Holhos Jánosné (leánykori nevén Papp Erzsébet) 1935. január 28-án született Penészleken. Erzsébet 1957-ben, 22 évesen ment férjhez Rostár Istvánhoz, akiről hamarosan kiderült, hogy folyamatosan mattrészeg. Ezért a fiatal feleség egykettőre eldöntötte, hogy megválik tőle. Azt is tudta, hogyan.

Nikotin kétdecis pálinkásüvegben

Papp Bözsi, mert így hívták az ismerősei, a házassága előtt dohánytermesztéssel foglalkozott, ezért tudta, hogy a dohánylevélből előállított nikotin rendkívül mérgező. Elfogását követően még azt vallotta, hogy 20-25 doboz Kossuth cigarettából főzte a mérget, de miután a szakértői vizsgálat megállapította: az így készített szúrós szagú löttyből legalább hét decit kellett volna meginniuk az áldozatainak, beismerte, hogy igazából a növényvédelmi permetezőszerként használatos, nagyobb koncentrátumú nikotint használta. Erzsébet a nikotint nővérétől kapta, aki több mint száz kilométerre lakott tőle, és gyümölcstermesztőként jogosult volt nikotin vásárlására. A fiatalasszony azzal vette rá testvérét az ügyletre, hogy a méreggel patkányokat akar kiirtani.

Papp Erzsébet a nikotint egy kétdecis pálinkásüvegben tárolta. Mivel nem volt benne biztos, hogy a méreg elég lesz-e a férje megöléséhez, úgy határozott, kipróbálja a szomszédban lakó, ötéves Tarnóczi Ilonán, aki gyakran járt át hozzájuk játszani. Amikor 1957. augusztus 1-jén a kislány ismét náluk volt, a nikotinos oldatból néhány ujjnyit egy pohárba töltött. A gyerek egy kortyot ihatott, majd szinte azonnal rosszul lett. A nő kituszkolta az utcára a szerencsétlen kislányt, aki a lakástól pár lépésre a földre zuhant, és meghalt.

Mivel nem látta senki Ilonát bemenni hozzá, készségesen elmondta a rendőröknek, hogy sajnos nem tud segíteni, így aztán nem is került gyanúba.

Kiitták a méregpoharat

Hat nap múlva, augusztus 7-én követte el a második gyilkosságot. Az első mérgezés sikerén felbuzdulva ugyanis fejébe vette, hogy régi haragosát, a róla rosszindulatú pletykákat terjesztő Fürtös Józsefnét is elteszi láb alól. Színleg azért ment át az asszonyhoz, hogy kibéküljön vele. Tudta azonban, hogy Fürtösné egyáltalán nem veti meg az italt, ezért pálinkát is vitt magával, amiben a már bevált nikotinos oldat lötyögött. A nő gyanútlanul felhajtotta a mérget, aztán tett még néhány lépést, és élettelenül összeesett. Erzsébet ezúttal sem jött zavarba, hanem elrohant, hogy a mentőket értesítse. Közben azt kiabálta, hogy Fürtösné megmérgezte magát. Számítása bejött, mert a hatóságok öngyilkosságot állapítottak meg. Őt is kihallgatták. Erzsébet szemrebbenés nélkül azt hazudta, hogy éppen akkor ért oda, amikor barátnője már a haláltusáját vívta, és amikor megtalálta az üres nikotinos üveget az asztalon, hívta a mentőket.

1957. augusztus 23-án látta elérkezettnek az időt, hogy végezzen a férjével. Rostár ezen a nyári napon Lillafüredre vitte a feleségét szórakozni. Mindkettőjüknek rendelt italt, de az asszony nem kért belőle, hanem a magáét is a férjének adta. Rostár hamar felöntött a garatra, ezért átmentek a Vadászkürt étterembe, hogy egyenek is valamit. A férfi az ételhez két nagyfröccsöt is rendelt. A megrendelt étel azonban lassan készült, emiatt Rostár kiment a konyhába, hogy megsürgesse a szakácsot. Erzsébet erre a pillanatra várt, és a nikotinoldatból a poharába töltött. Amikor evés közben a férfi felhörpintette a fröccsét, felesége odatolta elé a saját poharát. Rostár ivott belőle, rosszul lett, és néhány perc múlva meghalt. Az étteremben hatalmas balhé támadt, mindenki fejetlenül rohangászni kezdett, Erzsébet pedig kihasználta az időt, hogy a pohár tartalmát a földre öntse.

