Becslések szerint minden ötödik magyar gyerek alkoholbeteg szülő mellett nő fel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elfeledett gyermekeknek és láthatatlan árváknak nevezi őket, a problémát ez utóbbi címmel megjelent kötetükben mutatják be. A karitatív szervezet az Apa, Anya, Pia programmal igyekszik az érintett gyerekek számára támogatást nyújtani ahhoz, hogy felnőve maguk ne váljanak szenvedélybeteggé, és elkerüljék a mentális betegségeket, aminek szempontjából élethelyzetük miatt kiemelten veszélyeztetettek – mondta az Indexnek Kormos Piroska szociálpedagógus. Az elfeledett gyermekek segítő programját most a Köttusa kampány keretében lehet támogatni.
Becslések szerint 400 ezer olyan gyermek él Magyarországon, akinek egyik vagy mindkét szülője szenvedélybeteg. A felmérések alapján 35-40 százalék maga is szenvedélybeteg lesz, ha nem kap időben segítséget. Jerry Moe amerikai pszichoterapeuta, a Gyermekszemmel a függőségről és felépülésről című könyv szerzője beszél arról, hogy az ilyen környezetben felnőtt gyerekek harmada reziliensen éli túl a gyermekkorát, és többé-kevésbé egészséges felnőttkort tudnak megélni.
A kutatások szerint azok lesznek védettek, akiknek gyerekként legalább egy felnőtt biztonságot tudott adni, lehet ez a nagymama, nagynéni vagy akár egy családon kívüli személy, például egy tanító, edző vagy a barátja családja – fogalmazott az Indexnek Kormos Piroska szociálpedagógus. A szakember maga is vezet csoportfoglalkozásokat a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat Apa, Anya, Pia programjának keretében.
A gyerekek gyakran magukat hibáztatják. Sőt, van, ahol a szülőtől el is hangzik, hogy miatta iszik. Az első, amit tudatosítanunk kell bennük, hogy nem ők tehetnek erről, nem tudják egyedül megoldani a problémát, nincsenek egyedül, és tudnak kihez fordulni
– fogalmazott a szociálpedagógus. A 6–14 év közötti gyermekeknek Budapesten és Pécsen is tartanak ilyen foglalkozásokat. Fontos, hogy a szenvedélybetegség kimondható – húzta alá.
Elmondása szerint a többség titkolja, szégyelli a helyzetét, de néhány kamasz teljes természetességgel mondja ki: „Apa iszik”. Ilyenkor furán beszél, elesik vagy elalszik – osztotta meg az egyik kisiskolás arra a kérdésre, hogy ez mit jelent. A szenvedélybeteg szülő mellett az uzsonnakészítés, bevásárlás, a háziállat ellátása sokszor a gyerekre marad, aki a parentifikáció miatt életkorához képest túl nagy feladatokat, lelki terheket cipel.
Az én gyerekkorom akkor kezdődött, amikor az apám abbahagyta az ivást, 16-17 évesen
– mondta az egyik lány.
Sokan úgy váltak felnőtté, hogy a környezetük nem tett semmit. „Gyerekek szenvedését látni nagyon megterhelő, sokan ezért próbálnak nem oda nézni” – fogalmazott a két évtizede az addiktológiai területen dolgozó klinikai szakpszichológus, Hoffmann Kata, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat gondozásában megjelent Láthatatlan árvák című kötet bemutatásakor. A kiadvány gondozásában szerepet vállaló Kormos Piroska elmondta, a gyerek úgy éli meg, hogy érzelmileg elérhetetlen a szülő, nem lehet tudni, mikor lehet rá számítani, tart attól, mikor kerül megint az alkohol miatt rossz állapotba. A folyamatos feszültség, a félelem és bizonytalanság gyermekkoruk szerves része, ami mentális problémákhoz, depresszióhoz, függőséghez vezethet, mivel abban nőtt fel, hogy a gondokat így nyomják el.
