Tévúton jár, aki szerint példátlan, hogy a mostani koronavírus-járvány idején mennyi eszement összeesküvés-elmélet kering a nyilvánosságban. Ahogyan az is, aki mindezért a globális, ámde szabályozatlan internetet okolja. Dezinformációs víruskampány több is volt már a történelemben, legutóbb ráadásul nem is olyan régen, de azért még bőven a világháló megjelenése előtt.

Az 1980-as évek elején kitört AIDS-járvány kezdetben gyakorlatilag százszázalékos halálozási rátával pusztított világszerte. Miközben a kutatók próbálták megérteni, hogy pontosan mi is okozza a szerzett immunhiányos szindrómát, és a gyógymódot keresték, némely politikusok még ebben a tragédiában is elsősorban kommunikációs  lehetőséget  láttak.

1983 júliusában egy indiai lapban egy névtelen levél jelent meg egy állítólagos „neves amerikai tudóstól”, aki azt állította, hogy az AIDS-vírust valójában a Pentagon fejlesztette ki saját marylandi bázisán, tehát nem természetes mutálódás eredménye. A cikk állítása szerint szó sincs spontán járványról, az amerikaiak biológiai fegyvert készítettek, amelynek hatékonyságát drogosokon, melegeken és az afrikai (és egyéb színes bőrű) lakosságon tesztelik éppen, lévén, ezek az embercsoportok számítanak a legkevésbé nekik.

A dezinformáció hatalom

1985 őszén (igen, akkoriban még lomhább volt az események ritmusa) egy szovjet hetilap átvette ezeket a vádakat, amelyek innentől már futótűzként terjedtek a világ Amerika-ellenes felén. (Ma már tudjuk, hogy ebben a KGB mellett a keletnémet titkosszolgálatnak, a Stasinak is kulcsszerepe volt.)

Közben egyre több „bennfentes részlettel” bővült a történet. Például azzal, hogy az amerikai kormány járványvédelmi szakemberei már évek óta keresik a bolygón azokat a távoli zugokat, ahol efféle ritka mutációk fellelhetők, hogy aztán genetikai bütyköléssel továbbfejlesszék ezeket, hogy még halálosabbak legyenek.

A célrendszer így utólag könnyen rekonstruálható már:

• besározni az Egyesült Államokat,
• minél jobban izolálni a világpolitikában,
• és persze elterelni a nemzetközi figyelmet a Szovjetunió saját vegyi fegyverkezési programjairól.

A lejárató hadjárat egészen odáig elment, hogy az USA távoli katonai támaszpontjainak környékén ütötte fel mindig a fejét az új vírus szerte a világban, tehát nyilván az amerikai katonák terjesztik tudatosan. Még egy tudományos tanulmányt is hamisítottak a sztorihoz, amelyhez egy keletnémet biológusprofesszor (Jakob Segal) adta a nevét. Onnantól aztán már tényleg volt mit lobogtatni. Toposz született, amelyet a világ közel száz országában ismertek az emberek.

Kiderült, hogy kamu az egész

Azért beszélhetünk ma ennyire magabiztosan minderről, mert a Szovjetunió felbomlásával az állambiztonsági akták napvilágra kerültek. A történészek kutatni kezdtek, az események szereplői pedig memoárokat írni és interjúkat adni. Jevgenyij Primakov, a szovjet titkosszolgálatok egykori vezetője (utóbb külügyminiszter és kormányfő) 1992-ben ismerte el, hogy csupán a KGB szándékos félretájékoztatási manővere volt mindez.

És bár egy szó sem volt igaz az egészből, abban az értelemben hatásos volt az akció, hogy évtizedekre sikerült meg-, illetve tovább mérgeznie az Egyesült Államok kapcsolatát legalább egytucatnyi országgal Pakisztántól Indiáig, Ghánától a Fülöp-szigetekig.