1977. március 4-én, kora délután kirabolták az OTP Hungária körúti fiókját. A két alkalmazottat, az 50 éves kirendeltségvezetőt, B. Józsefnét és az ugyancsak 50 esztendős P. Sándornét a tettes lelőtte. A páncélszekrényből 113 600 forint tűnt el.

Hibát hibára halmoztak

Délután egy órakor bezárt a Hungária körúti bankfiók. P. Sándorné a közeli villamosremízbe ment ebédelni, míg B. Józsefné a helyiségben fogyasztotta el az otthonról hozott hideg ebédjét. Két órakor nyitottak újra. A tanúk szerint ekkor még mindketten éltek, de nem sokkal később egy ügyfél már holtan találta meg őket az iroda WC-jében.

A gyilkosságot egy 7,62-es kaliberű TT-pisztollyal követték el. Ezt a fegyvertípust néhány évvel a bűntény előtt cserélték le a Magyar Néphadseregben, a nyomozók azonban nem zárták ki, hogy néhány darab kézen-közön eltűnt a seregtől, és illetéktelenekhez jutott, vagy korábbi tulajdonosuk megtartotta őket.

Hét tanút találtak, akik három különböző férfiról adtak személyleírást: egy bőrkabátosról, egy szürke kabátos kalaposról, valamint egy bozontos szemöldökű, szúrós tekintetűről. Egyiküket sem találták meg. Egy arra haladó trolibusz vezetője felfigyelt egy kék Zsiguli gépkocsira. Összesen húszezer autótulajdonost ellenőriztek.

A helyszínen rábukkantak a két töltényhüvelyre, az irodában pedig ujj- és tenyérnyomokat, a pulton idegen hajszál- és lábnyomtöredéket, továbbá vérszennyeződést is találtak. Ez utóbbi feltehetően a tettesé lehetett, mert a kizárásos alapon végzett laborvizsgálat mással nem tudta kapcsolatba hozni.

A bűncselekmény hírére a rendőrök elözönlötték a parányi irodát. A visszaemlékezések szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság több vezetője is személyesen akarta látni a WC-csésze mellett térdeplő holttesteket. Az elvtársak el sem akarták hinni, hogy egy szocialista országban ilyen egyáltalán megtörténhetett. Így semmi csodálnivaló nincs abban, hogy a legtöbb nyomot összetaposták, és később több magas rangú rendőrtiszt nyomát is azonosították a tetthelyen.

Biszku le akarta állítani a Kékfényt

Szabó László, a Kékfény című tévés bűnügyi magazin műsorvezetője 1991 augusztusában arra a kérdésre, volt-e olyan bűncselekmény, amelynek egyszerű említése ma is hátborzongató, a Hungária körúti kettős rablógyilkosságot említette. Mint elmondta, a műsorig alig négy napjuk maradt a történet feldolgozására. Filmre vették a helyszínt, arra készültek, hogy a műsorban majd a lakosság segítségét kérik. Öt perccel az adás kezdete előtt letiltó telefon érkezett a belügyből, Biszku Béla személyesen utasította a belügyminisztert, hasson oda, hogy a Hungária körúti kettős gyilkosság maradjon ki a műsorból. Az ukáz ellenére mégis bemutatták.

Az információhiányt a közvélemény összeesküvés-elmélettel, legendákkal pótolta. Elterjedt például, hogy magyar katonatiszt követte el a bűncselekményt, de közben Moszkvába utazott. A másik verzió szerint szovjet katona a tettes, esetleg egy rendőrtiszt.

Nos, a kirendeltséggel szemben egy honvédtiszti lakótelep volt, és a fiók ügyfelei között szép számmal akadtak katonák is. A bűntettet egy tiszt fedezte fel, ő érkezett elsőként a helyszínre. Ráadásul a kettős gyilkosságot megelőzően az Attila úton egy honvédtiszt valóban kirabolta az ottani OTP-t, lelőtt két embert, akik közül az egyik meghalt, és a tettest menekülés közben egy autó elütötte. Az illető másnap tényleg Moszkvába utazott volna hadiakadémiai tanulmányait folytatni. És az is igaz, hogy a Hungária körúti rablógyilkosság egyik áldozata ismeretségben állt egy magas rangú rendőrtiszttel.

