Egy arra motorkerékpározó újságkihordó talált rá 1995. november 13-án hajnalban a 45 éves, csaknem teljesen mezítelen R. Gizella összeszurkált holttestére Balatonalmádiban, az áldozat Balázs Béla utcai háza előtt, néhány méterrel a kerítés közelében. A vérnyomok arra utaltak, hogy a gyilkos a házban támadta meg a nőt, hiszen még az ágyában is találtak célt tévesztett szúrásnyomokat. Gizellának maradt annyi ereje, hogy az ablakon kimászva segítségért az utcára araszoljon, ott azonban hamar elvérzett, alig néhány órával az újságos érkezése előtt.

Az igazságügyi orvosszakértő megerősítette, hogy az áldozat életét nem lőfegyverrel, hanem 37 késszúrással oltották ki. Ezeknek a késszúrásoknak egy része azonban nagyon erőtlen volt, csak felszínes karcolásokat eredményezett, ezért a nyomozók arra gyanakodtak, hogy az elkövető nő vagy egy gyenge fizikumú férfi lehetett.

Egyedül élt az áldozat

A brutális bűncselekmény híre megdöbbentette a tóparti város lakóit. Az is fokozta a média érdeklődését, hogy a gyilkosság áldozata az 1992-ben szépségkirálynőnek választott Papp Bernadett édesanyja volt.

R. Gizella korábban kétszer elvált, és a második házasságából született egyetlen gyermeke, Bernadett. A gyilkosság idején már egyedül élt. Hat évvel korábban költözött lányával Fűzfőről Almádiba. Egy biztosítótársaságnál volt üzletkötő, majd lánya elköltözése után, 1994-ben egy évet házvezetőnőként dolgozott a németországi Viernheimben. 1995 tavaszán tért haza, és csupán két héttel a halála előtt költözött a közeli Vörösmarty utcából egy kisebb házba a Balázs Béla utcában.

Mivel a két ingatlan között jelentős volt az árkülönbözet, a helybeliek eleinte rablógyilkosságra gyanakodtak. Ez a verzió azonban szinte azonnal megdőlt, mert az elkövető semmilyen értékes tárgyat, pénzt nem vitt el, nem kutatott a lakásban, sőt erőszakos behatolásra utaló nyomot sem találtak a helyszínelők az ajtókon, illetve az ablakokon. Vagyis a tettes feltehetően ismerte az áldozatot, aki gyanútlanul beengedte.

Feltérképezték a kapcsolatait

Miután a feltűnően csinos asszony nem vetette meg a férfiakat, a nyomozók feltételezték, hogy a gyilkosság összefügg az áldozat szexuális szokásaival. Ezért feltérképezték a kapcsolatait, nem kizárva azt a lehetőséget sem, hogy a bűntettet olyasvalaki is elkövethette, akit a nő visszautasított. De a nyomozók az sem zárták ki, hogy R. Gizellát egy nő, egy megcsalt feleség vagy barátnő ölhette meg.

A rendőrök kerestek is egy középkorú nőt, akit a bűncselekmény elkövetése előtt, vasárnap este láttak szemtanúk a környéken, de nem derült ki, ki volt az illető, akit láttak, és miért járt arrafelé. Nem vezetett eredményre az áldozat egyik szomszédjának értesülése sem, hogy az asszony a halála napján vendéget várt.

A rendőrök őrizetbe is vették a férfit, mert ellentmondásos vallomást tett, és a gyilkosság idejére sem tudott alibit igazolni. Ám hamar kiderült, hogy a helyszínen hátrahagyott nyomok cseppet sem illenek rá, ráadásul azért keveredett ellentmondásba, mert szégyellte a nála idősebb nővel folytatott viszonyt, amit igyekezett letagadni.

Annak ellenére, hogy az elkövető kézre kerítésére a megyei rendőrfőkapitány százezer forint nyomravezetői jutalmat tűzött ki, a rendőrök nem tudtak közelebb jutni a megoldáshoz, ezért a nyomozást 1997. április 10-én lezárták.

Jelzett a poligráf

Csaknem tíz évvel a gyilkosság után, 2005. február 8-án mégis újra elővették R. Gizella aktáját, ugyanis képbe került egy helybéli fiatal, B. Viktor, akiről azt az információt kapták a rendőrök, hogy a gyilkosság időpontjában viselt öltözete véres volt.

Az is a férfira terelte a gyanút, hogy egy társaságban kifecsegte, hogy a tettes hová rejtette a gyilkossághoz használt kést. Elmondása alapján a Balázs Béla utcai ház új tulajdonosai rá is akadtak egy elásott késre, ám azon a szakértő csak állati eredetű vért tudott azonosítani.

B. Viktor ruháján viszont, amit a gyilkosság időpontjában viselt, nemcsak festékfoltokat talált az a személy, aki kimosta, hanem vért is. Ráadásul a férfi csöndes, gyenge fizikumú ember benyomását keltette, éppen olyanét, mint aki felszínes karcolásokat is okozva végezhetett az áldozattal.

Az első hazugságvizsgálatra azonban részegen érkezett B. Viktor, ezért nem lehetett elvégezni rajta a műszeres vallomásellenőrzést. A második próbálkozásnál viszont olyasmire is jelzett a gép, amit csak a gyilkos tudhatott.

Csakhogy időközben B. Viktor súlyos betegsége miatt kórházba került, és mielőtt érdemben ki tudták volna hallgatni, meghalt.

Kik azok a „rossz áldozatok”?

Az R. Gizella elleni gyilkosság kétségkívül a nehezen kibogozható, igen bonyolult ügyek közé tartozott. A szakzsargon az ilyen sértetteket „rossz áldozatoknak” nevezi. Kovács Lajos nyugalmazott rendőrnyomozó, aki hosszú ideig vezette az Országos Rendőr-főkapitányságon a döglött ügyek osztályát, a Szabad Földnek adott korábbi interjújában elmondta: ennek egyrészt az az oka, hogy nem volt olyan lelki barátja, barátnője, akivel minden gondolatát megosztotta volna, ugyanakkor számtalan férfival került kapcsolatba. A nyomozók tehát nem akadtak olyan tanúra, aki által az áldozat valamennyi kapcsolata ismertté válhatott volna.

Az ilyen esetek a nyomozás szempontjából csaknem olyan problémásak, mint a prostituáltak gyilkosainak a kézre kerítése, jóllehet R. Gizella nem volt az.

A rendőrnyomozó szerint a nő meggyilkolása életmódjával is összefügghetett. Feltételezhető, hogy egy korábbi, elcsúszott kapcsolata kereste fel, akivel esetleg csak úgy-ahogy szakított, és aki fel akarta eleveníteni a viszonyukat, ám az asszony erre nem volt hajlandó. A beszélgetésből veszekedés lett, a vendégben pedig egyre gyűlt a gyűlölet. Dulakodás alakult ki közöttük, ám végül a nő nem bírt kitérni. A gyilkos pedig elállta az ajtó felé vezető utat, ezért menekült az áldozat az ablakon keresztül. Kovács Lajos lehetségesnek nevezte azt is, hogy a nő valamelyik szeretőjének a felesége állt bosszút. De az sem lehetetlen – tette hozzá –, hogy egy építőmunkás tért vissza azok közül, akik korábban a ház átalakításában vettek részt.