A nagy port kavaró kegyelmi ügy miatt ismét reflektorfénybe került a gyermekvédelem témája Magyarországon. A Belügyminisztérium nemrég soron kívüli ellenőrzést rendelt el az összes intézményben.

Pop Mert – aki már korábban is véleményezte a kegyelmi döntést az ATV műsorában – most a Népszavának adott interjúban beszélt arról, hogy miként került a bicskei gyermekotthonba. Mint mondta, az óvodás éveit még egy budapesti gyermekotthonban töltötte, de az iskolakezdés idején számos probléma a felszínre került, nehezen illeszkedett be, és emiatt született meg a döntés, hogy helyezzék át a bicskei otthonba, „ahol helyben van az iskola”. Mint mondta, érkezése után egyből az igazgatóhoz, V. Jánoshoz kísérték.

„Nagyon kedves volt velünk, igyekezett, hogy otthonosan érezzük magunkat, csokival, kis sütivel kínált minket. Ez szeptemberben volt, másnap kezdődött is a suli, már az otthon falain belül. Az első éveimben sokszor összefutottam ebben a hatalmas intézményben az igazgatóval. Megöleltem, adott egy puszit, és mentem a dolgomra. Az irodájában mindig volt egy kis nasi, kérni sem kellett, kínált magától minket. Ekkoriban amolyan apapótlék volt nekem a János, eszembe sem jutott, hogy ez veszélyessé válhat” – mesélte Pop Mert.

A fiatal később arról beszélt, hogy először 13 évesen kezdte el szexuálisan zaklatni az igazgató. „Annyit tudtam megfogalmazni belül, hogy ez nem normális, de ez csak egy érzés volt, nem volt tudatos” – mondta, hozzátéve, hogy erről nem beszélt akkoriban senkinek, és az igazgató is mindent megtett azért, hogy ne tudódjon ki.

A János egyébként mindig próbálta tőlünk távol tartani a rendőrséget […] Ma már tudjuk, nem minket védett: félt, hogy esetleg túl sokat mondanánk. Pedig abban sem vagyok biztos, hogy mondtam volna bármit akkor. Teljesen alá voltam rendelve a hatalmi viszonynak, mert számunkra Bicskén János volt a mindenható

– mondta Pop Mert.

Hozzátette azt is, hogy 2011-ben – amikor az egyik nevelő bejelentette a fővárosi fenntartónak a szexuális visszaélések gyanúját – „sokan tudtak róla, pontosabban azt mondanám, hogy sejtették, valami nincs rendben”.

Rengetegszer lehetett hallani például a gyerekek szájából, hogy a pedo vagy pedofil János. Ez a szó annyira más, mint a többi káromkodás, senki nem mondja indulatból, hogy »Na, az a pedofil János!«. Egy takarítónő meg is mondta, ő inkább elmegy innen, mert állandóan azt hallja, hogy a János pedofil, és ezt már nem bírja

– fogalmazott a fiatal, hozzátéve, azért maradt sokáig rejtve az ügy, mert „sokan a János kezében voltak, boldog-boldogtalant felvettek, nem számított, hogy ért-e a gyerekekhez”.

Tudok olyanról, aki rendszerint ellopta a gyerekek ennivalóját, vagy épp a táboroztatási pénzekkel machinált, más pedig tökrészegen járt dolgozni. János pedig éreztette ezekkel az emberekkel, hogy tud a kis stiklikről, a problémákról, mindenről. Ez bőven elég volt, hogy visszatartsa ezeket az embereket a cselekvéstől. De úgy gondolom, sokan nem is hitték el, és olyan is volt, aki egyszerűen nem akart belefolyni

– mondta.

Ilyennek látta K. Endrét

Pop Mert arra is kitért, hogy az egyik nevelő, Bárnai Árpád az első perctől hitt nekik, és neki jobban meg is tudtak nyílni. 

