Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója önazonosan kezdte a beszélgetést és kiemelte, hogy a politológia elemzések esetében milyen fontos szerepet tölt be a nemzetközi és történelmi megközelítés. 

A napi események kommentálásának nem sok köze van a politológiához

– jelentette ki.

Csizmadia Ervin három fő szempontot említett, amelyet az elemzéseik elkészítésénél maradéktalanul érvényesítenek: 

1. Jelencentrikusság helyett múltcentrikus megközelítés.  
2. A pártpolitikai helyett nemzetközi fókusz.
3. Állapotok elemzése helyett a folyamatok megfigyelése. 

Úgy véli, hogy a mai ellenzéki elit éppen azért nem találja a fogást az Orbán-kormányon, mert ebben a három esetben helytelenül lép. Beleragadnak a jelenbe, az adott állapotokba. Csizmadia emellett felidézte, hogy az EP-listavezetők vitáján Dobrev Klára azt sem tudta elmondani, kifejteni, hogy mit jelent az Európai Egyesült Államok víziója.

Hol vannak már a megváltók? 

Szerinte nagyon különböző politikai rendszerek voltak Magyarország történetében, de ennek ellenére vannak közös elemek, mintázatok, amelyek átöröklődnek. A magyar politikatörténetre a hosszú kormányzás, a hosszú ellenzékiség a jellemző. Csizmadia elmondta, hogy a nyugati országok politikai életében milyen felbecsülhetetlen szerepe van a történelemnek. A hagyományokból következik az együttműködésre épülő politika, Magyarországon az „együtt nem működés” hagyománya dominál. „Minden magyar korszaknak megvolt a DK-ja, Fidesze, a sok kis ellenzéki pártja, amelyek nem tudtak megállapodni” – tette hozzá.

Ha Magyar Péter nem akar az ellenzék, vagy más politikai megváltók sorsára jutni, akkor elemeznie kell a helyzetet. A tapasztalatok azt mutatják, hogyha a hirtelen hatalomra jutó ellenzéki formációk nem végzik el a szükséges munkát, akkor egy év kormányzás után mennek a levesbe. Hol van már Igor Matovic, az új bolgár megváltók? 

– tette fel a kérdést Csizmadia Ervin.

Stefano Bottoni történész még mindig tartja könyvének fő állítását, hogy az Orbán-rendszerben felállított szabályok mentén nem váltható le a kormánypárt. Szerinte nemzetközi összehasonlításban az Orbán Viktor nevével fémjelzett politika jelenleg is felívelőben van. A történésznek hiányzott Csizmadiáék Kormányzásra várva című kötetéből, hogy nem a posztkommunista országokkal hasonlították össze a Magyarországon zajló folyamatokat.

Bottoni kifejtette, hogy például Oroszországban a domináns párt saját ellenzéket kreált, még azt is irányítja, hogy az egyes formációk hány százalékot érhetnek el a választásokon. Úgy véli, hogy a magyar ellenzék semmit sem tanulhat a történelemből. „Úgy tudjuk, hogy a magyar politikai rendszer teljesen szuverén a rendszerváltást követően, Brüsszel és Washington sem tudja megmondani, hogy milyen folyamatok mentén irányítják Magyarországot” – tette hozzá a történész. 

Gyurcsány Ferenc árnyéka

Bottoni 2022 áprilisában megfogadta, hogy soha többé nem beszél a magyar ellenzékről, mert semmi jót nem tudna mondani róla, de a könyvbemutatón megszegte az ígéretét. 

A történész három kritikus területet érintett az ellenzékkel összefüggésben: 

• Szerinte Gyurcsány Ferenc személye egy megkerülhetetlen probléma, mert ugyan 15 éve nincs hatalmon, de meghatározó szereplője az ellenzéki politikának. Úgy látja, hogy semmilyen tanulságot nem vont le kormányzásának hibáiból. A magyar posztkommunista demokráciát 2010-ben lehúzták a vécén, vége. „Ebből le kellett volna vonni a megfelelő következtetéseket, hogy mi nem működött” – mondta, hozzátéve, hogy a DK vezetője folyamatosan szerepel a plakátokon, az ellenzéknek nincs esélye vele győzni, az emberek számtalanszor elmondták, hogy nem kérnek politikájából. 
• Bottoni szerint az ellenzék koalícióra való képtelensége is kritikus, ami emberileg érthető, de politikai értelemben hátráltatja az együttműködést. „Az előválasztás után az ellenzéki pártok mindent megtettek azért, hogy a saját miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter veszítsen, ez mindent elmond a politikai kultúrájukról”.
• Úgy véli, hogy a nemzetközi környezet is hátráltatja a hazai ellenzéket, mert az európai baloldal válságos helyzetben van. A szegények nem engedhetik meg maguknak, hogy a baloldalra szavazzanak. 

A szegények nem engedhetik meg magunknak, hogy a baloldalra szavazzanak. Az európai jobboldalra vagy szélsőjobbra szavaznak. A nemzetközi jobboldal sokkal jobban működik együtt nemzetközi szinten: vannak közös ellenfeleik és témáik. Az európai baloldalon mi a franc történik?

– tette fel a kérdést Bottoni, aki szerint a baloldal a történelmi internacionalizmusból táplálkozott, de a jelenlegi balos formációknak nincs sok köze egymáshoz, érdemi párbeszéd sincs köztük. Nincs üzenetük a választópolgároknak. 

„Franciaországban eltűnt a bikaerős baloldali hagyomány. A nemzetközi baloldal elvesztette intellektuális pozícióit. Ki képviseli a melósokat, mihez kezdünk a több millió bevándorlóval? Ha például ezekre a kérdésekre nincs válasz és elképzelés, nyilvánvaló, hogy az emberek nem fognak a baloldali pártokra szavazni” – fűzte hozzá a történész. 

Iglódi Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy az üzleti életben, a márkák világában nagyon hasonló dolgok történnek, mint a politikában. Az induló új márkák például rendre a domináns vállalatok ellen indulnak, megpróbálnak piacvezető szerepre törni. 

A teljes beszélgetés itt érhető el: 

(Borítókép: Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter. Fotó: Szollár Zsófi, Papajcsik Péter / Index)