1994. március 16-án délután, ivádi otthonában meggyilkolták a 86 esztendős P. Józsefnét, Rozi nénit. A rendőrök még aznap este kihallgattak egy értelmi fogyatékos nőt, akinek vallomása alapján egy helyi roma férfi, a 31 éves Pusoma Dénes lett a gyilkosság első számú gyanúsítottja. A későbbi vádirat szerint Pusoma március 16-án 17 és 18 óra között behatolt P. Józsefné ivádi lakásába, majd amikor az egyedül élő idős nő hazaérkezett, pénzt követelt tőle. Az asszony – azt állítva, hogy nincs pénze – nem tett eleget a követelésnek, és elzavarta a vádlottat. Ő viszont nem volt hajlandó távozni, mert nem hitte el, hogy nincs pénze. Bántalmazni kezdte a sértettet, közepes és nagy erejű ökölcsapásokat mért a fejére. P. Józsefné elvesztette az eszméletét. A szomszédja másnap reggel talált rá a konyhája kövezetén, az asztal alatt. A sérültet kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni.

Koronatanú, szagminta, beismerő vallomás

Csakhogy a gyilkosságot nem Pusoma Dénes követte el. Mint később kiderült, az igazi tettes Danó Alex volt, akit három tanú is látott az elkövetés idején a tetthely környékén, a jelenléte mégsem keltette fel a rendőrség figyelmét. Miközben a nyomozók Pusomát faggatták az alibijéről, Danó éppen a véres ruháit égette el egy kályhában a tetthelytől tíz kilométerre fekvő Bükkszenterzsébeten.

• Az ügy koronatanúja Ivádi Julianna, Juliska volt. Az értelmi fogyatékos nő látta Pusomát bemenni P. Józsefné házába a cselekmény elkövetése előtt. Kérdés: lehet-e tanú egy értelmi fogyatékos? Nos, a törvény betűje szerint nem lehet tanúként kihallgatni azt a személyt, akitől szellemi fogyatékosság miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás. Igen ám, de a bírói gyakorlat szerint a tanúskodási képesség hiánya csak a tanú meghallgatása után állapítható meg. Az ügyet tárgyaló Heves Megyei Bíróság viszont annak ellenére hallgatta meg Juliskát, hogy – mint azt a perújítás igazságügyi orvosszakértői megállapították – közepes fokú gyengeelméjű, emiatt nem rendelkezik ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, ráadásul gyenge a szituációs felismerő képessége, az általa elmondottak csak valószínűségi szinten fogadhatók el. A szakértők szerint a tanú többszöri kikérdezése tanulási folyamatot hoz létre, ami azt jelenti, hogy bármilyen módon teszik fel neki a kérdéseket, ő mindig pontosan ugyanúgy válaszol, mint ahogyan azt legelőször tette. Az ügyről riportot készítő Borenich Péter tényfeltáró újságíró is megkereste Ivádi Juliannát, de a beszédét csak az őt jól ismerő nővére fordításában értette meg.
• P. Józsefné lakásában, a kihúzott szekrényfiók előtti padlón szagnyomot rögzítettek, majd ezt két rendőrkutya a vádlott szagával azonosnak találta. Csakhogy Pusoma soha nem tagadta, hogy aznap járt az idős asszonynál, segédkezett ugyanis az egyik ismerősének, aki Rozi néni kertjében a fákat metszette. Ezután a néni veje – aki feleségével együtt aznap délelőtt Ivádon tartózkodott – mindkettőjüket behívta a konyhába, és megkínálta őket egy-egy pohár borral. Pusoma délután is visszament hozzá, hátha kap egy kis pénzt, de csak a konyhában járt, beljebb nem ment.
• A harmadik terhelő bizonyíték pedig egy Pusoma által írt levél volt, amelyben beismerte a bűncselekmény elkövetését. A papírdarab a cellatársától került a rendőrség kezébe. A nagy darab férfi tanúvallomása szerint a vádlott önként adta át neki a levelet, annak megírására semmiféle eszközzel nem bírta rá.

Az 1994. június 19-én kelt levél a következő:

Beismerő tanúvallomás. Pusoma Dénes a következőket szeretném maguknak elmondani. Beismerem, hogy 1994. március 16-án talán, de már pontosan nem tudom mikor, aznap, amikor P. Rozi kertjében metszettem, az esti órákban visszamentem hozzá, hogy fizesse ki a metszésért járó pénzt. Az is rosszulesett, hogy nekem nem adott se ebédet, se bort, ő azt mondta, hogy nem fizet semmiért és takarodjak innen. Erre nagyon mérges lettem, arra emlékszem, hogy többször is megütöttem, de csak azért, mert nagyon mérges voltam. A többire már nem emlékszem, hogy miket csináltam még vele. Mikor eljöttem, úgy láttam, az arca véres volt és a földre került. Azután, amikor láttam, mi lett vele, gyorsan elmentem, aztán lefeküdtem. Ezt én, amit Rozi nénivel tettem, nem akartam, én csak a pénzért mentem. Tettemért a felelősséget vállalom.

