Háromból két magyar felnőtt túlsúlyos vagy elhízott, ami mögött számtalan társadalmi-kulturális ok húzódik meg. Csakhogy aki nem tesz ellene, az a saját életét rövidíti meg, nemcsak a várható évei számában, hanem azok minőségében is. A villámdiéták és a csodaszerek helyett az életmódváltás a kulcs, amihez az állami egészségügy is egyre több segítséget nyújt. Kórházi riportunkkal a Szent Imre lipidológiai osztályáról jelentkezünk, de megkérdeztük a szakterület hazai főszereplőjét, dr. Bedros J. Róbertet, az intézmény főigazgatóját is, aki a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke. Hogyan fogyjunk le? Így.
Hájas, pufók, dagadék, duci, melák, behemót, dagi, tömzsi, molett, pufi, trampli, úszógumis, telt, köpcös, zömök, vaskos, hájfej, hájpacni, puffancs, pohos, debella, disznó, koca, husi, beles, zsíros, dagipók, gömböc, pufóka vagy éppen – Lovasi András és Ózdi Rezső nyomán, a Feketemosó című Kiscsillag-nótából idézve – zsírban sportoló: ezek mind a kövér szinonimái, és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Egyiket sem jó érzés hallani felnőttkorban sem, pláne gyerekfejjel. Ám az orvostudományban nincs kövér ember, helyette túlsúlyosokat és elhízottakat tartanak számon a testtömegindex (BMI) alapján, ami a kilogrammban számított testtömeg és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m2).
A példa kedvéért egy kereken 2 méter magas férfi ideális testtömege a táblázat szerint 87 kilogramm, amit e sorok írójának elképzelnie is meglehetősen fájdalmas, de a normál tartomány ennél megengedőbb, 74-től egészen 100 kilogrammig terjed. Ez alapján 100 kiló alatt nem a karácsonyfadíszt találjuk, ahogy a mondás tartja, hanem egy egészséges embert, de tegyük hozzá gyorsan, a BMI-számítással szembeni gyakori kritika, hogy a zsír és az izomtömeg arányát nem képes megállapítani. Alanyunk 100 és 120 kiló között számít túlsúlyosnak, afelett elhízottnak. Egészen 140 kilóig I. fokú, 160-ig II. fokú, ha ennél is többet mutat alatta a mérleg, akkor már 40 feletti a BMI-je, és a III. fokú elhízottak táborát gyarapítja.
Írni is nehezebb minderről, ha a szerző saját maga érintett, ugyanakkor határozottan megkönnyíti a téma feldolgozását, hogy az életmódváltás már látható részeredményeket mutat. Akin szemlátomást soha sem volt számottevő súlyfelesleg, attól kétkedve fogadjuk az „egyél kevesebbet, mozogj többet” típusú tanácsokat. Holott a lényeg mégis ez, bármilyen mélyre ássuk magunkat a táplálkozási tanácsok és az edzéstervek dzsungelében, a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. És ami talán a legfontosabb, sokan pedig nem is tudnak róla: van segítség, az állami egészségügy igenis kínál kézzelfogható megoldást.
A kérdéskörrel kifejezetten fontos foglalkozni, már csak azért is, mert a magyar felnőtt lakosság több mint 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Háromból két ember, nem kevés. A Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban működő lipidológiai osztályt (a lipidológia a zsíranyagcsere zavaraival foglalkozó szakterület, a vérben keringő és a különböző szervekbe jutó lipidek – mint a koleszterin és a triglicerid – normálistól való eltéréseinek okát és következményeit vizsgálja – a szerk.) egy magánegészségügyi szolgáltatónál ajánlotta figyelmembe a fiatal, elhivatott endokrinológus, aki az állami ellátórendszert éppen ebben az intézményben szolgálja.
Az alábbiakban összefoglalom a saját tapasztalatokat, amelyeket a lehető legkompetensebb szakorvosi véleménnyel támasztok alá a téma első számú hazai szaktekintélyével, dr. Bedros J. Róberttel, aki a Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója, obezitológiai tanszékvezető, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke. Kezdjük azzal, hogy fogalmilag az obezitológia olyan, több szakmát érintő szakterület, amely túlsúlyos, elhízott betegek anyagcsere-állapotának felmérésével, az elhízás oki tényezőinek kivizsgálásával és ezek ismeretében a túlsúly korrekciójára irányuló terápiával segíti az elhízott betegek fokozott kockázatának csökkentését.
