Négy olyan személy elevenedik majd meg, akiket 500 évvel ezelőtt Szulejmán szultán katonái végeztek ki a mohácsi csata után. Az egykor élt emberek arcrekonstrukciója egy igazi puzzle, amihez a tudósoknak rengeteg aprólékos munkát kell elvégezniük. Az arcrekonstrukciókat a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) munkatársa végzi, aki az Indexnek elárulta: céljuk, hogy a látogatók elkezdjenek kötődni ezekhez az emberekhez.
Kis Luca, az SZTE Biológiai Intézet Embertani Tanszékének tudományos munkatársa egy évtizede került kapcsolatba a történeti embertannal, de most eddigi karrierje legnagyobb kihívásával néz szembe. Az SZTE munkatársa az 1526-os mohácsi csata egykori szereplőinek arcát rekonstruálja az emberi csontok, a genetikai adatok és a fennmaradt írott források alapján. Ez egy rendkívül összetett, aprólékos folyamat, amelyhez széleskörű anatómiai és antropológiai ismeretek szükségesek.
Korábban Magyarországon szobrászati módszerekkel formázták meg az egykor élt személyek vonásait. Én ugyanezt teszem a különböző szoftverek segítségével. Gyakorlatilag tudományos alapú digitális agyagozást végzek
– magyarázta a kutató, aki ugyanazzal a programmal dolgozik, amellyel a Trónok harca alkotói megformálták a Targaryen-ház félelmetes sárkányait. „Mióta elmélyedtem a 3D-s grafikai módszerek világában, kicsit más szemmel nézek az animációs filmekre és számítógépes játékokra, és elsősorban a készítésmódjuk érdekel” – árulta el az SZTE munkatársa.
Az egykori esztergomi gimnazista az SZTE biológia–rajz tanárszakon szerzett diplomát. Az arcrekonstrukciós irányválasztásra Kustár Ágnes munkái inspirálták, aki szobrászati rekonstrukciókat készített. A történeti embertani kutatások alapjait már az egyetem elején Molnár Erika és Spekker Olga óráin sajátította el.
Mindig érdekelt a művészet és a tudomány. A munkám a kettő különleges metszete
– mondta Luca, aki végül úgy döntött, hogy a történeti embertan irányába mozdul el, és biológiai antropológiából doktorál. Emellett számos nemzetközi 3D-grafikai és arcrekonstrukciós képzésen sajátította el a szükséges módszertani tudást.
Egyik első munkája egy, az avar elithez tartozó – csaknem ezerháromszáz éve élt – középkorú férfi arcrekonstrukciójának elkészítése volt. A Kunszállás területén kiásott kora középkori leletek vizsgálata Lezsák Gabriella régész és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark kutatási projektjének köszönhetően kapott új lendületet.
Nagyon izgalmas volt ennek az avar férfinek az arcát rekonstruálni. A történeti forrásokból tudjuk, hogy az avarokhoz hasonló keleti népek körében előfordult, hogy csipesszel távolították el az arcszőrzetüket. Ráadásul a sírban talált mellékletek között volt is egy csipesz, ezért a történeti és régészeti adatokra támaszkodva úgy döntöttünk, hogy teljesen csupasz arccal jelenjen meg a negyven év körüli férfi
– enged bepillantást munkájába a szegedi szakember. Az avar sírban a régészek találtak szövetmaradványokat is, valamint két arany varkocsszorítót, így az öltözetét is ezekre alapozva alkották meg. Az írott források alapján az is előfordulhatott – tette hozzá Luca –, hogy az avar férfiak szalagokat fontak a hajukba. Az elkészült portrékat régész és genetikus is ellenőrzi, hogy az apró részletek – például a hajviselet vagy a bőrtónus – is helyesek legyenek.
Jövőre lesz a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményének, a mohácsi vésznek az 500. évfordulója. Az 1526. augusztus 29-i csata egykori helyszínének közelében a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészei és az SZTE Embertani Tanszék antropológusai két tömegsírt is feltártak. Az embertani leletek feldolgozása Pálfi György, az SZTE Embertani Tanszék vezetőjének az irányításával még javában tart. Az eddigi megfigyelések alapján mindkét tömegsír a keresztény sereg csata után kivégzett foglyai maradványait rejthette. Kis Luca is részt vesz a projektben a kezdetek óta, és most az arcrekonstrukciókon dolgozik.
A jelenlegi tervek szerint négy arcrekonstrukció kap helyet az 500. évfordulón nyíló kiállításban
– közölte az SZTE tudományos munkatársa, aki kiemelte, hogy kevés ép, rekonstrukcióra alkalmas koponya maradt meg a két tömegsírban. A testeket ugyanis egymásra dobálták, és a bomlás során teljesen összepréselődtek, a 20. században a területen végzett földmunkák pedig tovább roncsolták a leleteket.
A tudományos arcrekonstrukció készítését minden esetben egy kiterjedt antropológiai vizsgálat előzi meg.
A csontok átvizsgálásával meg lehet állapítani az illető nemét, életkorát, sőt akár azt is, hogy szenvedett-e valamilyen betegségben, vagy volt-e valamilyen sérülése, ami az arc megjelenését is befolyásolta. A tényleges rekonstrukciós folyamat első lépéseként digitális felvételeket készítenek a koponyákról és a megjelenítendő vázcsontokról. A mohácsi projekt esetében ezt a feladatot az SZTE 3D Központ munkatársai végzik. Ezután kezdődik a koponya anatómiai jellegzetességei alapján az izmok és az arc egyéb lágyrészeinek rendkívül idő- és szaktudásigényes újraépítése. A genetikai elemzések segítségével a vizsgált személyek szemének és hajának színéről, valamint bőrtónusáról is információt kaphatunk, amit szintén be lehet mutatni a rekonstrukción.
A rekonstrukció célja a múzeumi megjelenítés során, hogy a látogatók elkezdjenek kötődni ezekhez az emberekhez
– magyarázta a szakember. Hozzátette, hogy olyan eseteket választanak ki, amelyeken keresztül többletinformációkat lehet átadni a látogatóknak. Külső megjelenésükön túl kicsit be lehet mutatni azoknak a sorsát is, akiket a tömegsírokba temettek el – így például a betegségeiket, a még életükben szerzett vagy a halálukat okozó sérüléseiket.
Arra a kérdésre, hogy a rendőrség bejelentkezett-e már, hogy a különböző bűnesetekhez szakértőként alkalmazzák, a fiatal antropológus határozott nemmel válaszolt.
Több történeti embertani projektben, így többek között a mohácsi leletek vizsgálata során is együtt dolgoztunk az SZTE részéről Szabó Árpád igazságügyi orvosszakértővel, de konkrétan ilyen feladatom még nem volt. Ez nagy megtiszteltetés és újszerű kihívás lenne
– közölte Luca.
A mesterséges intelligenciáról (MI) szólva elmondta: ezen a területen nem lehet helyettesíteni a szakértői munkát. „A kutatói döntést nem fogja tudni helyettesíteni az MI, viszont bizonyos munkafázisokat lehet, hogy fel tudunk majd gyorsítani vele” – tette hozzá a szakember.
(Borítókép: Kis Luca, az SZTE Biológiai Intézet Embertani Tanszékének tudományos munkatársa. Fotó: Kovács-Jerney Ádám / Szegedi Tudományegyetem)