Index Vakbarát Hírportál

Rejtélyes szökés az Alcatrazból: túlélték-e a menekülést a börtönsziget foglyai?

2024.07.06. 19:25
A titokzatos fogolyszökések évszázadokon át izgatták a regényírók fantáziáját, Alexandre Dumas-tól egészen Stephen Kingig. Ártatlanul elítélt hőseik, köztük Monte Cristo grófja vagy Andy Dufresne bankár, A remény rabjainak főszereplője, aprólékosan kidolgozott szökési tervvel, a kegyetlen börtönőrök átverésével nyerték vissza szabadságukat. Így tett a hírhedt kaliforniai börtön, az Alcatraz három foglya is 1962-ben, azzal a két lényeges különbséggel, hogy egyikük sem volt ártatlan, hiszen mindhárman bankrablásért ültek, és menekülésük a valóságban is megtörtént. Azt pedig, hogy épségben átjutottak-e a cápáktól hemzsegő San Francisco-öböl jéghideg vizében a szárazföldre, még az FBI sem tudta kideríteni a mai napig.

1962. június 11-én, hétfőn éjjel John és Clarence Anglin, valamint Frank Morris megszökött a legvédettebb amerikai büntetés-végrehajtási intézetből, a kaliforniai Alcatrazból. A fegyőrök másnap reggel csak három műanyag arcmaszkot találtak az ágyukban, amelyekre – a börtön fodrászatából kicsempészett – igazi emberi hajat ragasztottak. A három elítélt bankrabló nevéhez fűződik a börtön három évtizedes történetének egyetlen sikeres szökési akciója.

Már az indiánok is száműzetésre használták

A San Francisco-öbölben található a kilencvenezer négyzetméteres sziget, amelyet homokkő és palás kőzet borít. Ez az egyedülálló fekvésű, terméketlen terület évszázadok óta megmozgatja az emberek képzeletét.

AZ INDIÁN ŐSLAKOSOK HORGÁSZATRA ÉS TOJÁSGYŰJTÉSRE HASZNÁLTÁK A SZIGETET, DE EGYES FELTÉTELEZÉSEK SZERINT IDE SZÁMŰZTÉK A TÖRVÉNYEKET MEGSZEGŐ TÁRSAIKAT IS.

Kétszázötven évvel ezelőtt Juan Manuel de Ayala spanyol tengerésztiszt nevezte el a szigetet Pelikán-szigetnek. A XIX. század első felében a Spanyolországtól függetlenedő Mexikó része lett a sziget, majd a mexikói–amerikai háború után Kaliforniával együtt az Egyesült Államok fennhatósága alá került. Az első létesítmény a ma is működő világítótorony volt, majd az öböl védelmére erődöt építettek rá, amely a későbbiekben katonai börtönként is funkcionált.

A XX. század elején Reuben Turner őrnagy tervei alapján teljesen átalakították az erődítményt: lerombolták a citadellát, és csak az alagsort hagyták meg. 1912-re épült fel a börtön, az akkori világ legnagyobb vasbeton épülete, amelyen belül étkezdét, kórházat, irodákat és négy blokkba rendezve hatszáz cellát is kialakítottak. Az energiaellátásról saját erőmű gondoskodott.

Tizenhárom sikertelen szökési kísérlet

Az Alcatrazt 1934. január 1-jétől szövetségi börtönnek nyilvánították, és hogy ne álljon egy napig sem üresen, harminckét katonai fogoly az új intézmény első rabjaiként a szigeten maradt.

Számtalan hírhedt bűnöző, sorozatgyilkos, cégéres gazember fordult meg a börtön falai között. Például Al Capone is, akit 22 rendbeli adócsalás vádja miatt ítéltek el, mert 1924 és 1929 között nem fizetett adót. A chicagói gengszter tizenegy évi szabadságvesztést kapott, amiből két évet Atlantában töltött, ahonnan 1934-ben vitték át az Alcatrazba. Öt évet raboskodott a szigeten, amikor is megromlott egészségi állapotára tekintettel a bíróság 1939-ben szabadlábra helyezte.

Harminc év alatt harminchatan próbáltak meglépni a tizennégy szökési kísérlet során.

A harminchatból huszonhármat elfogtak az őrök, hatot lelőttek, kettőnek a holttestét partra mosta az óceán. Öt rabot tartottak nyilván eltűntként, de közülük kettő szinte biztosan vízbe fulladt, amikor megpróbálta úszva elhagyni a szigetet. Csak három fogollyal nem tudnak elszámolni máig sem a szövetségi hatóságok...