Márciusra kaptam időpontot a Szent Imre lipidológiai osztályára, előzetesen annyit tudtam arról, mi vár majd rám, hogy hétfő reggeltől péntek délelőttig tart a „nyaralás”, amelyen nem bőséges svédasztalos reggeli és gazdag büfévacsora vár rám, hanem napi 600 kalóriás kórházi diéta.
A fekvőbeteg-szakellátásban 15-en vettünk részt, ami aktuálisan az osztály teljes kihasználtságát jelentette, az „állami fogyókúra” résztvevőit pedig egészen eltérő társadalmi háttér és élettörténet, de közös motiváció jellemezte.
Volt olyan, aki első ránézésre inkább tűnt normál testalkatúnak, mint túlsúlyosnak, ám a többség jóllehet a 24. órájában volt az életmódváltás megkerülhetetlen elindításának. Vérvétellel, EKG-val indult a hét, a fix programok közé tartozott minden reggel a gyógytorna, emellett volt dietetikai tanácsadás, és pszichológus is foglalkozott a betegekkel. Mérlegelés kétnaponta, de a házszabályok közé tartozott a közös foglalkozásokon való kötelező részvétel, a vérnyomásmérés minden reggel, vagy az, hogy orvosi engedély nélkül nem lehet elhagyni a kórház területét.
Az elhízás társadalmi-kulturális okai igen sokrétűek és összetettek. Például, ha egy társadalomban az elhízás elfogadottabb, vagy nem tekintik annyira negatívnak, az emberek hajlamosak lehetnek kevésbé figyelni a súlyukra
– kezdte az Indexnek dr. Bedros J. Róbert. „Talán még él az a korábbi hagyomány is, amely szerint a túlsúly a jólét egyik kifejezője. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy sok családban akkor jó a gyerek, ha a tányérján nem hagy semmit, még akkor is, ha már régen jól lakott. Másik példa, hogy a csecsemő akkor szép, ha például a lábai „hurkásak”, és megszólják azt az anyukát, akinek a kisgyermeke nem így néz ki. Sajnos egy másik tényező lehet a szegénység és az alacsonyabb iskolai végzettség, amely kapcsolatba hozható az elhízással: az olcsóbb, kalóriadús ételek gyakran kevésbé egészségesek, viszont hizlalnak. Egy másik fontos elem, hogy a gyorséttermi kínálat könnyen hozzáférhető és többnyire olcsóbb is, mint a friss, egészséges ételek. Ez elősegítheti az egészségtelen étkezési szokások kialakulását. És persze ne feledkezzünk meg az élelmiszeripari marketingről se, mivel gyakran hirdetik a magas kalóriatartalmú, alacsony tápértékű élelmiszereket (chipsek, csokoládék stb.), amelyek fogyasztása jelentősen hozzájárulhat az elhízás kialakulásához. Mindennek tetejébe a modern életmód mellett elhanyagoljuk a fizikai aktivitást, miközben az ülőmunka a domináns. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyéni körülmények és időnként genetikai tényezők is szerepet játszhatnak az elhízás kialakulásában.”
Azzal aligha árulok el nagy titkot, hogy hihetetlenül kevés a napi 600 kilokalória, de mivel a lipidológiai osztályon töltött hét számomra nem a startmező volt az életmódváltásban, hanem annak „csak” egy fontos állomása, különösebben nem viselt meg a diéta. Erős alap volt a karácsonyi „all time high”-ból szisztematikus munkával ledobott 8-10 kiló, de korai lett volna még hátradőlni.
Nem egy Michelin-csillagos étterem degusztációs menüje, ám nem kis kreativitásra, találékonyságra vall, sejtvén, hogy finanszírozási oldalon még a kalóriánál is kevesebb a forint, ami a napi keretet illeti.
