Folytatódik Elon Musk Twitter-felvásárlásos rémregénye – ráadásul úgy, hogy fél év alatt egy tapodtat sem fejlődött a cselekmény, csupán a főszereplők lettek egyre elhasználtabbak. A közönség mindenesetre már kezd bágyadni.

Idén áprilisban robbant a hír: a világ leggazdagabb embere megvásárolja a Twittert, indoklása szerint a szólásszabadság iránti mély elköteleződésétől vezérelve. Aztán a folyamat megtorpant, Elon Musk felfüggesztette a tranzakciót, mert a közösségi platformon található robotizált kamuprofilok nagyságrendje ügyében nem találta kielégítőnek a kapott, hivatalos tájékoztatást. Emiatt visszalépett az üzlettől, mire a Twitter beperelte.

A pereskedés máig nem ért véget, de Musk közben újfent meggondolta magát pár napja: az eredeti ajánlata szerinti áron (azaz minden járulékos költséggel együtt 46,5 milliárd dollárért, vagyis 20 ezer milliárd forintért) mégis megvásárolná a Twittert, ám az ajánlatot most a Twitter utasította el.

Aki tudja még követni (és főleg: nem unja az egészet), annak feltétlenül jár tíz pont a Griffendéltől.

A bíróság győzhette meg Muskot

Akár suta kihátrálási kísérlet, akár merész áralku akart lenni mindez, a tárgyalóteremben hirtelen minden más fénytörésbe került.

A delaware-i bíróság ugyanis jogbiztonsági és jogegyenlőségi kérdést csinált az ügyből, mondván,

• ha bárki visszaléphet egy vételi ajánlattól úgy, hogy a kiszemelt vállalatot közben még publikusan porig is alázza, akkor a cégvásárlások teljes műfaja veszítené el a komolyságát.
• Amennyiben pedig ilyet kizárólag a szupergazdagok tehetnének meg, akkor a törvény előtti egyenlőség elve menne át tragikomédiába.

E két érv olyannyira ütősnek bizonyult, hogy Musk végül belátta, igenis perkálnia kell, mert ezt a jogvitát nem tudja megnyerni (viszont rengeteg pénzébe kerülhet még az okoskodás). És amúgy is jobban néz ki a nyilvánosságban, ha „magától” teszi meg újra az eredeti ajánlatát, mint ha egy ítélet kényszerítené rá kicsivel később pontosan ugyanerre.

Jelenleg ott tartunk, hogy a bíróság felfüggesztette a tárgyalást addig, amíg az üzletet végre ténylegesen nyélbe ütik.

Csakhogy...

Ennyi oda-vissza után a Twitter viszont már nem hisz csak úgy Elon Musknak, írásos biztosítékokat akar arra, hogy a szóban forgó összeg valóban Musk rendelkezésére áll. Merthogy eltelt fél év, az új helyzetben pedig lehetséges, hogy a bankok már nem hiteleznék meg az akvizícióhoz szükséges pénzt.

Április óta nemcsak a Twitter tőzsdei értéke csökkent, de a Tesla-részvények is kevesebbet érnek most – vagyis Musknak ma még többet kellene eladnia belőlük, hogy kifizesse a Twitter nominálisan fixált ellenértékét. A legszélsőségesebb forgatókönyv szerint akár a komplett jelenlegi cégbirodalmát is veszélyeztetheti, ha annak terhére vásárolja be magát a közösségi médiába.

Ebben a törékeny csiki-csukiban a bankgaranciák tehát valóban kulcsfontosságúak, a Twitter pedig szerződéses formában akarja látni ezeket. Ha lassan is, de kezdik kitanulni Elon Musk cseleit.

Akkor vége a trükközésnek?

Korántsem. A helyzet bonyolult, de a legtöbb elemző két dologban azért egyetért:

• Musk nem szívből gondolta meg magát, csak rájött, hogy a Tesla értékét és a személyes imázsát is elporlaszthatja egy hosszas (és kudarcos) pereskedés;
• vélhetően megint a vételár utólagos csökkentésére spekulál, csak most nem a spam botokra, hanem a megváltozott finanszírozási környezetre hivatkozva.

És persze van még egy harmadik is, de ez már a potenciális portékáról szól: ha ő most nem veszi meg a Twittert, jó eséllyel senki más sem fogja, annyit amortizálódott a cég ebben az idétlen hercehurcában.

Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a jövő internetes világát végül Elon Musk fogja újradefiniálni az általa megújított Twitterrel, de hogy az üzleti kommunikációról még volna mit tanulnia, az immár bizonyosnak látszik.