John, Clarence és Frank

A két testvér, John és Clarence Anglin, valamint harmadik társuk, Frank Morris egymás melletti cellákban raboskodtak az Alcatrazban. A három bankrabló hónapokig tökéletesítette tervét, mire minden részlet összeállt. Az agytröszt Frank Morris volt, aki állítólag 133-as IQ-val bírt, azaz beletartozott a népesség legokosabb két százalékába. John és Clarence pedig remek fizikai adottságokkal rendelkezett: sokak megrökönyödésére például a Michigan-tó fagyos vizében úsztak egymással versenyt. Ezt a képességüket aztán a szökésüknél is jól tudták kamatoztatni.

Az FBI nyomozása szerint 1961 decemberében kezdték el a tervek készítését, amikor egyikük régi fűrészlapokra bukkant. Leleményességükre jellemző, hogy egy törött porszívó motorjából készített fúróval, konyháról lopott kanalakkal és villákkal vájták ki celláik szellőzőnyílásait, amelyeket bőrönddel, kartonpapírral lepleztek. A közműfolyosót használták titkos műhelynek, ahol összeszerelték a meneküléshez szükséges eszközöket: ötven esőkabátból menekülőtutajt, falapátokat, egy periszkópszerű eszközt, amellyel az őröket figyelték munka közben. A börtön fodrászatából lopott hajból és egyéb anyagokból emberi fej alakú bábukat készítettek, amiket az ágyukba raktak, hogy az őröknek ne tűnjön fel a hiányuk.

A közműfolyosó csővezetékein feljutottak a tetőre, és hogy palástolják előkészületeiket: szappanból hamis csavarokat faragtak.

A menekülés éjszakáján elhagyták celláikat, összeszedték készleteiket, és felmásztak a tetőre. Az épület hátsó részén lévő pékség kéményén jutottak le a földre, átmásztak a kerítésen, és a sziget északkeleti partján bocsátották vízre a tutajukat.

Alig találtak valamit

A fogolyszökés észlelése után az őrök azonnal értesítették a Szövetségi Nyomozóirodát (FBI), amelynek San Franciscó-i részlege folytatta le a nyomozást. Ellenőrizték az eltűnt foglyokról és korábbi szökési kísérletekről készült feljegyzéseket, nyilvántartásokat, kikérdezték a szökevények rokonait és ismerőseit. Megkérték a parti őrséget, a kikötői személyzetet, de még a hajósokat is, hogy figyeljék az óceánból kisodródott törmelékeket, és minden gyanúsnak tetsző tárgyat jelentsenek a nyomozóknak.

A kiterjedt kutatás ellenére alig találtak valamit.

Előkerült egy gumiba csomagolt levél, néhány lapátszerű fadarab, valamint egy gumifoszlány. A legnagyobb fogás egy házi készítésű mentőmellény volt, amire északra, a Golden Gate hídtól mintegy két mérföldre bukkantak. Ennyi.

Állítólagos brazíliai leszármazottak

Az FBI 1979-ben lezárta a nyomozást. A legendák ellenére a hatóság és a közvélemény is úgy könyvelte el a történteket, hogy a három jómadár valószínűleg belefulladt a San Francisco-öböl jéghideg vizébe, és/vagy a cápák áldozatává vált.

Mindenesetre a börtönt a szökésük után egy évvel, 1963-ban bezárták. A sikeres menekülés is rámutatott arra, hogy a sós víz és levegő kikezdte a falakat, és annyira megromlott az épületek állaga, hogy túlságosan költséges lett volna a felújításuk. A börtön épületei ma múzeumként szolgálnak, és évente másfél millióan látogatnak a szigetre. (Jó tanács: aki nem foglal magának hónapokra előre belépőt, az bizony lemarad az attrakcióról.)

Ezek után derült égből villámcsapásként érte a San Franciscó-i rendőrséget az a levél, amelyet 2013-ban kézbesítettek a címükre:

Az én nevem John Anglin. 1962 júniusában szöktem meg az Alcatrazból. Mindhármunk sikerrel járt aznap éjjel, de épphogy csak!

A levélíró szerint testvére, Clarence és Frank Morris is megérte az időskort. Előbbi 2008-ban, utóbbi 2005-ben hunyt el. Amúgy Anglinék családja korábban is megerősítette, hogy kapcsolatban álltak a megszökött testvérpárral.

De valószínűleg csak akkor derül ki az igazság arról, meg lehetett-e szökni az Alcatrazból, ha DNS-tesztet készítenek a szökevények állítólagos brazíliai leszármazottjain. Vagy ki tudja?



Rovatok