Konkoly-Thege László, a perújítási eljárás ügyésze szerint elképzelhető, hogy annak idején szóba kerülhetett a szabadlábra helyezés a vallomásért cserébe, bár ennek nincs írásos nyoma. Ezt a lehetőséget egyebek mellett az is bizonyítja, hogy a levél napvilágra kerülése után néhány nappal a rendőrség és az ügyészség is kérte a fogva tartott kiengedését, ezt azonban a bíróság megtagadta.

Az írásszakértő kétséget kizáróan megállapította, hogy a vallomás Pusoma kézírása. Izing Antal újságíró riportja szerint ugyanakkor fölöttébb érdekes, hogy a levelet csak 1994. október 11-én, állítólagos keletkezése után három hónappal találták meg a fogdaőrök. Ráadásul 11 óra 30-kor, miközben a cellatársat ugyanerről már 11 órakor kihallgatták. Fél órával korábban, mint ahogy a levél megkerült volna! A vamzer május és október között volt kettesben Pusomával – három különböző cellában. Több ízben is felkeresték őt a rendőrtisztek:

Engem május végén keresett meg két tiszt, hogy ennek a fiúnak milyen csínyje van. Ha segítek, akkor jobb ellátást kapok, de rosszabb is lehet, mert bűnpártolással vádolhatnak, ami öt év. Hetente látogattak, választási lehetőségem nem volt.

Ítélet fellebbezés nélkül

Pusoma a bírósági perben nem tett vallomást, és nem terjesztett elő semmilyen védekezést. Annak ellenére, hogy az ügy első számú gyanúsítottja volt, többször is tanúként hallgatták meg, mégsem közölték vele egyetlen alkalommal sem, hogy joga van a válaszadás megtagadására, de ügyvédi képviseletre is. Ahogy arra sem volt adat, hogy kioktatták volna a jogaira. Ennél sokkal inkább érdekelte a bíróságot a vádlott elmeállapota. Íme a szakvélemény:

A vádlott elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben és tudatzavarban nem szenved és a bűncselekmény elkövetésekor sem szenvedett. A vádlott személyiségzavarban szenved, melyre jellemző, hogy primitív, megfelelő tartással nem rendelkező, érzelmileg színtelen, megfelelő kötődésre nem képes. Egocentrikus, indulat-labilis, agresszivitásra hajlamos, emellett teátrális és hisztériás reakciókra való hajlam jellemzi. A személyiségzavara a kóros elmeállapot szintjét nem éri el, így ez a cselekményben korlátozó tényezőként nem értékelhető. A vádlott a terhére rótt cselekmény idején cselekménye veszélyességének felismerésére és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására képes volt.

Pusoma a perben egyedül maradt, senkitől sem kapott segítséget. A rendőrségi nyomozás során összezavarták, megtörték, sőt későbbi elmondása szerint többször meg is verték, a megismételt kihallgatásokon pedig ellentmondásba kergették. A falubeliek tanúvallomásaiból az is kiderült, hogy nem szerették, gyűlölték a vádlottat.

Bodnár Balázs kirendelt védő az ítélet kihirdetésekor három nap gondolkodási időt kért, közlése szerint ezalatt próbálta meggyőzni védencét, hogy fellebbezzen. Annál is inkább, mivel ő sem gondolta, hogy ilyen gyenge bizonyítékok alapján el lehet ítélni valakit. Pusoma azonban nem támadta meg az ítéletet, azt mondta, elege van, hagyja végre békén. Az ügyvéd ezt követően döntött úgy, hogy nem erőlteti a fellebbezést.

Előkerül az igazi tettes

Már két évet letöltött a büntetéséből, amikor a rendőrség végre elfogta a valódi tettest. Magyar Elemér ügyvéd szerint, aki Pusomát, majd örököseit képviselte a kártalanítási perben, ha az igazi gyilkos nem dicsekszik el gaztettével a cellatársainak, Pusoma Dénest bizonyára a mai napig sokan gyilkosnak tartanák.

Az igazi elkövető, Danó Alex, aki más bűncselekmények elkövetése miatt volt börtönben, a cellatársainak dicsekedett el azzal, hogy a Mátrában megölt valakit, és két éve más ül helyette.

Igen ám, de Danót a rokonai egy betörés után, szabadulásért cserébe, feldobták. A férfi azonban mindent tagadott, mert úgy hitte, nincs ellene semmi bizonyíték. Csakhogy a társa, aki 1994. március 16-án vele volt Ivádon, rá vallott. Tőle tudták meg a rendőrök, hogy hol égette el a véres ruhákat. A helyszínen begyűjtött vérnyomokról DNS-vizsgálatot rendeltek el, és kétféle vért találtak. Az egyik az áldozattól, a másik Danótól származott, akit aztán hét évre ítéltek.

A perújítási indítvány szerint Danó az újpesti rendőrkapitányság fogdájában bevallotta, hogy 1994. március 16-án a siroki busszal érkezett Ivádra, és a nyitott kapun át bement P. Józsefné házába, ahol pénzt követelve háromszor fejbe ütötte a nénit, aki ezután elesett, de eszméletét nem vesztette el. Kint várakozó társa a szembesítéskor elmondta, hogy tud a bűncselekményről, és látta Danót véres nadrágban kijönni a házból.

