Annyit állunk a fővárosi dugóban egy forgalmasabb napon, amennyi idő alatt elérjük a Balaton keleti medencéjét Budapestről. Lokáció szempontjából ebben a térségben adott a turisztikai versenyelőny, de mihez kezd a jól megérdemelt pihenőjével egy magyar család, ha a várt strandidő elmarad? Erre az esetre itt egy szubjektív Balaton-felvidéki programajánló Kenesével, Nemesvámossal, Kapolccsal és Fűzfővel. Helyszíni riport.
Visszatért a lendület a turizmusba, a Balaton keleti kapuját pedig különösen vonzóvá teszi, hogy egy órán belül elérhető Budapestről – mondja magabiztosan az Indexnek Bartos Balázs, a balatonkenesei Kenese Bay Garden igazgatója. Úgy véli,
versenyelőnyben vannak a magas minőségű szolgáltatási paletta mellett saját partszakasszal is rendelkező szállodák, az ugyanakkor hiú ábránd, hogy ezeket a házakat önmagában eltartja egy jól sikerült főszezon.
Sok szempontból természetesen a július-augusztusi időszak a meghatározó, de egy év nem két hónapból áll, éppen ezért kulcsfontosságú a konferencia- és rendezvényturizmusban rejlő lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázása.
Ahogy a verőfényes napsütésben az árnyékos terasz hűsébe húzódva hallgatjuk a szállodaigazgatót, könnyen belefeledkezünk a páratlan panorámába, az előttünk hosszában elterülő Balatont csodálva. Elsőre nem feltétlenül gondolnánk arra, hogy a 153 szobás – az elmúlt két évben bővítésen és teljes körű felújításon átesett – hotel év közbeni megtöltéséhez elengedhetetlen a 220 fő befogadására alkalmas konferenciaközpont. De ahogy a rendezvények jelentőségéről beszél, mobilfalakkal szekciótermekre osztható előadóterekről, túl a hagyományos konferenciaturizmuson egyéb üzleti eseményekről, beleértve a csapatépítő tréningeket, kezdünk hinni neki.
A kül- és beltéri szolgáltatások, a wellness és a gasztronómia háromszögében érdemes bolyongani, de lássuk be, egy Balaton-parti nyaralást azért alapvetően meghatároz az időjárás. Ha a menetrendszerű kánikula helyett esik az eső, fúj a szél, nem az igazi a vakáció, ilyenkor legfeljebb gondolatban csobbanunk, a napozóágyak összecsukva maradnak, a magyar tengerben pedig az iskolapadban/munkahelyen megfáradt kicsik és nagyok helyett csak a hattyúk, a kacsák úszkálnak. Ezt senkinek sem kívánjuk, mégis tettünk egy kísérletet arra, hogy Balatonkeneséről indulva összeállítsunk egy olyan tartalmas programot, ami ideális kikapcsolódást nyújthat a strandidő visszatérését várva.
Az első állomásunkat rögtön helyben javasoljuk, bátran állíthatjuk, hogy a Szó Ami Szó nemcsak Kenese, hanem az egész Balaton egyik legkiválóbb kézműves cukrászdája és péksége. Az első hallásra talán szokatlan elnevezés nem a véletlen műve, a Szó fivérekre, a cukrász Gellértre és a pék Dánielre utal, de ezúttal büszke és tevékeny édesanyjuk, Kapás Katalin fogad bennünket. Salgótarjánból indult a családi vállalkozás, de ma már öt helyen vannak jelen az országban, túl a nógrádi megyeszékhelyen, Gyöngyösön, Egerben, a Balatonnál pedig Almádiban és itt, Kenesén. Katalin szerint már ezzel is a határokat feszegetik: ahhoz, hogy a saját, magasra tett minőségi lécüket nap mint nap átugorják, illetve megőrizzék családias, kézműves jellegüket, ennél nagyobb méretben nem gondolkodnak.
Márpedig a színvonalban nem ismernek tréfát, amiről a díjnyertes péksütemények mellett immár az is tanúskodik, hogy több országtorta került ki a sütőjükből. A Szó Ami Szó a kiadós reggelik zarándokhelyeként is biztos pont a térképen, ezt demonstrálva a szemünk előtt izzik a parázs, hogy a szalonna gyógyító erejét sütővassal csepegtessük a friss zöldségekkel gazdagon megrakott kenyerünkre. Csakhogy a fitneszmenü a balegyenes után kapjon még egy jobbhorgot is, az édes-sós harmóniát jól táplált, csecsemő méretű pisztáciás croissant-nal teremtjük meg.