Elemi érdek volt mindezt semmi esetre sem kiegészíteni, úgyhogy a napi 2-3 literes vízfogyasztáson kívül két üres kávét engedélyeztem pluszban magamnak – reggeli, illetve ebéd után. A nagy séták viszont annál ajánlottabbak voltak, napi 16-18 ezer lépés is összejött akár. Ha egy szanatóriumra gondolunk, máris megelevenedik előttünk Paolo Sorrentino Ifjúság című filmdrámájának alpokbeli luxusszállodája, csakhogy a személyes tapasztalat azt mutatja,
nem kell ilyen messzire menni ahhoz, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, és a taposómalom korlátait pár napra hátrahagyva saját magunkra és az egészségünkre koncentráljunk. Erre a Szent Imrében minden feltétel adott, még akkor is, ha a helyszín nem az Alpok, hanem a XI. kerületi Tétényi út.
Már csak a praktikus kórházi öltözékhez igazodva is ideális olvasmány lehetett volna Dezső András: Maffiózók mackónadrágban című regénye, de a szervezett bűnözés helyett inkább az egészséges életmód felé fordulva Peter Attia Végigélni című kötetét vittem magammal, ami alapmű azoknak, akik egy valóban hosszabb és jobb minőségű életre vágynak. Attia tudományos alapossággal, mégis közérthetően, sőt szórakoztatóan ír az orvostudomány újraértelmezéséről, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökét, John F. Kennedyt idézve például azt mondja: a tetőt akkor kell javítani, amikor süt a nap. Pedig a lipidológiai osztályra sokan már úgy érkeznek, hogy tombol körülöttük a vihar – de legalább felismerték: a pluszkilók elleni harcban más nem cselekszik helyettük.
Úgy tartják, a legkönnyebben felismerhető, de a legnehezebben kezelhető rizikófaktor a krónikus betegségek vonatkozásában a túlsúly, az elhízás. Ezzel dr. Bedros J. Róbert is egyetért. „Valóban, az elhízás könnyen diagnosztizálható, de a kezelése igen komplex, és hosszú távú elköteleződést igényel. Az orvosi segítség ugyanakkor minden esetben kardinális. Az elhízás kezelésében kulcsszerepet játszanak az obezitológusok, akik államilag elismert licencvizsgát tettek. Az obezitológus az elhízás kezelésében jártas szakember, aki egyénre szabott kezelési lehetőséget nyújt, felhasználva az orvostudomány legújabb vívmányait is. Fontos kizárni az elhízás esetleges hormonális okait, ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében – a közhiedelemmel ellentétben – ez nincs is jelen. Fontos az elhízást kísérő betegségek feltérképezése és kezelése is” – mondta a főigazgató.
A szakember szerint érdemes egy tapasztalt dietetikust is bevonni, aki segít az egyénre szabott étrend kialakításában, amely a súlycsökkentés mellett a szükséges tápanyagokkal is ellátja a szervezetet.
Az életmódterápia másik eleme a megfelelő mozgás. Az egyénre szabott mozgásprogram is sokat segíthet az egészségi állapot javításában. Talán nem is gondolnánk, hogy milyen fontos szerepe lehet a különböző támogató csoportoknak vagy online közösségeknek, mivel az ebben történő részvétel hozzájárulhat a motiváció fenntartásához
– tette hozzá a szakember.
Ami a lipidológiai héten a gyógytorna keretein belül történt, az véletlenül sem hasonlítható fegyencedzéshez, igaz, napi 600 kalória mellett szerencsére a megerőltető mozgást is patikamérlegen mérik. Szakképzett gyógytornász irányításával aerobik jellegű mozgást végeztek a csoport tagjai állva, illetve fekve, talajon is, önállóan kevesen képesek ilyen tartalmasan, intenzív mozgással tölteni fél órát. A kiscsoportos beszélgetés egy pszichológussal leginkább mások és általuk önmagunk megerősítésére szolgál moderált formában, a dietetikai tanácsadást pedig egy egyetemi szemináriumhoz lehetne hasonlítani, hasznos útravaló segédanyagokkal, beleértve a mintaétrendeket. Úgy érzi az ember, jó kezekben van, és ez legalább annyira a nővérek érdeme, mint a szakorvosoké: egy-egy biztatás, jó szó a holtpontokon is átlendít.
