Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról címet viselő, kormánypárti kezdeményezésű javaslatcsomag többek között azt tartalmazza, hogy „a legfőbb ügyész az igazságügyért felelős miniszter megkeresésére a jogalkotás előkészítése, továbbá a jogszabályok hatályosulásának vizsgálata céljából személyazonosításra alkalmatlanná tett formában az igazságügyért felelős miniszter rendelkezésére bocsájtja a megkeresésben meghatározott tárgykörben hozott, további jogorvoslattal nem támadható ügyészségi határozatokat, valamint mindazon ügyészségi és más hatósági vagy egyéb szerv által hozott határozatot, amelyet a további jogorvoslattal nem támadható ügyészségi határozattal felülbíráltak vagy felülvizsgáltak, továbbá más ügyészségi döntést tartalmazó ügyiratokat”.

Az Igazságügyi Minisztérium jogalkotásról szóló törvényből fakadó, a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatával kapcsolatos feladatának hatékony ellátásához – a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása mellett – elengedhetetlen a jogalkalmazói döntések megismerése, a jogalkalmazói, így elsősorban a bírói döntések átfogó vizsgálata. A javaslat ezért megteremti azokat a kereteket, amelyek között az igazságügyért felelős miniszter bírói határozatokat, illetve ügyészségi határozatokat ismerhet meg ezen feladat ellátása során

– olvasható a javaslat indoklásában.

A közbeszédben a javaslatot többen összefüggésbe hozták a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvétellel, valamint az ügyészségi iratok manipulálásával kapcsolatban tett kijelentéseivel, de a javaslat már a hangfelvétel nyilvánosságra hozása (március 26.) előtt, március 14-én felkerült társadalmi egyeztetésre a kormány oldalára.

„Tovább növelheti a bizalmatlanságot”

Hack Péter lapunk kérdésére leszögezte:

A büntetőeljárási törvény szabályozza, hogy kik tekinthetnek be a büntetőügyek irataiba. Nyomozási szakaszban a nyomozóhatóság és az ügyészség, illetve a nyomozási bíró, ha olyan döntésre, például lehallgatás vagy letartóztatás elrendelésére van szükség. A gyanúsítás közlése után a védő és a terhelt is megismerheti az iratokat, kivéve, ha a nyomozó hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a nyomozás érdekeit veszélyezteti. A sértett azokba az iratokba tekinthet be, amelyek rá vonatkoznak. A sajtó, a civil szervezetek, és senki más, így kormánytagok sem tekinthetnek be az iratokba.

A jogtudós úgy vélekedett, hogy a javaslatban szereplő érvelés „nem indokolja folyamatban lévő ügyek aktáiba történő betekintést. Az ügyészségnek van egy saját kutatóintézete, amelytől a minisztérium megrendelhetné ezeket a kutatásokat. Az, hogy a szervezeten belüli kutatóintézet belenéz az aktákba, nem jelent olyan problémát, mint a végrehajtó hatalom betekintése.”

Hack Péter arra a kérdésünkre, hogy a „további jogorvoslattal nem támadható ügyészségi határozatok” kitétel mennyire szűkíti a kört, kifejtette: „Az ügyészség hoz egy határozatot, amellyel szemben főszabály szerint lehet panasszal élni, ezt a panaszt először az bírálja el, aki a határozatot hozta. Ha helyt ad a panasznak, megváltoztatja döntését, ha nem, a feletteséhez kerül az ügy. A javaslat alapján olyan iratokról van szó, amelyeknél már nincs helye panasznak, lejárt a jogorvoslat lehetősége, de ettől függetlenül az ügy folyik tovább.”

Jóval kevésbé lenne aggályos, ha az lenne a javaslatban, hogy kizárólag bírósági döntéssel jogerősen lezárt ügyekre vonatkozik a betekintési lehetőség, tehát ahol már eljárás sincs

– húzta alá a jogtudós.

Hack Péter úgy látja, „az alapprobléma, hogy hiányzik az ügyészség iránti bizalom. A legfőbb ügyész megválasztásánál nincs garantálva, hogy szakmai és politikai konszenzus legyen mögötte, annyit rögzít a szabály, hogy a köztársasági elnök javasolja, az Országgyűlés kétharmaddal megválassza, ahogy az Polt Péter esetében is történt. Az ellenzék nem támogatta, ráadásul a szakmai közönség, az ügyvédi kamara, a bírói érdekképviseletek ki vannak hagyva a folyamatból.”

„A Velencei Bizottság 2010-es jelentésében az áll, ahhoz, hogy közbizalom legyen, széles körű szakmai és politikai konszenzusra van szükség. Ez nincs meg. Az Alaptörvény formailag rögzíti az ügyészség függetlenségét, de a tartalmi függetlenség nincs garantálva. Az új javaslat, ami gyakorlatilag operatív beavatkozási lehetőség a kormánynak, hogy konkrét ügyekről információkat szerezzen, tovább növelheti a bizalmatlanságot, miközben egyébként is több ezer ember követelte a legfőbb ügyész lemondását. Szakmai és politikai körökben is él olyan vélemény, hogy a Legfőbb Ügyészség nem független szerv, még akkor sem, ha tartalmilag valóban a lehető legjobban járnak el, és egyes ügyészek szakmai hozzáértésében nincs okunk kételkedni” – fogalmazott Hack Péter.

(Borítókép: Magyar Péter 2024. április 6-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)