A politikusoktól (és különösen az állami vezetőktől) egy bizonyos öltözködési stílust vár el a közvélemény; visszafogottat, letisztultat, professzionálisat. Ennek ellenére a közügyek vivői olykor persze próbálkoznak újításokkal, amelyek aztán nem mindig sülnek el a legjobban. Három tanmese következik. 

A közszereplők elfogadott megjelenésének kliséit mindenki ismeri: férfiak esetében leginkább öltöny és nyakkendő, esetenként – az emberközeli tettrekészség szignáljaként – feltűrt ingujjak; nőknél pedig sallangmentes, egyenruhaszerű viselet a módi. 

Ezért is mehetett valósággal eseményszámba, amikor a 36 éves finn miniszterelnök nemrég bőrdzsekiben és tépett forrónadrágban jelent meg egy rockfesztiválon. A bakancsos imázsakció elviekben alkalmas lett volna arra, hogy kormányfőkénti komolyanvehetőségét en bloc megkérdőjelezze, ám ifjonti bája és könnyedsége inkább csak még több rajongót szerzett neki.     

Sanna Marin a szerencsésebb típusba tartozik.

A kancellári pulcsi-gate

Kicsit jobban megrángatták Olaf Scholz német kancellárt, aki még februárban húzott majdhogynem hasonlóan merészet: feltűnően lezser, kerek nyakú szürke pulóverben válaszolt a sajtó kérdéseire egy Washingtonba tartó gép fedélzetén. Bár a szürke szín tökéletesen kifejezte közéleti arcélének jellegét, és a kényelmes viselet könnyedén megérvelhető egy hosszú repülőúton, kritikusai egyből lecsaptak rá. Mondván, kancellárként nem engedheti meg magának ezt a toprongy megjelenést, egyenesen méltatlan a hivatalához.

A sajtómunkások oknyomozása annyira alapos volt, hogy fellelték a konkrét pulcsimodellt, amelyet Scholz hordott. Ekkor jött a fordulat, kiderült, hogy a szóban forgó darab:

• méregdrága, tehát nem igénytelenségről mesél,
• egy hamburgi cég terméke, tehát mélyen patrióta választás volt,
• és közel egy évtizedes, vagyis a pazarlás és a hebrencskedés is távol áll befolyásos viselőjétől. 

Így úszta meg a nagy pulcsikóstolgatást Németország első embere, sőt végül még sikerült előnyére is fordítania a rendhagyó outfitválasztást – tovább erősítve megfontolt és puritán vezetői imázsát.   

Egy (p)rémes sapkadöntés

Kevésbé jól sült el Liz Truss szintén idén februári stílusdöntése. A brit külügyminiszter Moszkvába látogatott, ahol – nem meglepő módon – igencsak feszült diplomáciai tárgyalásokat folytatott. A sajtónyilvános szabadtéri megjelenésén szőrmebundát és prémsapkát viselt.

Az ötlet papíron remek volt, hiszen

• az usánka valóban alkalmas lehet az orosz nép és kultúra iránti tisztelet kifejezésére,
• ráadásul Margaret Thatcher is hasonló szettben volt 1987-ben ugyanott az egyik emlékezetes és történelmi látogatásán. 

Csakhogy azon a napon Moszkvában speciel elég meleg volt, mármint az ottani viszonyokhoz képest. Az orosz állami médiának több se kellett: nagy élvezettel élcelődött a „fontos nyugati vezetőn”, akinek megértése az oroszországi körülményekről és valóságról a jelek szerint: kereken nulla.

E történet felidézésének az ad aktualitást, hogy Nagy-Britanniában jelenleg kormányválság van, a nemrég lemondott Boris Johnson utódkeresése gőzerővel zajlik. És legtöbben éppen Liz Trusst tartják a legesélyesebb utódnak.