Egyre több a bizonyíték arra, hogy Gergényi Péter budapesti exrendőrfőkapitány azóta sem pontosított állításával ellentétben mégis történtek rendőri túlkapások a tavaly őszi zavargásokkor. Cikksorozatunk korábbi részeiben az utcán, símaszkos rendőrök által összevert Kruchina fivérek, egy perui állampolgár és egy budapesti szakács ügyét követtük figyelemmel.

„Egy keddi nap volt, előtte hétfőn foglalták el a székházat. A keddet onnan tudom pontosan, mert a Morális Vállalkozók című, Tilos-rádiós műsorunk után Varga Danival a Kinizsi utcai Kultiplexből indultunk a Hollán Ernő utcában parkoló autónk felé” – kezdi történetét Dávid Ferenc, aki devianciaszociológusként a drogproblémát kezelő civil szervezetek munkatársa, prevenciós és ártalomcsökkentő projektek koordinátora.

A Nyugati felé

„Haladtunk a körúton, mindenfelé császkáltunk, Blahánál a Nyugati pályaudvar felé a körút le volt zárva, a Rákóczi úton jobbra hadakozások voltak, balra pedig egy lángoló autó” - emlékszik vissza. Ekkor a Baross utca irányába húzódtak, várakoztak, majd amikor a körút felszabadult, ismét elindultak a Nyugati pályaudvar irányába. „Akkor már találkoztunk olyan csoportokkal, akik mondták, ne menjünk tovább, mert összeszednek a rendőrök. Jót röhögtünk, főleg, mert előfordult, hogy odajöttek a rendőrök, kérték hogy mutassuk a kezünket, hát megmutattuk. Kiderült, azt nézik, koszos-e, mert ha az, akkor dobáltunk. De mivel tiszta volt, mindig továbbengedtek. Ez megnyugvást adott, hogy találkoztunk rendőrökkel, és ők továbbengedtek.”

Arra a kérdésre, hogy a katasztrófaturizmus a céljaik között szerepelt-e, Dávid Ferenc így válaszol: „Érdekesnek tartottuk az eseményeket, de nem volt bennünk tervszerűség. Egyik táborral sem tudok azonosulni, de az ilyen típusú tömegmozgásban érdekes, hogy milyen ruhákat viselnek, milyen lózungokat alkalmaznak, milyen a társadalmi elhelyezkedésük, kik lehetnek. De egy bizonyos ponton ezt eluntuk, fáradtak is voltunk, mentünk volna hazafelé.”

Az Oktogon és a Nyugati tér között rendőri sorfalba ütköztek, ott mondták nekik, nem mehetnek tovább, mert műveleti terület van előttük, így az egyik környező utca felé javasolták a továbbhaladást. „Elkerültünk azon az utcán, ahol megint volt egy rendőri sorfal. Ők is mondták, hogy arra nem lehet menni. Visszamentünk a körúton álló sorfalhoz, mondtuk, mi a helyzet és hogy beszorultunk a harminc méteres sávra közéjük. Látszott, hogy ez nekik is problémás, úgyhogy megengedték, hogy a körút felé, a műveleti területen átmenjünk. Így megint körút, meg kis utcák – így haladtunk a Jókai utcáig.”

Csapkodta a seggét

Onnan a körút felé vették az irányt, ahol a Blaha Lujza téri romos állapotokhoz képest nyugodt helyzet fogadta őket. „A posta előtti újságosbódéhoz dőlve állt egy ember, és elkezdte csapkodni a seggét a rendőrök felé, meg valamit üvöltözött nekik. Erre odarohantak az álarcos emberek, és mint a filmekben, tonfával ütötték, mint a cséphadaró. Hátraléptem vagy hármat, és csak azt láttam, fut felém két rendőr. Mutatom a kezem, hogy tiszta és mondom, hogy hazafelé tartunk. Azt mondta: „le a földre!” és átfutott az agyamon, hogy koszos lesz a ruhám. Aztán egy állas-szerű valami és már lent is vagyok a földön, kötik össze a kezem. Egyszer a rádióban hallottam, hogy ilyenkor rongybabává kell válni, nulla kommunikáció, mert akkor nincs fogódzkodó rajtad.”