Balatonkeneséről Nemesvámos felé vesszük az irányt, ahol a Villa Romana Balácában várnak minket. Nem ellenkezünk, elvégre Magyarország legnagyobb látogatható római kori villagazdasága és romkertje tárul elénk, kalauzunk pedig nem más, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének tudományos igazgatója, Kovács Loránd Olivér. Az itt töltött alig több mint egy óra alatt megállapítható, hogy erre a Közép-Európában is páratlan római kori emlékre fél napot nyugodtan rá lehet szánni. Ráadásul a kellemes időtöltés ismeretterjesztő kaland is egyben, mindez autentikus környezetben, mediterrán hangulatban.
Ha a mozaikpadlók láttán a nagymama konyhája jut az eszünkbe, érdemesebb messzebbre tekintetni az időhorizonton, hiszen 3-4. századi földbirtokosok nyomában járunk, a gazdaGságukra a falfestményekből is következtethetünk.
A régészeti park sem tegnap nyitotta meg kapuit, hanem 1984-ben, azt megelőzően 1976-tól folytak rendszeres régészeti feltárások. Mindez persze elképzelhetetlen lett volna anélkül, ha 1904-ben – az egykori Pannonia Provincia területén – a Balaton-felvidék festői tájában földművesek nem bukkannak a szántóföldben rejtőző római kori földbirtok-központ maradványaira. Kovács Loránd Olivér elmondása szerint a villagazdaság tulajdonképpen egy majorság volt, egy római kori farm, ahol növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak az akkor élt emberek, de feltételezhetően kézműves ipar is segítette a gazdaság fenntartását.
A következő megállónk Kapolcs, amiről tetszőlegesen kiválasztott tíz emberből úgy tizenegynek a Művészetek Völgye jut az eszébe. Ám az ország legnagyobb összművészeti fesztiváljának július 19-i idei rajtja még odébb van, most Ódor Dezső és Bognár Edina kézműves sajtmanufaktúrájába kopogtatunk be. Lassan két évtizede már, 2006 óta dolgoznak fel itt tehén- és juhtejet. Főleg kemény sajtot készítenek, de friss gomolyát is állítanak elő.
Az ízesítést tekintve a hagyományos eljárásban hisznek: testidegen fűszerek hozzáadása helyett azt vallják, jöjjön ki érleléssel a sajtból, ami benne van.
Teszttel tanúsíthatjuk, ez a helyes út. A három hónapig érlelt tehénsajt éppolyan jól csúszik, mint az öt hónapos keménysajt vagy a juhtejből készült félkemény, de a favorit a büdös sajt, illetve a juhgomolya. Ami az értékesítési modellt illeti, kérdésünkre Dezső és Edina azt mondja: olykor-olykor beszállítanak helyi, környéki éttermeknek is, de láttak már karón varjút épp elégszer a vendéglátásban, ezért leginkább a káptalantóti piac közönségére alapoznak. Ha egy piaci napon elmegy 30-40 kilogrammnyi sajt, már nem lehetnek elégedetlenek. Ami az „erőforrásokat” illeti, régen volt 120 juhuk is, ma már csak 70, de értelemszerűen a juhtejre csak szezonálisan számolhatnak, míg a hat tehén „szolgálataira" egész évben.
Mivel aktív pihenést ígértünk, a gasztronómiai és kultúrtörténeti kitekintésnél nem állunk meg, teszünk egy kis kitérőt Balatonfűzfőn is. Ha Kapolcs neve egybeforrt a Művészetek Völgyével, akkor Fűzfőről sokan a Balatoni Bob Szabadidőparkra asszociálnak. Az alagút- vagy a panorámapályán suhanva a Jég veled! című 1993-as amerikai–kanadai vígjátékban érezhetjük magunkat, ami a jamaicai bobcsapat igaz történetét, az 1988-as calgaryi téli olimpián való részvétel csodáját eleveníti fel.
Aki még nem bobozott, annak olyan szokatlan lesz a 40 km/órás száguldás is, mint Jamaicában a havazás, de a döntött kanyarok, bukkanók ugyancsak gondoskodnak az adrenalinfröccsről.
Amennyiben ez nem volt elég, és még mindig maradt felesleges energia, ott a játszótér, a kalandpark és a kilátó. Ha pedig maradunk a sportos megközelítésnél, ne feledjük, a téli álom a magyar bobcsapatnak is valóra vált, igaz, nem mostanában. Először 1994-ben, Lillehammerben kettes bobban voltak ott a mieink, ahogy később 2006-ban Torinóban is. Itt már a négyes is visszatérően vett részt 1998 (Nagano) és 2002 (Salt Lake City) után. Egy pillanatra elkalandozik az ember a Balaton-felvidéken, és máris a téli olimpián találja magát...
(Borítókép: Accent Hotels)