Az előzmények ismertek: Elon Musk bejelentette, hogy megveszi a Twittert, majd pár nap múlva felfüggesztette a felvásárlást, mondván, nehezen hiszi el, hogy csupán ötszázaléknyi volna a kamuprofilok aránya a közösségi oldalon, ahogyan azt a vállalat állította. Értsd: az ígért vételár (44 milliárd dollár) is aktualitását vesztette. A számháború most folytatódik, egyre merészebb becslésekkel.

Nem nehéz belátni, hogy e sajtónyilvános üzleti tranzakció kalandregénye miért fontos – a gazdasági és jogi aspektusok mellett – a társadalmi nyilvánosság szempontjából is: ha az aktív véleményformálók nagy része csupán átverés vagy egyenesen robot világszerte, akkor a közítéletek publikus trendjei is alapjaiban manipuláltak, legyenek azok gazdasági vagy politikai természetűek. A vonatkozó reklámbevételek ugyanúgy légvárak tehát, mint a globális szellemi áramlatokról vagy éppen a vitakultúra nívójáról szóló közkeletű kiberbenyomásaink.

Röviddel azután, hogy Elon Musk először jelezte  kifogásait , újabb bejegyzést tett közzé (ironikus módon éppen a Twitteren), amelyben hüledezve leírja, hogy a Twitter jogászai a titoktartási szerződés megszegésével vádolják, amiért nyilvánosságra hozta, hogy egy 100 fős szúrópróba alapján kalkulálta ki a cég a kamuprofilok maximum ötszázalékos arányát az összesen 229 millió felhasználóból.

Viszontválaszában a végletekig emelte a tétet:

A kamuprofilok aránya akár kilencven százalék is lehet.

Azt találta ugyanis, hogy minden idők legnépszerűbb tweetjeit a napi aktív felhasználók mindösszesen kettő százaléka lájkolta. A valós napi aktív felhasználók száma ugyebár a hirdetők miatt alapvető, hiszen programozott társalgórobotokat aggasztóan ritkán jellemez a márkahűség.

A Twitter visszaszólt

Ezen a ponton már a gazdátlan (?) platform sem hallgathatott tovább, Parag Agrawal vezérigazgató részletesen válaszolt Elon Musknak – hol másutt, mint a Twitteren. Gyorselemzésében leszögezi, hogy

• napi félmillió fiókot függesztenek fel, és heti több milliót zárolnak,
• de futnak az események után, mert amivel ma ki lehet szűrni a kamut, az holnap már nem működik,
• ráadásul sok kamufiókot élő ember kezel, tehát nehéz kettéválasztani, hogy mi is számít igazinak.
• A felhasználói sokaság független, harmadik fél általi átvizsgálása pedig sajnos adatvédelmi okokból lényegében kivitelezhetetlen.

A megszólított fél személyesen reagált erre az érvrendszerre, szerinte bizony szaga van:

Kokain, termeszek, maghasadás

A fél világ azt találgatja, hogy vajon csak a vételárat próbálja-e mindezzel lenyomni, vagy teljesen kihátrálna a bizniszből Elon Musk. Saját szavait tekinthetjük ez ügyben irányadónak továbbra is, két napja egy üzleti konferencia (All-In Summit) pódiumbeszélgetésén szembesítették a kérdéssel.

Miután élcelődött egy sort azon, hogy láthatóan a Twitter szerint a hús-vér felhasználók száma körülbelül annyira kiismerhetetlen, mint az emberi lélek maga, komolyra váltott. Szakirodalmi becsléseket idézett, húszszázaléknyi lehet alsó hangon a kamuprofilok aránya. Hozzátéve, hogy ez még egy nagyon is konzervatív álláspontnak számít. Szemléltetésként az egyik saját bolondozós tweetjét említette, hogy ti. megveszi a Coca-Colát, hogy megint legyen benne kokain. Történetesen ez minden idők legtöbb lájkot kapott bejegyzése – ami még így is kevesebb, mint 5 millió darab a bő 200 milliónyi állítólagos aktív felhasználóból.

Ezután ismét megerősítette, hogy ő tényleg várja a Twittertől, hogy meggyőzően alátámasszák az ötszázalékos becslésüket végre.

Ha megveszek egy házat, nagyon nem mindegy, hogy 5 százalékban vagy 90 százalékban áll-e termeszekből. Mert ha az utóbbi, és elmennek a hangyák, ahogyan szeretném, akkor a végén gyakorlatilag nem is lesz házam már. Az első üzleti ajánlatomat a publikus számok alapján tettem, de azóta kiderült, hogy azok nem pontosak. Nyilvánvalóan nem fizethetem ugyanazt az árat valami sokkal rosszabbért, mint amire eredetileg licitáltam.

Világos beszéd ez. De persze nem is Elon Muskról lenne szó, ha nem tette volna hozzá, hogy minél több a kérdése, annál több a kételye is. Viszont szerinte kell lennie megoldásnak, mert a valódi felhasználók összeszámolása tudományos kérdés, nem valamiféle őstalány. Nem maghasítás vagy holdra szállás, tehát relatíve egyszerűen kivitelezhető volna egy helyes módszertan mentén, csak persze közben sürget az idő, nehogy aztán e tisztázatlanság miatt szakadjanak be a Twitter bevételei.

Majd (visszakanyarodva a konferencia tulajdonképpeni témájára) rögtön ráfordult egy integrált közösségi felület ötletére, ahol posztolgatás mellett videókat is megoszthatnánk, fizethetnénk, vagyis szinte a teljes életünket megszervezhetnénk rajta. Lelkesedése ezen a ponton már a szokásos. Mindezek alapján a helyzet mai állása szerint még mindig az a valószínűbb tehát, hogy Elon Musk végül megveszi a Twittert, az időprés friss hangsúlyozása pedig csak egy újabb alkutaktikának tűnik.

És nem mellesleg: egy új digitális világrend vízióját nem is lehetne hatékonyan felskiccelni másként, mint olyan felfokozott médiaérdeklődés közepette, melyet éppen e mostani fordulatos számháború biztosít.