A kulcs az, hogy a diéta energia- és zsírszegény, rostokban gazdag, fehérjedús és hozzáadott cukroktól mentes legyen, ezeket a szempontokat kell szem előtt tartani a nyersanyag-válogatásnál és a konyhatechnológia terén is. Javasolt elkészítési mód a főzés, párolás, grillezés (kontaktgrillben), a sütésben pedig praktikus megoldás lehet a sütőzacskó és a forró levegős sütő is. A konyhai mérleg is jó, ha szem előtt van. A kórházi diéta után a férfiaknak 1500, a nőknek 1200 kalóriás étrendet javasoltak, ami hosszabb távon is működik. Bár a böjtnek kétségtelenül lehetnek jótékony hatásai, a szélsőséges, koplalással, egyes makrotápanyagok – fehérje, szénhidrát, zsír – túlzott mértékű megszorításával járó diéták nem javasoltak. Érdemes törekedni arra, hogy a reggeli, a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a vacsora ne csak hasonló kalóriatartalmú legyen napról napra, hanem azok időpontjai se nagyban térjenek el.
A „többször kevesebbet” elv mentén fontos ügyelni a napi ötszöri étkezés megtartására, a szénhidrátbevételt viszont semmi esetre se vigyük tartósan 120 gramm alá, nehogy a jojó-effektus csapdájába essünk, ha például negyedévre rá túlevéssel kompenzál a szervezet.
Heti fél-egy kilónál többet fogyni nem is érdemes, mert visszaüthet, mindenesetre nagy segítség lehet a táplálkozási napló vezetése, amire mára számos praktikus applikációt fejlesztettek.
A makrotápanyagok mögötti összefüggéseket is csak akkor érthetjük meg, ha alaposabban utánanézünk kategóriánkénti bontásban a nyersanyagoknak, így a gabonaféléknek, a tejtermékeknek, a zöldségeknek, gyümölcsöknek, olajos magvaknak, húsoknak/húskészítményeknek, tojásnak/belsőségeknek, zsíradékoknak, édességeknek, a fűszereknek és persze a folyadékoknak is. Az aligha nagy újdonság, hogy az alkoholfogyasztás nem segíti a fogyást, de a szénsavas üdítők (a kalóriamentesek is étvágyat gerjesztenek) és a gyümölcslevek, szörpök sem, jobban járunk, ha alapvetően vizet iszunk, de persze szóba jöhet még tea, esetleg zöldséglé.
Tavaly novemberben a Magyar Tudományos Akadémián ambiciózus tervekről számolt be a szakterület. Dr. Bedros J. Róbert lapunknak leszögezte: az obezitológiai hálózat kiépítése valóban fontos lépés az elhízás kezelésében és megelőzésében. „Évtizedes hagyománnyal rendelkezik a DBC Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban a lipidrészleg, amely az általam 2013-ban alapított és vezetett Országos Obezitológiai Centrum alapját képezi. Ez a centrum teljes akkreditációval rendelkezik az obezitológiai licenc képzésére, ezért sok kolléga töltheti el itt gyakorlatát. 2013 novemberében – hagyományteremtő céllal – megalapítottam az Országos Obezitológiai Fórumot, amelynek munkájában számos szakterület elismert szaktekintélye vett részt. Majd létrehoztam az Országos Obezitológiai Hálózatot, és ezt követően 2014 augusztusában elindult a vizsgáztatás. Már százas nagyságrendű az obezitológus licenccel rendelkezők száma, és évről évre egyre többen jelentkeznek hozzánk gyakorlati képzésre. Vezetésemmel kidolgoztuk a felnőttkori elhízás szakmai irányelveit, amely tavaly decemberben jelent meg az Egészségügyi Közlönyben. Ez régi hiányt pótolt, mivel 20 év telt el a legutóbbi irányelv megjelenése óta” – sorolta a főigazgató.
Hozzátette: az országos obezitológiai ellátáshoz a szakembereken kívül szükség van a megfelelő infrastruktúrára is, amelyhez megfelelő forrásokat kell hozzárendelni. És persze amellett sem lehet elmenni, hogy a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjával karöltve létrejött az Obezitológiai Tanszék, a Semmelweis Egyetemen pedig megalakult az Obezitológiai Tanszéki Csoport. Mindezek a szakemberek szerint olyan horderejű változásokat jelentenek, amelyek immár végérvényesen méltó helyre teszik az elhízott betegek ellátását, és az obezitológia oktatását – már egyetemi szinten is.