Tíz-tizenkét társukkal együtt rendőrautókba pakolták és a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületébe szállították. „Ahogy szedték össze az embereket, ment a verbális agresszió, hogy meg fognak verni a rendőrök, meg megdugnak a börtönben. Ott aztán zárkákba kísértek minket. Akkor egyébként eszünkbe se jutott, hogy tovább tarthat ez reggelnél. Teltek az órák, azon kattogtunk, hogy szervezzük át a holnapi melót.”

72 óra

Az előállítási szakasz nyolc óráig tarthat, amit a rendőri szerv vezetője négy órával meghosszabbíthat. „Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani” – szól a törvény, Dávid Ferenc esetében a tájékoztatás nem történt meg, a kiszabható 12. óra végén szólították a zárkából. „Egy szobában leltározták, ami nálam volt, mondták, hogy átszállítanak máshova. Kérdeztem, miért, és akkor mondták, nem tudják, zűrösek a dolgok ezekben a napokban.” Bilincsbe verve a budafoki rendőrkapitányságra szállították és átmenetileg egy félig a föld szintje alatt lévő zárkába zárták. „Itt már nagyon nem tudtam, mi van, miért hoztak át, mi lesz. Közbe reménykedtem, hogy kiderül, véletlen és kiengednek. Ujjlenyomatvételre vittek, lefotóztak és mondta egy nyomozónő, hogy 72 órára őrizetbe fognak venni, mert csoportosan elkövetett garázdasággal gyanúsítanak. A gyanú leiratában szerepelt, hogy ötven másik ember élén köveket, közlekedési lámpákat és padokat dobtam a rendőrök felé. A szöveg szerint hangadó voltam és a kommandósok sünalakzatban, tonfával emeltek ki a tömegből. Hetven kiló vagyok, úgyhogy ekkor rám nézett és kicsit elcsodálkozott. Kérdeztem, ez hogy lehet, engem meg se hallgattak, sőt, nem is beszéltem senkivel. Mondta, hogy ő nem tudja, már így kapták az ügyem.”

Addigra Dávid jogász felesége is a rendőrkapitányságra érkezett Fazekas Tamással, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédjével. Az ügyvéd jelenlétében egy nyomozó elé vitték Dávidot, aki közölte vele, hogy feltehetően 30 napos előzetes letartóztatásba fogják helyezni. „Megint mondtam, hogy ezt nem értem, még meg sem hallgattak, honnan tudják már most, hogy az ügyészség mit fog kérni rám? Erre mondta, hogy ilyen most a helyzet, és mindenkit becsuknak.” Ezután az ügyvéd kérésére kihallgatta Dávidod, aki kérte, vegyék jegyzőkönyvbe, hogy pacifista. Ezután a 72 órás előzetes letartóztatást megelőző orvosi vizsgálatra vitték őket, a Gyorskocsi utcába.

Rabok - börtönőrök

A vizsgálat után a harmadik kerületi, Tímár utcai rendőrkapitányság fogdájába vitték. „Ketten voltunk. Tíznél többször voltam már börtönben, az egyetem alatt, kutatni. Úgyhogy előjött, amiket ott láttam, meg minden háttértudás, amit olvastam. Viszonylag hamar belehelyezkedsz a szerepbe, főként, ha katona is voltál. Megágyaztam, aztán vártam, fekvőtámaszoztam, vártam és azon gondolkodtam, hogy biztos nem lesz 30 nap. De mi van, ha mégis?” – meséli.

