Horger Antal 1872. május 28-án született Lugoson, Krassó-Szörény vármegyében, német gyökerű családban. Apja Horger János cipész, a Lugosi Népbank igazgatósági tagja, anyja Grau Antónia volt.

Tanulmányait a pesti egyetem bölcsészkarán végezte. Katonai szolgálatát követően, 1896-tól a Brassói Főreáliskolában lett helyettes, 1898-tól véglegesített tanár. Brassóban vette nőül az erdélyi örmény családból származó Daibukát Szidóniát. Házasságukból nem született gyerek. Felesége korán, 1916-ban hunyt el. Férje azzal búcsúzott tőle, hogy „legyen édes a pihenése, mert eleget szenvedett szegény”.

A Horger-hangtörvény

1907-ben áthelyezték a terézvárosi állami felsőbb leányiskolába. Aztán 1914-ben a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megszerezte egyetemi magántanári képesítését magyar hangtanból és szótanból. Konzervatív, pozitivista tudósként, németes alapossággal írta meg műveit.

1922-től a szegedi, 1940-től a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvészet nyilvános rendes tanára. Többek közt vizsgálta a székely nyelvjárást. 

Pál József irodalomtörténész szerint Horger felbecsülhetetlen értékű munkássága kiterjedt a dialektológiára, a szófejtéstanra, magyar nyelvtörténetre, fonetikára, népmesegyűjtésre, általános nyelvészetre és sok más témakörre. Vitathatatlanul korszakalkotó felfedezéseket tett, például megalkotta az úgynevezett Horger-hang­törvényt. Ennek lényege: a legalább három szótagú szavakban, ha az első kettő nyílt magánhangzóra végződik, a nem hangsúlyos második gyakran kiesik: uruszág – ország, palica – pálca, malina – málna.

Pál úgy véli, hogy 

Két revolverlövés

Második házassága maga volt a pokol. Feleségétől, Röck Johannától, akivel 1921. január 5-én lépett frigyre, fokozatosan elhidegültek egymástól. Amikor kinevezték Horgert a szegedi egyetemre, felesége megkérdezése nélkül fogadta el az állást, és szó nélkül Szegedre utazott. Amikor először jött fel Budapestre, csúnyán összevesztek, és a patália végén a férfi közölte, el akar válni, amibe a nő beleegyezett. Ezt követően elvitte a cókmókját, majd híresztelni kezdte, hogy neje több dolgát is ellopta, sőt a gázt is elzáratta a lakásban, amelynek amúgy eredetileg Röck Johanna volt a tulajdonosa.

1922. november 15-én, a tragikus szerda délutánon a férfi ismét megjelent a pesti lakásban a további holmijaiért. Közben meggyanúsította az asszonyt, hogy első felesége jegygyűrűjét is lenyúlta. Szó szót követett, az asszony arcul ütötte urát, aki belemarkolt neje hajába, és földre teperte a nőt. A civakodó párt nagy nehezen szétválasztották, ami után a férj ki akart menni a lakásból, de a nő revolvert rántott elő, és kétszer rálőtt a férfira. Az egyik golyó célt tévesztve a kályhába fúródott, míg a másik a férfi bal karját találta el.

Az ügyben

miatt indult per a Budapesti Királyi Törvényszéken. Az 1924. január 29-én tartott főtárgyaláson további részletek derültek ki az ominózus napról.

Röck Johanna tanúvallomása szerint férje ráförmedt, mire figyelmeztette, ne nyúljon hozzá, mert megüti. Ő azonban tovább folytatta a piszkálódásait, erre a nő az arcába vágott. Ekkor a férfi megragadta, fejen ütötte, levágta a díványra, haját tépte, fojtogatta, közben az egyik ujját bekapta, és csontig megharapta. Ekkor az asszony segítségért kiáltott. A lármára befutott Röch Johanna előző házasságából született, tizenhét esztendős lánya, akit Horger szintén ütlegelni kezdett. Ekkor ugrott a nő a szekrényhez a fegyverért.

Sohasem volt még revolver a kezemben. Nem tudom, hogyan történt. Elsült kétszer is a pisztoly. Nem akartam, nem tudom, hogyan történt. A revolverem sokáig ott volt a szekrényben, még az első férjem hozta haza a háborúból. Én hozzá se mertem nyúlni, annyira féltem tőle. Azt sem tudtam, mit kell meghúzni rajta, csak amikor a kezemben elsült és durrant.