Sokan a társadalmi stigma miatt nem mernek segítséget kérni, a család közös titka a probléma, a gyerekek is tartanak a kirekesztéstől.
A szakirodalom elfeledett gyermekeknek nevezi őket, mert a titkolózás miatt sokan közülük a szakemberek számára is láthatatlanok maradnak.
„A nővéremmel sem beszélünk erről, azóta sem. És ha pont erről nem beszélsz, ami a legfontosabb, akkor mást sem beszélsz meg. Úgy éltünk együtt a saját testvéremmel, hogy nem beszéltünk, és ezt a mai napig nehéz helyrehozni” – mondta korábban az alkoholista apa mellett felnövő Kovács András Péter humorista, aki a kiadványban maga is két novellában írta meg történetét, két tucat, hasonló gyermekkort maga mögött hagyó ismert ember mellett.
Kormos Piroska elmondása szerint a családterápiát több kamasz is elutasítja, tartanak attól, hogy a szembesítés nem vezet eredményre, még több konfliktushoz vezet, annak ellenére, hogy a csoportokban támogatást jelent számukra, hogy sorstársakra találnak. A szerhasználók többsége maga is függő, diszfunkcionális családból érkezik.
Amikor elmentünk a boltba, a kisfiam azt mondta: vegyünk nekem egy játék autót, neked pedig egy üveget, jó?
– idézte az egyik foglalkozáson megszólaló édesapát a társszerkesztő családterapeuta, Frankó András. A szakember szerint a legfontosabb az lenne, hogy az Apa-Anya-Pia szókapcsolatban a pia helyét végre felváltsa a gyerek. A Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője hozzátette: a programmal azt szeretnék támogatni, hogy minél egészségesebb felnőttek legyenek az alkoholbeteg szülők gyermekeiből, és legyen majd stabil egzisztenciájuk, párkapcsolatuk.
Gondozásukban a témában gyerekeket segítő Bolyhos és Lurkó mesekönyvek is megjelentek. Egy kölyökmackó és egy kiskutya történetét mutatják be, amikben az alkoholbeteg felnőtt miatt elhanyagolják őket, kevés törődésben van részük. Közlésük szerint a függőségről szóló egyéni, hiteles beszámolók mellett egy játékos teszt és egy felépülési program ad támogatást, illetve a velük foglalkozó szakembereknek ad betekintést az őket ért sebekbe. A program részeként rendszeresen szerveznek konferenciákat és workshopokat is, amelyek célja a téma szélesebb körű megismertetése és a szakemberek továbbképzése. A WHO becslése szerint
a magyar lakosság 20 százaléka alkoholfogyasztó, ha gyermekeiket egymás mellé állítanánk, Budapesttől Pécsig érne a sor, ami 220 kilométer.
Békési Tímea addiktológiai konzultáns vezetésével civil szakemberek a Máltai Szeretetszolgálattal közösen ezt szimbolizálva hirdették meg a Köttusa kampányt, amiben 220 méternyi sálat terveznek megkötni. Szavaik szerint ez a közösségi összefogást, a támogatást és a reményt jeleníti meg. Mint kiemelték, a cél eléréséhez 110 ember részvételére van szükség, akik vállalják, hogy egyenként 2 méter sálat kötnek. A kezdeményezéshez március 1-jéig lehet csatlakozni, ezt az ország 20 városában hirdetik meg. A sálakat, amelyeken egy apró fehér kereszt jelképezi a közösséghez tartozást és szolidaritást, szenvedélybeteg családok gyermekei kapják meg.
Kormos Piroska azt is hangsúlyozta, hogy a tegnap gyermekeit is érinti a probléma, akik már elköltöztek otthonról, számukra is indítanak önsegítő csoportokat a kiskorúakat támogató foglalkozások mellett, az ezeket vezető szakemberek képzésére is fordítják az összeget. A március 1-jei zárónapon az egész országot szeretnék ezzel összekötni, egyelőre még tervezés alatt van, hogy akár online formában összekapcsolják a résztvevőket a budapesti zárórendezvénnyel.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)