P. Sándorné notesze

A két áldozatról tudni kell, hogy B. Józsefné példás családi életet élt, míg P. Sándorné éppen ellenkezőleg: elvált asszony volt, nem kevesebb, mint 1250 kapcsolatát derítették fel, mintegy 300 férfival szexuális viszonyt is ápolt. Általában magas rangú rendőr- vagy honvédtisztekkel ismerkedett, illetve olyanokkal, akik a hivatali ranglétrán elöl helyezkedtek el.

A gyilkost ugyanis nem érdekelte a hatalmas páncélszekrény, pedig abban nagy összeg lapult, mert valószínűleg mást keresett. Az egyik legfontosabb kérdés: miért is gyilkolt? Mit gyilkolt, kivégzett! Ha a két asszonyra ráfogja a fegyvert, és bezárja őket a mellékhelyiségbe, egy csepp vér nélkül zajlik le a bankrablás. Nem így történt. Nagyon is elképzelhető, hogy az elkövető ismerősként érkezett a bankfiókba, beterelte őket a WC-be, amíg kint kutatott. Egyes feltevések szerint azért kellett meghalniuk, mert a gyilkos tudott P. Sándorné noteszéről, és ezt akarta bármi áron megszerezni. De nem találta.

A rendőrök viszont igen, és a noteszben nem kevesebb, mint 667 katona- és rendőrtiszt neve szerepelt – közülük többnél szexuális kapcsolatra utaló jelzéssel...

A nyomozóknak korántsem volt könnyű dolguk, mert P. Sándorné nemcsak az egyenruhásokat szerette, bőven volt kapcsolata arabokkal, bolgárokkal, jugoszlávokkal is, akikkel a Park és az Astoria szállodában találkozgatott. Minden egyes kapcsolatát leellenőriztek. Cs. Ferencet előzetes letartóztatásba is helyezték mint gyanúsítottat, de hamarosan kiengedték.

A rendőrgyilkos ezt is vállalta volna

Az elkövető személyére akadt egy önkéntes jelentkező is. A rendőrgyilkosként elhíresült Soós Lajos 1979. december 3-án beismerte, hogy ő és két társa követte el a Hungária körúti kettős gyilkosságot. Kihallgatását felfüggesztették, és azok folytatták, akik a rablógyilkosságról olyan tények birtokában voltak, amit csak a beavatottak és maguk az elkövetők tudhattak.

Jelentésükben egyértelműen leszögezték: Soós valóban megrögzött bűnöző, akinek az emberi élet szinte semmit sem számított, de a Hungária körúti bűncselekményben nem lehetett szerepe.

Adódik az újabb kérdés: akkor miért akarta mégis magára vállalni? A szakértők szerint azért, mert nem volt veszítenivalója, és ameddig a kihallgatások, szembesítések zajlanak, elodázhatja saját kivégzését. Ugyanakkor nem tudni, honnan, kitől tudott az ügyről bizonyos részleteket, mert hosszú ideig sikerült a sehol nem publikált tények elmesélésével magát gyanúba keverni. Az is elképzelhető, hogy megegyezett valakivel, hogy magára vagy magukra vállalja a gyilkosságot. Ez a valaki olyan tényeket is közölt vele, ami néhány napon át hihetővé tette a meséjét.

Nem tudták megfejteni a titkot

Kovács Lajos nyugalmazott rendőrnyomozó, aki hosszú ideig vezette az Országos Rendőr-főkapitányság „döglött ügyek osztályát”, fiatal nyomozóként vett részt a büntetőeljárásban. Mai napig bántja, hogy az ügyben semmilyen eredményt nem értek el. Nem tudták megfejteni a titkot, holott talán közel jártak a megoldáshoz, és lehet, hogy az ügyiratban szerepelt is a tettes neve.