézményvezető örömtelinek tartja, hogy ezek a kedvezményes elemek beépültek a már elfogadott törvénybe.
Az NPK elnöke végül kitért a teljesítményértékelési rendszerre is, amelyről úgy tudja: most is zajlik az informatikai rendszer fejlesztése, de az éles működés még odébb van.
Az első kötelezettség a 2024/2025-ös tanévre van előírva, de az értékelésnek csak 2025 szeptemberétől lehet anyagi vonzata. A legutóbbi kormányrendelet szerint negatív eltérítés nem lesz, de az az eredeti tervek szerint is csak az 50 százalék alatt teljesítő kollégákra vonatkozott volna
– foglalta össze, majd hozzátette: az mindig vita tárgyát képezi majd, hogy kiket kell kiemelni. Egyelőre az egyetemi végzettségre és a hiányszakmákra kerültek a hangsúlyok, de idővel a szempontrendszert szélesíti kell, figyelembe kell venni a szakmai gyakorlati időt, azt, hogy valaki hány tantárgyat tanít, vállal-e önkéntes feladatokat.
„A legjobb az lenne, ha az intézmények maguk dönthetnék el, melyik differenciálási lehetőséget milyen arányban használják fel arra a bérrészre, ahol van mozgástér” – egészítette ki.
(Borítókép: Julian Stratenschulte / picture alliance / Getty Images)