A történtek után ezúttal is elvégezték a boncolást, de 

Ha nem hibázik, talán sohasem bukik le

Első férje temetése után visszaköltözött Penészlekre, és másfél évvel később, 1959-ben férjhez ment Holhos Jánoshoz. Házasságuk azonban hamar zátonyra futott, ezért Holhos rövid úton el is költözött a faluból. Holhosné nem maradt sokáig egyedül, mert mindig talált magának alkalmi partnert. Nővére, Juhos Ferencné emiatt többször is kifejezte nemtetszését. Nem kellett volna, mert húga bosszút állt: 1959. április 22-én elment nővéréhez, otthagyta neki a magával vitt pálinkát egy pohárban, aztán távozott. Juhosné kisvártatva felhajtotta az italt, és meghalt.

Ha Holhos Jánosné nem hibázik, talán sohasem bukott volna le. Anyagilag ugyanis megszorult, és visszaváltotta az üvegeit, köztük azt a pálinkásüveget, amelyben a nikotinos oldatot tárolta. Az italboltos felhasználás előtt kiöblítette az üveget, két ember azonban így is majdnem meghalt. A pórul járt atyafiak visszavitték az üveget a boltba, és a körzeti megbízott végre kiderítette, hogy ki a palack eredeti gazdája.

1959. szeptember 17-én vették őrizetbe. Az eljárás során elmeszakértők is megvizsgálták, akiknek

Amikor a szakértők figyelmeztették, ne mondjon betanult szöveget, Holhosné biztosította őket, hogy szó sincs ilyesmiről, ő önként vallotta be az igazságot. Az elmeorvosi vizsgálat utáni helyszíni szemlén pedig mindent a beismerő vallomásával összhangban játszott el.

Közömbössé vált az emberi élettel szemben

Húsz napig tartott a tárgyalás a megyei bíróságon, ahol a vádlott egyre ingerültebben tagadott. Azzal vádolta a tanúkat, hogy összebeszéltek ellene. Beismerő vallomásáról azt állította, hogy azt erőszakkal csikarták ki. A bíróság ennek ellenére bizonyítottnak találta a Holhosné terhére rótt mind a négy emberölést, de a legsúlyosabb büntetés kiszabásától eltekintett, és életfogytiglan tartó szabadságvesztést szabott ki. Az ítélet indoklásában a vádlott neveltetésének, elmaradott környezetének tulajdonították, hogy közömbössé vált az emberi élettel szemben, sőt az úgynevezett különleges beállítottságát enyhítő körülményként értékelték. A vádlott enyhítésért, az ügyész viszont súlyosbításért fellebbezett.

A Legfelsőbb Bíróság 1961. november 29-én nem fogadta el a megyei bíróság álláspontját, mondván, az igazságügyi elmeorvosok a vádlottat olyannak ismerték meg, aki körülményeit meghaladó szellemiekkel rendelkezik, és arra is hivatkozott, hogy

Ennek alapján a legmagasabb bírói fórum Holhos Jánosnét halálra ítélte.

Epilógus

A fiatalasszony kegyelmi kérvényében ezt írta:

A legnagyobb nyomorban éltem, a legszerényebb falusi körülmények között [...] Még fiatal vagyok. Dolgos élettel talán még jóvá tehetem szörnyű bűnömet, nagyon félek a haláltól.

Kérelmét azonban elutasították, és a nikotinos gyilkost 1962. január 23-án felakasztották Miskolcon. Több mint fél évszázaddal később, 2016-ban Lichy József ügyvéd perújítási kérelem benyújtását is fontolóra vette az ügyben, de végül lemondott a perújításról, mert – mint magyarázta – Holhos Jánosné első áldozata egy kislány volt, akinek mindössze annyi volt a bűne, hogy a szomszédban lakott.