Egy friss felmérés szerint emelkedett a jövőbeni nyugdíjas létük miatt szorongók aránya, egyre többen tartják fontosnak idős korukra az öngondoskodást, és ebben egyre kevésbé bíznak meg az államban. A még aktív korúak is elődeiknél kisebb arányban hagyatkoznának későbbi életéveikben családjukra, annál is inkább, mert becslésük szerint akár hét évvel is kitolódhat a nyugdíjkorhatár.
A Prémium Önkéntes Nyugdíjpénztár megismételte a 4 évvel korábbi ezerfős reprezentatív felmérését, melyben a nyugdíjról való gondoskodás fontosságáról kérdezték meg az érintetteket. A válaszokból kiderült, hogy emelkedett a jövőjük, nyugdíjas létük miatt szorongók aránya. Míg 2021-ben a gazdaságilag aktívak 61 százaléka, addig az idei válaszadóknak már 68 százaléka fogalmazott meg aggodalmat. Ezen belül különösen a 35–49 évesek körében érezhető a félelem, ami 59 százalékról 70 százalékra nőtt.
A nyugdíjról való öngondoskodás szükségességének felismerése nagymértékben változott az elmúlt években. Míg 2021-ben a válaszadók alig negyede (23 százaléka) jelölte meg az öngondoskodást elsődleges felelősségként, 2025-ben már a válaszadók harmada (33 százaléka). A legtudatosabbak azok a megkérdezettek voltak, akik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal rendelkeznek: 41 százalékuk gondolja úgy, hogy övé a felelősség. Az állam elsődleges szerepét korábban a pénztártagok háromnegyede (75 százaléka) jelölte meg, mára csak a tagok 57 százaléka. Érdekesség, hogy a család szerepvállalása a nyugdíjaskorú családtagjaik eltartásában 5 százalékról 3 százalékra esett.
A megtakarítási motivációt erősíti, hogy reálisnak tartják a hivatalos nyugdíjkorhatár további emelését: a megkérdezettek minden korcsoportban úgy gondolják, hogy többet kell majd dolgozniuk, mint elődjeiknek. Még 2021-ben 65–74 év közötti nyugdíjkorhatárra tippeltek a válaszadók, az idei felmérésben pedig már 65–78 évre. A 18–24 éves korosztály mutatkozott a legborúlátóbbnak a válaszadók sorában, ők átlagosan 78 évre taksálják saját nyugdíjba vonulásuk időpontját. Az összesített eredmény szerint 2021-ben átlagosan 71 évre becsülték a nyugdíjba vonulásuk várható időpontját, 2025-ben már 72 évre, ami drámaian, 7 évvel meghaladja a jelenlegi 65 éves korhatárt, és nagyjából a férfiak 2022-es várható élettartamával egyezik meg.
A válaszokból kiderült, hogy a félelem mint motiváció már mindenhol megjelent. A megtakarítóképesség mind a pénztártagok, mind a nem pénztártagok esetében nőtt a két felmérés közötti időszakban: a pénztártagok tekintetében 90 százalékról 92 százalékra, a nem pénztártagok körében 20-ról 21 százalékra. A kérdéssor a nyugdíjpénztári befizetések után elérhető 20 százalékos adókedvezmény ismertségére is kitért, a válaszadók 40 százaléka tisztában volt a lehetőséggel. Ennek maximális összege 150 ezer forint lehet, amennyiben az éves befizetés meghaladja a 750 ezer forintot.
Mint korábban megírtuk, a többség későn kezd takarékoskodni a nyugdíjas éveire, a statisztikák szerint jóval 40 év kor felett kezdenek erre a célra félretenni az emberek:
Ahhoz, hogy 20 év alatt összegyűjthessünk közel 25 millió forintot – ami a nyugdíjban eltöltött időtartamra vetítve havi 110–130 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést tenne lehetővé – havi 10 ezer forint helyett 55 ezer forint félretételére van szükség.
Jelen helyzetben az időskor anyagi biztonságát a társadalom szélesebb köreiben a lakástulajdon jelenti. Mindenki abból indul ki, hogy legyen lakása, legyen a gyerekének lakása, és ha lehetőség nyílik rá, legyen több lakása, amelynek kiadása havi rendszeres kiegészítést jelenthet a nyugdíjhoz – hangzott el az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) szeptemberi konferenciáján. Ebből kiindulva a kormány döntése értelmében az önkéntes nyugdíjpénztárak ügyfelei saját, de akár családtagjaik számára is adómentesen felhasználhatják az idei évben lakáscélra megtakarításaikat, azaz a pénztártagon kívül kedvezményezett lehet a pénztártag házastársa, illetve gyermeke vagy gyermekei.
A megtakarítások felhasználhatók lesznek ingatlan- és telekvásárlásra, házépítésre, ingatlanbővítésre, korszerűsítésre és felújításra, de azt a családok lakáscélú vagy szabad felhasználású jelzáloghitelük havi törlesztésére, elő- és végtörlesztésére is fordíthatják.