A 72 óra után a Tolnai utcába szállították a tárgyalásra, ahol az előzetes letartóztatásról döntenek. „A feleségem küldött be ruhát, felvettem és azon filóztam, miket mondjak, előjöjjek-e a tárgyaláson azzal a miniszteri dicsérettel, amit abban az évben kaptam a munkámért. Vártunk egy csomóan, és sokan mondták, hogy ma mindenkinek harmincat adtak, és senkit se engedtek el. Az egész tárgyalás körülbelül öt percig zajlott, a bírónő elmondta, hogy mivel gyanúsítanak és kérdezte, akarok-e valamit mondani. Elmondtam. Ő viszont azt válaszolta, sajnos most ilyen időszak van, úgyhogy harminc nap. Akkor padlóra kerültem, mert tudtam, hogy ez már börtön. A büntetésvégrehajtási intézetben minden kintinek megáll a kompetenciája, teljesen más világ, és ez legkevésbé sem közhely. Pont olyan, mint a Zimbardo-kísérletben, az volt az érzésem, csak az egyenruha különbözteti meg a rabot a börtönőrtől.”

Dávid Ferencet a Markó utcai Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe vitték, ahol a befogadás során ellenőrizték adatait és egészségi állapotát. „Sokszor voltam már börtönben, de egész más rabként, mint kutatóként belépni. Nem dohányzó zárkát kértem, mert tudtam, hogy ott mindig kevesebben vannak, az enyémben ketten. Bemutatkoztam, felmásztam az ágyamra, megágyaztam és lefeküdtem. Később mondták a zárkatársak, hogy azt hitték, többször voltam már sitten. Annyira eggyé tudsz válni a szereppel, nem hitték el, hogy először vagyok. Kívülről tökösnek látszol, de belülről egyfolytában rettegsz. Hogy más zárkába raknak, vagy hogy valaki olyat hoznak melléd. Ha az otthoni dolgokra gondolsz, akkor jön a gyomorgörcs. A reggel volt a legrosszabb, arra gondoltam, ha ártatlanul ide kerültem, akkor ennyi erővel miért ne kaphatnék 50 évet.”

10 nap börtönélet

Idős, korábban emberölésért büntetett zárkatársa nevében, szociális ügyeikről hivatalos leveleket fogalmazott, a fogház ponyvaregényeit és régi HVG-it olvasta. „Vasárnap van a fürdő, jött egy nagydarab, tetovált, kigyúrt csávó, mintha egy B-kategóriás pornóból lenne, azt mondta, „nyisd meg”. Azt hittem az ajtóra gondol, nyitottam neki, aztán kiröhögött, mert a központi csapra utalt. Mondta, látszik, hogy most vagyok itt először. Túl hamar elkészültem a mosdással, de mivel fél órát ott kell lenni, valaki megszánt, beszélgetni kezdett velem. Mondta, hogy 12 évet kapott, mert hasba szúrta a terhes feleségét, aki a babával együtt meghalt.”

Dávid Ferenc összesen tíz napig volt elzárva, szeptember 29-én helyezték szabadlábra. Ügyvédje fellebbezett az előzetes letartóztatás miatt, amit másodfokon helyben hagyott a bíróság. „Utána egy hétig még a postástól is fostam, körülbelül két hónapig ébredtem arra, hogy a börtönben vagyok, vagy bíróságon. Közben folyt az eljárás, és nem lehetett tudni, hogy lesz-e vádemelés, vagy sem.”

Nem követte el

Szabadlábra helyezése után három héttel a gyanúsítást csoportosan elkövetett garázdaságról, csoportosan és felfegyverkezve, hivatalos személy ellen elkövetett erőszakra változtatta az ügyész, és mivel így a rendőrök is érintettek, a rendőrségtől a Budapesti Nyomozó Ügyészség vette át a nyomozást. Háromszor három hónappal hosszabbították a nyomozást, majd kilenc hónappal a történtek után, 2007 júniusában lezárták. A Dávid Ferenc ellen elhangzó rendőri vallomásokat elfogultnak tekintették, és megállapították, nem követett el bűncselekményt.

Dávid kártérítési pert indít. „Azt szeretném, ha lenne ennek valami nyoma. Én mindig tudatosan kerültem minden hatalmi struktúrát, és egyszer csak jön valaki, állon vág. Elvették a hőn szeretett szabadságomat, pedig mindig békében éltem.”