A bűnténysorozat 1962. június 14-én kezdődött, amikor holtan találták fürdőszobája kövezetén az 55 éves Anna E. Sleserst. A vizsgálat megállapította, hogy az elvált, lettországi menekült nőt egy azonosítatlan tárggyal szexuálisan molesztálták, majd fürdőköpenyének övével bestiálisan megfojtották. Az elkövető ugyan felforgatta a lakást, de egy aranyórát és más ékszereket is a helyükön hagyott. Ebből a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy

Két héttel később, június 30-án a 68 éves Nina Nicholst ölték meg Bostonban. A lakás az előző esethez hasonlóan rablás helyszínének tűnt, de a tettes ezúttal sem vitt el értékes holmit, viszont megerőszakolta a nyugdíjas gyógytornász asszonyt, majd saját nejlonharisnyájával megfojtotta.

Ugyanezen napon Bostontól 25 kilométerre a 65 éves Helen Blake nevű nőt is meggyilkolták este 8 és 10 óra között. Az elvált asszonyt szintén megerőszakolták, és saját harisnyájával ölték meg. A tettes ezúttal nem távozott üres kézzel: elvitte Helen két gyémántgyűrűjét.

Tizenhárom holttest

A három gyilkosság beindította a rendőrség gépezetét, felhívást tettek közzé, hogy a Bostonban és annak közelében élő nők legyenek elővigyázatosak, zárják be a lakásukat, és ne engedjenek be idegeneket. A nyomozásba bevonták az FBI-t is.

A bűnügyek hatására akkorára nőtt a kereslet a biztonsági zárak és az önvédelmi könnygázt tartalmazó aeroszolok iránti, hogy mindkét termék hiánycikké vált. Az senkit nem zavart, hogy a bostoni fojtogató, aki már a harmadik eset után megkapta ezt a jelzőt, soha nem törte rá az ajtót áldozataira, hanem azok önszántukból engedték be őt. Emellett teljesen ellehetetlenült a bostoni villanyóra-leolvasók, postások, karbantartók munkája, ugyanis senki sem akarta őket beengedni a lakásába.

Augusztus 19-én a 75 éves Ida Irgát ugyanis megerőszakolása után kézzel fojtották meg, míg az egy nappal később saját harisnyájával megfojtott 67 éves Jane Sullivannel nem közösültek.

Másfél évig hiába kutattak nagy erőkkel az elkövető után, aki tizenhárom holttestből tizenegyen hagyta ismertetőjelét: a sértett nyakán szorosan megcsomózott harisnyát. Ugyanakkor az egyik áldozatot agyonszúrták, míg egy másik szívrohamban halt meg, feltehetően a támadás hatására. Kezdetben a rendőrség egyáltalán nem feltételezte, hogy az elkövető egyetlen személy volna, szemben a közvéleménnyel, amely viszont elég hamar egy személyhez, a bostoni fojtogatóhoz (The Boston Strangler) kötötte a gyilkosságokat. Kétségtelen, hogy valamennyi áldozatot otthonában érte a halál, és szinte kivétel nélkül szexuálisan bántalmazták őket, illetve saját ruhadarabjaikkal fojtották meg őket.

Szadista apa „méretvevő” gyermeke

Amikor már úgy tűnt, a bostoni fojtogató kilétére sosem derül fény, 1964. október 27-én letartóztattak egy Albert DeSalvo nevű 33 éves férfit, aki magát detektívnek kiadva bejutott egy fiatal nő lakásába, akit az ágyához kötözött, megerőszakolt, majd bocsánatot kérve távozott. Miután közzétették a fényképét, egy másik, hasonlóan bántalmazott nő is azonosította mint támadóját. Kezdetben az ügyet nem hozták összefüggésbe a fojtogatóéval, de amikor vádat emeltek ellene nemi erőszak miatt, DeSalvo beszélni kezdett, és részletes vallomást tett arról, hogy valójában ő követte el a gyilkosságokat.

Egyfelől olyan részleteket árult el, amelyeket elvileg csak a rendőrség és a tettes ismerhetett, másfelől olyan dolgokat is állított, amik nem történtek meg, és időpontokat is összekevert.

1931. szeptember 3-án született a Suffolk megyei Chelsea-ben. A kisváros alig pár kilométerre fekszik északra Massachusetts állam fővárosától, Bostontól. Apja egy agresszív alkoholista volt, aki prostituáltakat hordott haza, gyerekei előtt bántalmazta anyjukat, kiverte a fogait, egyenként eltörte az ujjait.

Albert kisgyerekként állatokat kínzott, lopásért 12 évesen letartóztatták. A jóképű fiatalember népszerű volt a lányok körében, emellett szép jövedelemre tett szert homoszexuálisoknak tett szolgálataiért. Később betörésekből tartotta fenn magát.

Amikor megnősült, feleségében nem talált partnerre extrém szexuális szokásai kiéléséhez.

Ekkor ragadt rá a „méretvevő” név. Aztán New England-i házakba tört be, ahol megkötözte és megerőszakolta az asszonyokat. Saját bevallása szerint több száz ilyen bűntényt követett el.

Az esküdtszék bűnösnek találta

Ami a bostoni bűnügyeket illeti, Albert DeSalvo bűnösségét egyetlen tárgyi bizonyíték (például a helyszínek valamelyikén rögzített ujjnyomat) sem támasztotta alá. Ennek ellenére 1967-ben az esküdtszék bűnösnek találta 13 rendbeli gyilkosság elkövetésében. És mivel a skizofrénia gyanúja is felmerült, ami kizárta volna a büntethetőséget, a bíró nem halálra, hanem életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. DeSalvo büntetése letöltését elmekórtani megfigyelőben kezdte, ahonnan megszökött ugyan, de két nap elteltével feladta magát.

Ma is megoszlanak a vélemények, lehetett-e DeSalvo tizenegy, de akár tizenhárom nő haláláért is felelős. Egyesek a beismerésre hivatkoznak, míg mások arra, hogy a felvett vallomások közel sem meggyőzőek. Továbbá egy sorozatgyilkossághoz képest az elkövetés módjai, de maguk az áldozatok is, akik közt volt 85 éves asszony és 19 éves lány, túl nagy változatosságot mutatnak.

Családi DNS-egyezés

Később exhumálták az utolsó áldozatot, a 19 éves korában, 1964. január 4-én meggyilkolt Mary Sullivant, akinek a maradványain talált ondószerű anyagot összehasonlították DeSalvo unokatestvérének DNS-mintájával. A rendőrségi szakértők úgynevezett családi DNS-egyezést állapítottak meg.

Eddig nem volt olyan bizonyíték, amely Albert DeSalvót Mary Sullivan meggyilkolásához kapcsolta volna. A DNS-tesztek fejlődésének köszönhetően azonban sikerült egyezést találnunk a helyszínen talált biológiai nyom és a gyilkosság gyanúsítottja között

– jelentette be Daniel Coney, Suffolk megyei kerületi ügyész.

Ezek után 2013-ban DeSalvo holttestét is exhumálták, de ez sem hozott áttörést. Azt, hogy a többi bűncselekményt is ő követte volna el, egyetlen tárgyi bizonyíték sem támasztja alá. Így az is elképzelhető, hogy a (másik) gyilkos ma is háborítatlanul él, ha azóta meg nem halt.