A perújítási tárgyaláson ellenben nem jelent meg Pusoma. Az ügyész, aki a perújítás előtt többször is kihallgatta, úgy vélte, azzal, hogy megszakították a büntetését és kiengedték, a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet. Az érintett viszont később azzal magyarázta távolmaradását, hogy nem volt pénze buszjegyet venni, ezért nem tudott elutazni Ivádról Egerbe.

A bíróság a perújítás során megállapította, hogy az elsőfokú eljárás koronatanúja egy elmebeteg volt, továbbá az is tudomására jutott, hogy a rabtárs egyezségre törekedett a rendőrséggel, ezért a beismerő levél keletkezésének körülményei is kétségesek. 

A perújítási eljárás eredményeként 1996. december 9-én Pusoma Dénest a vádak alól bűncselekmény hiányában felmentették.

Kártalanítási igény elutasítva!

Szabadulása után egy hónappal, 1997. január 8-án Magyar Elemér ügyvéd kártalanítási pert indított az állam ellen, amiért Pusomát ártatlanul tartották fogva több mint két évig. Összesen 2,4 millió forint kártalanítás megállapítását kérték az igazságtalan ítélet miatt.

És ekkor jött egy újabb csavar az ügyben! A bíróság nem fogadta el a kérelmet! 1999 júliusában első fokon az Egri Városi Bíróság, majd 2002. február 21-én jogerősen a Heves Megyei Bíróság utasította el a kártalanítási igényt.

A hazai igazságszolgáltatás szabályai szerint amennyiben valaki nem fellebbez az elsőfokú ítéletnél, akkor azzal kvázi elismeri a bűnösségét. A bíróság szerint azért sem jár kártalanítás, mert Pusoma az álmának közlésével, melyben az áldozatot látta,

az eredményes felderítés végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjek.

Azért annyi pozitívum történt az ügyben, hogy az Alkotmánybíróság a 41/2003 (VII. 2.) AB határozatban megsemmisítette a büntetőeljárási törvény kártalanítási szabályainak azon részét, amelyekre hivatkozva elutasították Pusoma kártalanítását. A határozat szerint ugyanis az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbező elítélteknek is járhat kártalanítás, másrészt az alperes állam nem hivatkozhat arra, hogy a terhelt a hatóság megtévesztésére törekedett. De mondtak mást is az alkotmánybírák:

Parancs a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyész, nyomozó hatóság számára, hogy a terheltet mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítéli, nem kezelheti bűnösként. Függetlenül attól, hogy a felelősségének megállapítása alapjául szolgáló tényeket már feltárták, a bűnösségre vonatkozó meggyőződésüket eljárási aktusokban rögzítették (nyomozás befejezése, vádemelés, első fokú bűnösséget megállapító ítélet), a bűnösség megállapításával együtt járó jogi következmények a terhelt eljárási helyzetét az ítélet jogerőre emelkedéséig nem befolyásolhatják.

Megkésett sajtótájékoztató

Ezeket a jogi csűrcsavarokat azonban már nem élte meg Pusoma Dénes. Szabadulása után nem fogadta vissza a falu. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, és uzsorakölcsönöket is felvett, amelyeket a remélt kártalanításból akart visszafizetni. Amikor kiderült, hogy egykönnyen nem kap pénzt, 1997. július 31-én tízezer forintért eladta putriját, és eltűnt. 

Tíz évvel később, 2007. május 22-én összekürtölte az újságírókat a Heves Megyei Bíróság elnöke. Hunyadi-Buzás Ágnes kijelentette: azért tartanak sajtótájékoztatót a Pusoma-ügyről, mert az utóbbi hónapokban többen erre a szívszorító történetre utalva bírálták a bírói ítélkezés rendszerét, és kérdőjelezték meg az igazságszolgáltatás törvényes működését. Azt is közölte, hogy Pusoma Dénes ügyének szakmai elemzése megtörtént, és a büntetőkollégium arra a megállapításra jutott, hogy az eljáró bíró a per során semmilyen szakmai szabályt nem szegett meg. Az eljárás törvényesen és szakszerűen folyt, annak ellenére, hogy a bűnösség kérdésében nem megfelelő állásfoglalás született.

Epilógus

Az egri sajtótájékoztatón részt vett Ragályi Elemér is, aki Nincs kegyelem címmel rendezett játékfilmet a Pusoma-ügyről. Az alkotást két hónappal korábban mutattak be a mozik. A film forgatókönyvét Ragályi a kártalanítási ügyben eljáró Magyar Elemér ügyvéddel együtt jegyezte, aki Pusoma címmel dokumentumdrámát is írt.

A drámát mérgemben írtam, mert felháborított a hatóságok eljárása. Szerintem ugyanis nem Pusoma Dénes tévesztette meg a hatóságokat, hanem a hatóságok tévesztették meg őt.