„Számos jogszabályi, szakmai, kegyeleti, biztonsági és tűzszerészeti szempontot kell figyelembe venni” – nyilatkozta az Indexnek a Honvédelmi Minisztérium (HM) sajtóosztálya arról a szerencsétlenül járt tankról, ami még a második világháborúban süllyedt el a Tiszában. Egy magánember, a Szegedi Hadipark vezetője jelezte: szívesen kiemelik a folyóból a több mint 80 éves roncsot, de szeretnék, ha a T–34-es a városban maradna. Úgy tűnik azonban, a szaktárcának más tervei vannak a legendás páncélossal.
Az elmúlt 80 évben többször tervezték, hogy kiemelik a Tiszából azt a T–34-es szovjet tankot, ami még 1944 végén egy – a mostani Belvárosi híd mellett felállított – pontonhídról csúszott a folyóba.
Arról nincs információ, hogy az ötszemélyes tankban a sofőrön kívül még hány katona tartózkodott, annyi bizonyos: semmi esély nem volt a menekülésre.
A szerencsétlenül járt páncélos ugyanis lövegtoronnyal lefelé fúródott a folyómederbe. A nyolcvanéves roncs azóta a Tiszában hever, nem messze a szegediek körében népszerű Lapos strand napozóágyaitól és napernyőitől.
„A Szegedi Haditechnikai Park saját költségén kiemelné a T–34-est, ami a második világháború egyik legnagyobb hatású páncélosa volt. Az összes engedélyt beszereztem, az orosz nagykövetségtől a vízügyig, de nem mertem addig belevágni, amíg írásba nem kapom, hogy a roncs a hadipark tulajdonába kerülhet” – mondta az Indexnek Király Nikolász.
A Szegedi Hadipark vezetője már 2018-ban jelezte, hogy kiemelné a folyóból a páncélost.
A kezdeményezést óriási médiaérdeklődés kísérte, és többen segítséget ígértek Király Nikolásznak: búvárok és más műszaki szakemberek is örömmel részt vettek volna a kalandban.
Jelentkezett egy orvoscsoport is, amely készenlétben állt volna a helyszínen
– mesélte a park vezetője, aki hozzátette: a 21 méter mélyen, a meder közepén lévő tank kiszedése nem olcsó és nem is egyszerű. A tervek szerint egy uszályt használtak volna a célra, de a műveletet csak alacsony vízállásnál lehet végrehajtani.
Az európai jogszabályok szerint ami egy méternél mélyebben van a földben, az az állam tulajdona. Király Nikolász korábban tárgyalt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel is, ahol nem tiltották meg a harckocsi kiemelését.
A vagyonkezelő feladata a T–34-es tank felértékelése
– magyarázta a férfi, aki nem titkolta, hogy szeretné, ha ez a helytörténeti legenda Szegeden maradna. Hozzátette: a Szegedi Hadipark egy jelképes árat is kifizetne a páncélosért.
Az 1940-től gyártott T–34-es tankok nagyban hozzájárultak a sztálini Szovjetunió győzelméhez a második világháborúban.
A szovjet fejlesztésű harckocsi – ellentétben a német páncélosokkal – jól bírta az orosz időjárási és terepviszonyokat. A T–34-esekről az ellenséges német katonák is elismerően nyilatkoztak: a szovjet mérnököknek sikerült megteremteniük a mozgékonyság, a tűzerő és a páncélvédettség összhangját.
Szerkesztőségünk megkereste az ügyben a Honvédelmi Minisztériumot, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot is. Szerettük volna megtudni, hogy igényt tartanak-e a Tiszában fekvő roncsra.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendelkezésére álló információk alapján a szegedi roncselem búvármerüléssel történő hitelesítése és állapotfelmérése még nem történt meg. A roncselem esetleges kiemelésére irányuló munkálatok során számos jogszabályi, szakmai, kegyeleti, biztonsági és tűzszerészeti szempontot kell figyelembe venni
– válaszolt az Indexnek a HM sajtóosztálya. Közleményükben hangsúlyozták: „az intézmény szakmai álláspontja, hogy a roncselemeket múzeumi közgyűjteményben kell elhelyezni, mivel azok a kulturális örökség részét képezik”. Hozzátették, az intézet továbbra is elkötelezett a kulturális örökség megőrzése mellett, és a jövőben is figyelemmel kíséri az ilyen típusú roncselemekkel kapcsolatos fejleményeket.