A címzetes egyetemi tanár előrebocsátotta: lényeges lenne, hogy minden vármegyei centrumkórházban legyen obezitológiai ellátás, amely jelentősen elősegíthetné az elhízottak szakmailag megalapozott kezelését.
Egyre növekszik majd az obezitológusok iránti igény. Ennek érdekében igen magasra emeltük a képzés színvonalát, ami megfelel a nemzetközi szakmai irányelveknek és elvárásoknak. Persze az is szükséges lehet, hogy az obezitológusoknak vonzó karrierlehetőségeket biztosítsunk a különböző intézményekben (kórházak, klinikák, egyetemek stb.). Ezzel összhangban támogatjuk a fiatal szakembereket, hogy az obezitológiai területen megfelelő tapasztalattal vágjanak bele a betegellátásba
– jegyezte meg a főigazgató. Kitért arra is, hogy az „átjárás" szempontjából a legkézenfekvőbb szakterületek azok, amelyek már most is kapcsolódnak az életmódkezeléshez, így például a belgyógyászat, az endokrinológia, a dietetika, a pszichológia.
A közegészségügyi teher sem mellékes, amit a túlsúly, az elhízás cipel magával, az ezt firtató kérdésünkre dr. Bedros J. Róbert azt felelte, nehéz konkrét adatokkal szolgálni a közvetlen közegészségügyi terhek összegéről, mivel ezek a költségek összetettek és sokszor rejtettek. Az elhízás okozta betegségek, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és más krónikus betegségek kezelése jelentős költségeket jelent a közegészségügyi rendszernek, beleértve a kezeléseket, a gyógyszereket és a kórházi ellátást. Az OECD 2019-es adatai szerint az elhízás okozta közvetlen és közvetett egészségügyi költségek Magyarországon évente a GDP 1,5-2,5 százalékát teszik ki. Viszonyításképp a bruttó hazai termék aktuálisan 80 ezer milliárd forintra tehető, ezzel számolva 1200-2000 milliárd forintról beszélünk.
A szakember arról is beszélt, hogy a rendszeres egészségügyi szűrőprogramok, valamint a korai intervenció és prevenció segíthetnek az elhízás és a vele összefüggő betegségek korai felismerésében és kezelésében. Az egészséges életmódot segítő intézkedések, például az iskolai, közösségi sportolási lehetőségek bővítése, vagy az egészségesebb élelmiszerkínálat ösztönzése az adózás vagy a szabályozás révén, segíthetnek az egészséges életmód elterjesztésében. Ezekben a kormány is elkötelezett. A gyalogos- és a kerékpárutak fejlesztése, az egészséges ételek könnyebb hozzáférhetőségének biztosítása mind-mind hozzájárulhatnak az elhízás visszaszorításához és az egészségesebb életmód kialakításához.
A tágabb kontextusból visszatérve Újbudára, a DBC Szent Imre Egyetemi Oktató Kórház Anyagcsere Központjában végzett munka eredményességének mértéke számos tényezőtől függ. Mindenesetre az intézeti körülmények között alkalmazott, napi 600 kcalt tartalmazó kórházi diétával átlagosan öt nap alatt 2-4 kilogramm fogyást tudnak elérni. A mínusz 4,7 kilóval e tekintetben felülteljesítőnek bizonyultam, ami azzal együtt is szép eredmény, hogy jóval több vizet vesztettem, mint zsírt, ráadásul sikerült is a részeredményt megtartani, lendületet adott a folytatásra. Dr. Bedros J. Róbert hangsúlyozta: a dietetikai oktatás, a mozgásprogram és a pszichológiai tanácsadás mellett legalább ilyen lényeges szempont, hogy a betegek egymással is meg tudják osztani, hogy ki milyen nehézségekkel küzd a testtömegcsökkentés során, illetve milyen módszerekkel képes ezeken túllendülni.
A főigazgató nyomatékosította: megfogják a betegek kezét, és utána nem is engedik el, mivel járóbetegként rendszeres ellenőrzés alatt állnak, és meghatározott időközönként ismételten igénybe vehetik a bennfekvéses programokat is. „Tudjuk persze, hogy a betegek fogékonysága és hajlandósága a diétás és mozgásterápiás tanácsok elfogadására, betartására igen változó” – jegyezte meg, kiegészítve azzal, hogy az egyhetesnél hosszabb kezeléseket is fontolóra veszik, az igényeket és a lehetőségeket figyelembe véve.
