Megtorpanás a világraszóló siker előtt, mélyrepülés az olimpiai bronzérem után. Ilyen élethelyzetekben lehet-e az idő a megoldás? Erről szól az Egyszülős Központ Felhővonal című rövidfilmsorozata. Magyarországon 340 ezer egyszülős család él, a motivációs rövidfilmsorozat nekik nyújt segítséget sikeres színészek, énekesek és sportolók történetein keresztül.
Ma hazánkban csaknem félmillió gyermek nevelkedik egyszülős családban, azok kivételével, akik a 18. életévüket betöltötték, azonban sérültek, fogyatékossággal élők, ezért életük végéig úgynevezett gyerekstátuszban maradnak. Az Egyszülős Központ veszteségről és megújulásról, elbotlásról és újrakezdésről szóló, Felhővonal című rövidfilmsorozatában Sterczer Hilda, Kovács „Kokó” István, a Bagossy testvérek és Scherer Péter őszintén vállalják történeteiket, kudarctól, megtorpanástól egészen a sikerekig.
Mély zuhanás, így jellemezte életének egy rövid szakaszát a négyrészes filmsorozatban Kovács „Kokó” István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó.
A tapsra vágyás és a taps felé vezető út, az egy borzasztó jó dolog, és talán fontosabb, mint maga a taps. Mikor a taps megérkezett, utána az embernek gondja van, merre menjen tovább.
– hangsúlyozta Kovács, aki maga is egyszülős családban nevelkedett. A sikeres bajnok édesanyja és nagyszülei támogatása mellett, édesapai szeretetet nélkül küzdött. Nem vér szerint, de a hozzá egyik legközelebb álló személy, az edzője töltötte be az apai szeretet. Szántó Imrére, azaz Öcsi bácsira bízta az életét, olykor nemcsak karrierje vonatkozásában, mutatott rá a kisfilmben.
Olyan sikereket ért el a húszas éveiben, amelyről kortársai csak álmodtak, saját lakást és egy akkor luxusnak számító autót is szerzett magának sportolói hivatásának köszönhetően. Európa- és világbajnokként utazott ki az 1992-es barcelonai olimpiára, ahol a várt aranyérem helyett azonban bronzzal tért haza.
Kovács „Kokó” Istvánnak ezután mély zuhanás kezdődött az életében, abbahagyta az edzéseket, a bronzért megkapott 800 ezer forintot pedig hetek alatt elköltötte az éjszakában.
Ott álltam ’92 novembere–decembere környékén, hogy semmim nincsen. Amit elértem, azt szépen leromboltam.
De innen is van – ahogy mindenki életében – kiút – fogalmazott Kokó, akit edzője, Öcsi bácsi beszélt rá, hogy folytassa a munkát. A biztatás következtében azt mondta, hogy innentől kezdve nem veszíthet egyetlen mérkőzést sem, mert ha egy meccset is elveszít, az azt az üzenetet hordozza, hogy nem bajnok. Másnap reggel úgy ébredt, hogy négy évvel később olimpiai bajnok lesz. Ezután hat évig nem talált legyőzőre, és Atlantában a dobogó legfelső fokára is felállhatott az ötkarikás játékokon.
Az utóbbi évtizedben egyébként jelentősen nőtt nemcsak az anyák, hanem az egyedülálló apák száma is Magyarországon.
A felmérések szerint 64 ezer apa neveli vele együtt élő társ nélkül gyerekeit. a 2022-es népszámlálás szerint 341 ezer olyan család él Magyarországon, amelyből hiányzik az egyik szülő.
A számok alapján az egyszülős családok 19 százalékában az apa neveli a gyerekeket, miközben egy évtizeddel korábban ez csak 13 százalék, azaz 44 ezer apa volt.
Legalábbis így érzik a Bagossy Brothers Company alapítói, Bagossy Norbert és Bagossy László, akik szintén egyszülős családban nevelkedtek. A sikeres énekesek gyermekkorukat édesanyjukkal töltötték. Elmondásuk szerint anyjuktól mindent, amit lehetett, megkaptak. A házimunkában való segítés számukra természetes volt, a fahordásban és tűzrakásban is besegítettek, így mindent megengedett édesanyjuk a zenészeknek.
Ő az öcsi, hozzá nem nyúltok
– védte meg öccsét Norbi az iskolában, a testvérek rosszak nem, csak rosszcsontok voltak. Tinédzserként zenekarokat alapítottak, arról álmodva, milyen lenne világsztárnak lenni. Hullámvölgyet jártak be, amikor Erdélyből az anyaországba érkeztek, előzenekarként kezdtek, és volt, amikor ,,két ember volt a közönségben”. Az újrakezdés számukra akkor jött el, amikor Budapestre érkeztek.
Van siker, van kudarc. Egyik nincs a másik nélkül
– mutattak rá. Az erdélyi magyar zenekar tagjai elmondták, édesanyjuktól tanulták, hogy a kudarcokból mindig újra és újra fel kell állni.
Élete legnagyobb kudarcának, de legfontosabb eseményének nevezte Sterczer Hilda, világklasszis hegymászó, amikor a Föld ötödik legmagasabb hegycsúcsa, a 8463 méter magas Makalu megmászására készült férjével, Erőss Zsolttal, de a csúcs meghódítása előtt megállt.
Sterczer Hildának ez lett volna a a harmadik nyolcezres csúcsa, amivel bekerülhetett volna a nemzetközi hírű hegymászók közé, de mégsem sikerült.
Úgy éreztem, meg fogok halni
– fogalmazott a hegymászó. Megfeledkezett arról, hogy Isten átsegíti a nehézségen. A mentálhigiénés szakember élete legnagyobb traumájának férje, Erőss Zsolt elvesztését és egy ismerőse halálát tartja, aki a szeme láttára zuhant le egy hegyről.
Van az a mondás, hogy körbenövi az idő, az idő mindenre megoldás. Ki merem jelenteni, hogy ez hazugság. Szükség van az időre, de szükség van arra is, hogy dolgozzunk rajta. Ez igaz a veszteségre, és igaz a kudarcra is. Ha átélünk egy kudarcot, csak az idő nem fogja megoldani, ki kell bogozni, hogy miért, hogyan történt, és miért nem fog legközelebb megtörténni, mit tanulhatok ebből
– hangsúlyozta a hegymászó.
Így jellemezte gyermekkorát Scherer Péter, Jászai Mari-díjas színész az Egyszülős Központ által forgatott kisfilmben. „Az élettel hülyéskedni kell, mert úgyis meghalunk, amit komolyan kell venni, az a játék” – fogalmazott a kisfilmben a színész, akinek megfelelési kényszere volt édesapja felé.
Két hónap alatt nőtt fel akkor, amikor középiskolában a kollégiumba költözött, ekkor vált igazán felnőtté.
Úgy éreztem, amit Marlon Brando csinál, arra én is képes lennék
– mutatott rá a színész, akit fiatalon elvarázsolt az Utolsó tangó Párizsban című film. Amatőr színészként kezdett, és a fiataloknak a saját sorsából merítve elmondta, hogy tehetségét sokáig nem ismerték el, ma viszont az ország egyik legfoglalkoztatottabb színésze lett. Kitartással, szorgalommal minden elérhető, összegezte élete legfontosabb történéseit a színész.