Az anyagi nehézségek miatt a magyar munkavállalók csupán fele tesz félre az egészségügyi kiadásokra. Többségükben az egészségkártyával rendelkezők veszik igénybe a magánellátást, aminek előnyét főként a gyorsaságban és a minőségben látják, szakértelemben azonban nem éreznek különbséget – derült ki egy friss hazai kutatásból.
A KSH adatai szerint az átlagos éves infláció 2023-ban 17,6 százalék volt, a magánegészségügy árai szakértők szerint 20-30 százalékkal emelkedtek főleg a járóbeteg-ellátás területén, mivel műtétekben már elérték azt a plafont, amit a magyarok még ki tudnak fizetni. Ma már nem igazán lehet 30 ezer forint alatti vizsgálattal kalkulálni, főleg a legkeresettebb nőgyógyászati, bőrgyógyászati, szemészeti ellátások területén. Az operációk sorában a térd- és csípőprotézis-műtétek számítanak a legdrágábbnak a 2-4 millió forint között változó árakkal.
Mindebből adódóan a magánszolgáltatók forgalmában elsősorban a zsebből fizetőknél érezhető visszaesés, a hozzáférhetőség azonban még mindig ebbe az irányba orientálja a betegeket. Ezzel indokolható, hogy az öngondoskodást választók száma 2023-ban a kedvezőtlen gazdasági környezet ellenére is országos átlagban 33 százalékkal nőtt az előző évhez képest, a Prémium Egészségpénztárnál ugyanakkor szinte megduplázódott az új belépők száma, amit egyrészt az elmúlt évek drasztikus áremelkedése okán kialakult költségtudatossággal magyaráznak.
A bizonytalan gazdasági helyzetre jellemző, hogy az emberek biztonságukat az öngondoskodással próbálják megteremteni, az elmúlt évben kétszer annyian csatlakoztak hozzánk, már országszerte közel 330 ezer tagunk van
– mondta az Indexnek Váradi Péter a Prémium Egészségpénztár vezető stratégiai tanácsadója. Tavalyig alapvetően jobb anyagi körülmények között élő középosztálybeli családok jellemezték ügyfélkörüket, a többség évente átlagosan 230–240 ezer forintot, néhány tízezer ember 500 ezer forintot fizetett be az egészségpénztári számlájára. Tagjaik között végzett legutóbbi felmérésükből kiderült, hogy az átlagos várakozási idő egy vizsgálatra 16 nap az állami intézményekben, de a magánorvoshoz 3 nap után bejutunk.
A Medicina 2000 Szakellátási Szövetség összesítése szerint 2019-ről 2023-ra átlagosan egy héttel, de egyes szakrendeléseknél három héttel is nyúltak a sorok. Most akár több hónapba is telhet egyes állami intézményekben, mire valakit fogad kardiológus, endokrinológus, diabetológus, illetve bejut gasztroenterológiai vagy ultrahangvizsgálatra.
Az öngondoskodók a magánellátás előnyét főként a gyorsaságban és a minőségben látják. Az aktív dolgozó magyarok számára leginkább az előre nem látható élethelyzetek és a saját lakáscél, valamint az egészség a legfontosabb, ha a megtakarítási célok kerülnek szóba – többek közt ez is kiderül az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) megbízásából elvégzett országos közvélemény-kutatás adataiból.
Az életkortól függően változik a prioritási sorrend: a 30 alattiak leginkább nyaralásra gyűjtenek, a nyugdíjcélú takarékoskodás csak az 50 felettieknél kerül előtérbe, az 50 alattiak pedig a gyermekek taníttatására is félretesznek.
Az egészségügyi kiadásokra való felkészülés nemtől, korosztálytól, életkortól, végzettségtől és lakhelytől függetlenül már a három legfontosabb megtakarítási cél között szerepel. Minél idősebb valaki, annál lényegesebbé válik ez a téma: az 50–65 évesek között már a második legnagyobb célnak számít, a válaszadók közel kétharmada sorolta az első három hely valamelyikére.
Az, hogy a megkérdezettek kiemelten fontos megtakarítási célként tekintenek az egészségügyi kiadások fedezésére, nem jelenti azt, hogy a többség valójában spórol is erre. Az aktív dolgozók csupán mintegy fele szokott bármilyen módon félretenni, mégpedig a leginkább azért, mert – érzésük szerint – magánúton gyorsabb és minőségibb ellátást kaphatnak.
A gyorsaság az életkor előrehaladtával válik egyre erősebb indokká, míg a magasabb minőséggel inkább a 40 alattiak érvelnek. Érdekesség, hogy a válaszadók túlnyomó többsége sem magasabb szakértelmet, sem nagyobb kényelmet, sem páciensbarátabb hozzáállást nem tapasztal a magánellátásban a tb-finanszírozotthoz képest.