Ami a beruházásokat, fejlesztéseket illeti, a Szent Imre lipidrészlegén felújították a teljes osztályt. A komfortos és korszerű elhelyezéshez nagy teherbírású ágyak beszerzése is hozzájárult, hiszen korábban volt rá példa, hogy néhány beteget csak két ágy összetolásával tudtak elhelyezni. Számos diagnosztikai eszközzel bővült az osztály, amelyekkel az elhízás mértékét pontosabban megállíthatják, illetve a kísérőbetegségek diagnosztizálására is jóval több már a lehetőségük. Dr. Bedros szerint
további fejlesztésként szóba kerülhet a mozgásterápia és rekreációs lehetőségek bővítése, akár futópad, elliptikus tréner vagy súlyzók beszerzésével – a kórház anyagi lehetőségeit figyelembe véve.
„A közeljövőben megnyíló, felújított kórházi konyha segíthet a minőségi élelmiszerek beszerzésében, amely lehetőséget teremthet az egészségesebb és változatosabb ételek kínálatára. Mindezek mellett gondolkodunk egy közösségi tér vagy foglalkoztatóterem kialakításában, amely lehetőséget teremthetne a betegek és az ellátásban résztvevők közötti kapcsolatok erősítésére” – bocsátotta előre a szakember.
Végezetül beszéltünk arról is a főigazgatóval, hogy a legnehezebb helyzetben azok vannak, akik a BMI alapján a III. fokú elhízás kategóriájába tartoznak. Nagy öröm minden egyes sikersztori az életmódváltásban, de, bizony, vannak olyan betegek, akik a hagyományos dietetikai módszerekkel nem érik el a kívánt eredményeket. Gyomorgyűrű? Zsírleszívás? Vagy az egyre szélesebb körben ismertté váló csodagyógyszerek, a GLP-1 liraglutid/semaglutid hatóanyagú injekciók? Arra kértük a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnökét, összegezze, számukra mik az opciók.
A III. fokú elhízásban szenvedő betegek, akik hagyományos diétás módszerekkel nem értek el eredményeket, többféle testsúlycsökkentő beavatkozás közül választhatnak. Ezek közül első helyen szerepelnek a különböző gyógyszeres lehetőségek, mint például az injekciós liraglutid, vagy a naltrexon/bupropion tartalmú tabletta. Ezeket megfelelő indikáció esetén írja fel a kezelőorvos, szoros kontroll mellett. Ebben a testtömegindex-kategóriában szóba jöhetnek a különböző műtétek is, amelyeket csak tapasztalt sebész vállalhat. Ilyen lehet például a gyomorbypass, a gyomorszűkítő műtét vagy a gyomorballon beültetése. Ezek a beavatkozások komoly felkészültséget igényelnek, és a szövődményráta sem hagyható figyelmen kívül. Ugyanakkor a zsírleszívás nem tartozik az orvosilag megalapozott beavatkozások közé a testtömegcsökkentő programban. Ugyanakkor a NEAK jelenleg nem finanszírozza az elhízás kezelésére szolgáló terápiás lehetőségeket.
Továbbmenve, dr. Bedros J. Róbert megerősítette: a GLP-1 típusú gyógyszerek, mint a liraglutid és a semaglutid, igen hatékonyak a testsúlycsökkentésben is. „Az újabb »csodaszerek« igazából nem is csodaszerek, mivel fejlesztésük szigorú etikai és gyógyszerhatósági ellenőrzés alatt áll. Nevek említése nélkül elmondható, hogy legalább egy tucat készítménnyel folynak ígéretes klinikai vizsgálatok.”
Több út is elvezet a célhoz, de saját magunkat nem győzi le más helyettünk. Legbelül mindenki érzi, hogy szüksége van-e arra, hogy változtasson az addigi életmódján. Ha igen, az nem maradhat Pató Pál játszótere, ne várjunk vele jövőre, de a következő hónapig, sőt holnapig se. A sorsunk a kezünkben van.
(Borítókép: Németh Emília / Index)