Horger Antal a bíróságon előadta, hogy 1922 februárjában nevezték ki Szegedre egyetemi tanárnak, ám felesége kijelentette, hogy esze ágában sincs vidékre költözni, mert ő Pestre ment férjhez.

Addig nem volt köztünk rossz viszony, csak azt tudtam, hogy egyáltalán nem szeret, durva, lelketlen, szeretetlen volt hozzám mindig.

A férfi saját tanúvallomása szerint Szegedről is támogatta feleségét, havonta néhány ezer koronát küldött neki. Ennek ellenére eladogatta a holmiját, amely még első házasságából származott. Az incidensről elmondta, hogy az asszony pofon ütötte, amire dulakodás támadt köztük, ami revolverlövéssel végződött. Végül megjegyezte, hogy 

Válásuk után jó évtizedig nem nősült meg újra. Harmadik házasságára 1937-ig kellett várni, amikor 65 éves korában oltárhoz vezette a nála 28 évvel fiatalabb Gillming Blankát.

Affér József Attilával

A büntetőper és a válási procedúra után a professzor bizonyára meg volt győződve, hogy ennél rosszabb ebben az életben már nem érheti, hiszen hajszálon múlt az élete. Úgy gondolhatta, hogy végre a kutatómunkának és az egyetemi oktatásnak szentelheti idejét.

Horger Antal ugyanis a Szegedi Tudományegyetem professzoraként 1925. március 30-án, hétfőn reggel magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében közölte vele, hogy Tiszta szívvel című verse miatt az egyetem nem látja szívesen többé hallgatói között. Ezt a konfliktust örökítette meg a költő az 1937. április 11-én született, Születésnapomra című versében:

Lehettem volna oktató, /  nem ily töltőtoll koptató /  szegény /  legény.

De nem lettem, mert Szegeden /  eltanácsolt az egyetem /  fura / ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért /  a »Nincsen apám« versemért, /  a hont /  kivont

szablyával óvta ellenem. /  Ideidézi szellemem /  hevét /  s nevét:

»Ön, amig szóból értek én, /  nem lesz tanár e féltekén« – /  gagyog / s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr, /  hogy költőnk nem nyelvtant tanul, /  sekély /  e kéj –

Én egész népemet fogom /  nem középiskolás fokon /  taní- /  tani!

Fehér Ede, a költő egykori hallgatótársának visszaemlékezése szerint az alábbi párbeszéd zajlott le Horger Antal dolgozószobájában:

– Kérem, József úr, ön egy verset irt a Szeged múlt szerdai számába. Többek között azt írta, hogy nincs se istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát, és embert öl. Kérem, én a bölcsészeti kar álláspontját közlöm önnel: ön középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot, ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.

– De professzor úr, mikor én azt a verset írtam, már három napja nem ett...

– Kérem! – ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát – a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.

Leült. Nem nézett fel.

Vagyis a hiedelemmel ellentétben Horger nem tiltotta ki az egyetemről a költőt, hanem csak nemkívánatos személynek nevezte, és két tanú jelenlétében eltanácsolta a tanári pályáról. Nem tett hivatalos lépést a kirúgása érdekében. A fenyegetést valójában sem ő és akkor még József Attila sem vette komolyan. A professzor annak a fiatal kollégájának is mondott hasonlókat, akit utóbb tanársegédnek hívott maga mellé. A költő később önként hagyta ott a szegedi egyetemet, ahová egyébként még két év múlva is tervezte visszairatkozását, de végül Bécsben kapott ösztöndíjat, majd Párizsban tanult.

Epilógus

Balázs Géza nyelvész szerint Horger Antalt Simonyi Zsigmond jeles nyelvész tönkretételéért is vádolják. Simonyi a Tanácsköztársaságban vállalt pozíciót, míg Horger 1919 őszén lett akadémikus. Simonyi udvarias köszöntő levelére durván válaszolt, amibe Simonyi valósággal belebetegedett.

Horger budapesti lakását 1945-ben az oroszok feldúlták, kirabolták, betegségei folytán megsüketült, nyomorgott. És hogy beteljesedjen végzetes rossz híre – folytatja Balázs –,

1949-ben Rubinyi Mózes azt írta róla, hogy „a fasizmus első európai hírnökei” közé tartozott, s a Simonyinak okozott „lelki sérülés” vezetett Simonyi testi leromlásához, majd teljes összeomlásához.