Csak kevesen, a válaszadók 20 százaléka indokolta azzal a takarékoskodást, hogy a magánellátás páciensbarátabb, az 50–65 év közöttiek pedig 14 százaléka hivatkozott erre – részletezte az Indexnek Kravalik Gábor, az ÖPOSZ főtitkára. A Prémium Egészségpénztár múlt hónapban ismertetett felmérése szerint az idősebb korosztály az állami ellátásban negatívabbnak, arrogánsnak érzékeli az orvosok viselkedését, akiket a magánegészségügyben pozítívabban ítéltek meg. Adataik alapján a 30–50 év közöttiek negyede fordul magánorvoshoz, míg a 60 felettiek közül csak minden tizediknek van erre lehetősége.
Az ÖPOSZ kutatása szerint akik nem tesznek félre váratlan egészségügyi kiadásokra, főként anyagi nehézségekre hivatkoznak. Ez az érv az átlagnál gyakoribb a nők, az 50 év felettiek, az alapfokú végzettséggel rendelkezők és a falvak lakói között: e csoportokban a megkérdezettek mintegy kétharmada vallja, hogy nincs pénze rá. A Prémium Egészségpénztár adatai szerint a nők, a 25–50 év közöttiek és az alacsonyabb jövedelműek a magánorvosi ellátás után sokszor azt túl drágának ítélik. Már a magyarok 29 százaléka véli így, míg egy évvel korábban csak minden negyedik szerint voltak túlárazottak a magánellátás szolgáltatásai. Mint ismertették, a magánszolgáltatások közül az endokrinológiánál és a gasztroenterológiai szolgáltatásoknál érzik leginkább, hogy nem kaptak eleget a pénzükért.
A kutatás eredményeiből az is kiderül, hogy a megkérdezettek mintegy kétharmada tartja fontosnak, hogy a munkáltatója anyagilag is támogassa az egészségtudatosságot.
Azok közül, akik több-kevesebb rendszerességgel félre tudnak tenni erre a célra, csak 28 százalék választja valamelyik egészségpénztárat, és ennél is kevesebben (20 százalék) az egészségbiztosítást.
Az szja-visszatérítéssel járó egészségpénztári öngondoskodás kihagyása anyagi veszteséggel jár a munkavállalók számára
– hívta fel a figyelmet Nagy Csaba, az ÖPOSZ elnöke. A jegybank korábbi adatai szerint a magánegészségügyre fordított lakossági kifizetések túlnyomó többségét – akár 90 százalékát, azaz évente közel 1000 milliárd forintot – „zsebből”, vagyis nem egészségpénztárakon keresztül finanszírozzák. A szövetség főtitkára, Kravalik Gábor lapunknak megjegyezte, már a legkisebb költés esetén is valós megtakarításról van szó, mivel ezután is jár a 20 százalékos szja-visszatérítés. „Egyre többen tudják, hogy nemcsak maguk vagy családjuk egészségügyi kiadásaira fordítható a számlájukon lévő összeg, hanem lakáshitel-törlesztésre, gyerekek iskolai tanszerére, sporteszközeire, hangszereire, vagy akár csecsemőápolási cikkekre”– ismertették.
„Az elmúlt év végén már közel 1,04 millió főt számlált a tagság, vagyis 2023 során több mint ötvenezerrel bővült a pénztártagok tábora, emellett pedig folyamatosan gyarapodnak a munkáltatói befizetések is” – fogalmazott az ÖPOSZ elnöke.
Az EY felmérése szerint ugyan az elmúlt két évben közel húsz százalékkal nőtt a magánegészségügyi rendszert használó magyarok aránya, a fokozódó igény ellenére a 2023-as év végén csak töredéküknek, 12 százalékuknak volt magán-egészségbiztosítása, illetve 50 százalékuk munkáltatójuk által jutott hozzá a magánegészségügyi szolgáltatásokhoz.
A kutatás szerint a lakosság harmada nyitott lenne a privát egészségbiztosításra, túlnyomórészt a középosztálybeli fiatalok. A többség még mindig úgy tartja, hogy ez elsősorban az egészséggel kapcsolatos költségeik fedezésére szolgál, kiemelten a magánellátás térítésére. Egy szakorvosi és laborvizsgálatot tartalmazó alapcsomagért 38 százalék legalább havi 6 ezer forintot kifizetne, míg negyedük akár havi tízezer forintot is szánna átfogó kórházi vizsgálatot tartalmazó csomagra. Az EY felmérése szerint magánegészségügyi szolgáltatás keretében a pár napon belüli sorra kerülés mellett éjszakai és hétvégi ügyeletre is lenne igényük.
(Borítókép: Natalia Gdovskaia / Getty Images Hungary)