„Árpi még új volt, amikor egy csoport foglalkozása után egy kisfiú megkérdezte tőle: ha János bácsi így simogat, az normális? Innentől Árpi figyelni kezdett, és viszonylag hamar rájött, hogy valami nem normális történik az otthonban. Addigra már tényleg sok volt a folyosói pletyka. Nem is tudom hol lennénk nélküle, örökre hálás leszek neki. Nem csak azért mert mellénk állt, hanem azért, mert szeretettel, gondoskodással fordul felénk még most is, pedig már felnőttek vagyunk” – mondta.

Ezután került szóba V. Jánost fedezni próbáló, majd elnöki kegyelmet kapott K. Endre, akiről azt mondta:

A gyerekek kedvelték. Én is. Vitt minket egy csomó meccsre, sportrendezvényre. Nem csak belföldre, külföldre is szervezett sporteseményeket. Nagyon szerettem ezeket, beültünk a kisbuszba, beszélgettünk, ökörködtünk, Endre bácsi is értette a poént, sosem sértődött meg […]  Hogy mi volt az ő szerepe ebben az ügyben, nekünk is csak a 2011-es rendőrségi eset után esett le. Azt, hogy a vallomások visszavonása pontosan hogyan történt, én is csak később tudtam meg. Nálam nem próbálkozott.

Az öngyilkosság volt az utolsó csepp a pohárban, Pintér Sándor személyesen léphetett 

Pop Mert arról is beszélt, 2016-ban az egyik gyermekotthoni társának öngyilkossága kellett ahhoz, hogy bemenjen a rendőrségre, és feljelentést tegyen.

Miután Szabi öngyilkos lett, azt éreztem, muszáj tenni valamit. Le kell állítani a Jánost, ez így nem mehet tovább. Budapesten tettem a feljelentést, mert Bicskén, ugye, már volt vizsgálat, ismertem a viszonyokat […] Az ügyet végre rendesen kirobbantó RTL-es riport sokat gördített az ügyön

– mondta a fiatal, hozzátéve: „Végül a riportot követően a Belügyminisztérium, ha jól tudom, konkrétan Pintér Sándor kérésére alakult egy nyomozócsoport. Azok a rendőrök nagyon f*szák voltak, emberségesen, érzékenyen álltak hozzánk, és nagyon akarták, hogy sikerüljön. Hittek nekünk, és ez nagyon sokat számított, pláne 2011 után.”

Pop Mert utalt arra is, hogy a tárgyaláson valós veszélynek érezték, „hogy mi van, ha felmentik a Jánost meg az Endrét, meg azt a nevelőt, aki szintén abuzált gyerekeket”. „Az elsőfokú ítélet után már volt bennünk egyfajta megkönnyebbülés, de vártuk a végét. A jogerős ítélet után viszont kiüresedtem, nehezen ment a munka, sokat gondoltam az öngyilkosságra. Ameddig zajlott a per, egyben tartott, utána zuhant rám, hogy tulajdonképpen mi is történt velem” – mondta, majd hozzátette, hogy K. Endre kegyelmét látva mit érzett. 

Köpni-nyelni nem tudtam, azt éreztem, megyünk vissza az elejére. Rengeteg fájdalom van ebben a történetben. Erre jön valaki, és egy vonallal áthúzza az egészet. Mindezek után egy rohadt bocsánatkérést sem kaptunk. A bizalmat már nem lehet helyreállítani, de mégiscsak valamiféle beismerés volna. A bocsánatkérés nem is nekünk kellene szóljon most, hanem azoknak, akik ma vannak abban a helyzetben, mint amiben mi voltunk 2011-ben

– fogalmazott. Végül elmondta, az, hogy most társadalmi ügy lett mindebből, nagyon sokat számít neki és társainak. 

Ezt a társadalmi empátiát, szolidaritást nagyon jó megélni. Az biztos, hogy erőt ad nekem, nekünk ezekben az időkben

– mondta Pop Mert.

„Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon, vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található: http://vansegitseg.im.gov.hu

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon.”