Index Vakbarát Hírportál

A Standard-per: imperialisták a célkeresztben

1949 végén államosították a legnagyobb hazai híradástechnikai céget, az amerikai tulajdonú Standard Villamossági Rt.-t. A gyár vezetőit kémkedés és szabotázs miatt pár hónappal később letartóztatták. A Standard-per előtt még nem volt példa arra, hogy egy kommunista ország kirakatperében amerikai és angol állampolgárokat ültessenek a vádlottak padjára. Nem volt irgalom: a vállalat magyar vezérigazgatóját és a gyárat felügyelő főmérnököt kivégezték.

A pócspetri per: a „rendőrgyilkos” falu

1948. június 3-án az esti litánia után tömeg vonult a szabolcsi Pócspetrin a községháza elé, tiltakozva a helyi egyházi iskola megszüntetése ellen. A lökdösődés közben az egyik rendőr halálosan megsebesítette magát. Rákosiék a lövésért az egész falut felelőssé tették. A rögtönítélő bíróság 1948. június 11-én hirdette ki ítéletét.

A Soós-per: rendőrgyilkosok a vádlottak padján

1980 őszén végezték ki Soós Lajost, aki tizenegy év alatt négy embert ölt meg különös kegyetlenséggel, köztük egy rendőrt, egy pénzügyőrt, egy özvegyasszonyt, valamint egy boldog apát, aki éppen a harmadik gyermekének megszületését ünnepelte. Noha húszéves tettestársa talán még nála is irgalmatlanabb volt, ő azonban megúszta a kötelet.

A szegedi boszorkányper: akik eladták az esőt

Félrefordították Könyves Kálmán dekrétumának azt a tételét, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek”. Voltak bizony, ahogy évszázadokon át boszorkányperek is. Igaz, nem annyi, mint Európa nyugati felében. A leghíresebb magyarországi per 1728-ban, Szegeden zajlott le, aminek legalább huszonegy áldozata volt.

A Grősz-per: hadjárat az egyház ellen

Az ötvenes évek elején rendeztek koncepciós pert Grősz József kalocsai érsek és társai ellen. A „klerikális reakció” megtörését célzó eljárásban, valamint a hozzákapcsolódó huszonnégy szatellitperben több mint száz ítélet született, köztük tizenöt végrehajtott halálbüntetés.

A Pusoma-per: nem eléggé ártatlan

A Pusoma-ügy a magyar igazságszolgáltatás történetének egyik legnagyobb baklövése. A hatóságok – nem kevés előítélettel és nulla empátiával – rutinműködésben gyakorlatilag öngyilkosságba hajszoltak egy félanalfabéta, szerencsétlen sorsú cigányembert, aki az ártatlanul leült évekért kártalanítás helyett csak végtelen magyarázkodást kapott.

A hipofízisper: egy tudós meghurcolása

1986-ban robbant ki a hipofízisbotrány. A per után László Ferenc szegedi professzort, aki a hipofízisekért cserébe kapott gyógyszerekkel törpe növésű embereknek adta vissza a normális élet esélyét, elbocsátották állásából. Az egyetem könyvtárába került azzal az odavetett mondattal, hogy „Feri, te úgyis nagyon szeretsz olvasni”.

A frankhamisítási per: bosszú Trianonért

Nyugdíjas huszárezredes, egykori közellátási miniszter és országos rendőrfőkapitány is szerepelt az 1925 végén kirobbant frankhamisítási ügyben, amelyben a vádlottak azzal védekeztek, hogy pusztán bosszút akartak állni Franciaországon az igazságtalan trianoni békediktátumért. Az ügyben 1926-ban hirdettek Hágában ítéletet, majd néhány hónappal később a magyarországi perben a francia jegybank jelképesen egy frankot kért kártérítésként.

A Szoboszlai-per: az áramvonalas ítélet

Szoboszlai Barna 2008 nyarán a veteményese köré húzott kerítésbe éjszakára áramot vezetett, és hiába hívta fel a veszélyre táblával a figyelmet, az egyik tolvaj belehalt az áramütésbe. A kesznyéteni gazda előbb felfüggesztett fogházbüntetést, majd megrovást kapott. A perben 2011. március 21-én született meg a jogerős ítéletet.

A Magda-per: a szolnoki gyermekgyilkosság

1983-ban különös kegyetlenséggel meggyilkoltak egy kislányt a szolnoki temetőben. A magyar kriminalisztika történetének egyik legtanulságosabb ügyében a tett elkövetésével vádolt Magda Jánost első fokon halálra ítélték, a megismételt eljárásban felmentették. Magdát életében kétszer is vádolták gyilkossággal, de jogerősen egyikért sem ítélték el.

A Nemecsek-per: a szélhámos regényhős

Mindannyiunk kedvenc olvasmánya A Pál utcai fiúk. Mindig is sokakat foglalkoztatott, hogy kik voltak a regény hőseinek modelljei. 1963 márciusában egy 74 éves papucskészítő pert indított Hollós Korvin Lajos ellen, mert az író glosszájában kétségbe vonta, hogy Molnár Ferenc róla mintázta Nemecsek Ernőt. A per iránt akkora volt az érdeklődés, hogy csak belépőjeggyel lehetett bejutni a tárgyalóterembe.

A fejszés gyilkos pere: az utolsó női kivégzés

Az utolsó halálra ítélt nőt, Besze Imrénét, akit a korabeli sajtóban „fejszés gyilkosnak” neveztek, 1969. február 2-án végezték ki az egri börtön udvarán. Az 53 éves asszony 1967 őszén kilenc fejszecsapással végzett 72 éves áldozatával, akinek a pénzét is magához vette. A holttestet éjjel ásta el a kertjében, majd másnap tizenhárom dömper földet hozatott rá. Mindvégig a férjét vádolta a gyilkossággal.

A Vadász-per: az utolsó kivégzés

A halálbüntetés történetéről szóló összefoglalók állandó szereplője Vadász Ernő. Önhibáján kívül vált ismertté, mert a brutális rablógyilkosság elkövetésekor, de később sem tudhatta, hogy ő lesz az utolsó, akit a halálbüntetés 1990-es eltörlése előtt ki is végeznek. Bizonyos fokig balszerencséje volt, hiszen 1988-ban, majd 1990-ben még született egy-egy halálos ítélet, de már egyiket sem hajtották végre.

A Miskei-per: gyermekgyilkosság a Halászbástyánál

A hetvenes évek derekán egy bestiális gyermekgyilkosság rázta meg az országot. A tettest tíz napig keresték. Ez idő alatt sokan még az utcára sem merték kiengedni a gyermeküket. A gyilkosról kiderült, hogy gyermekkorában egy népszerű színésznő vette szárnyai alá, aki aztán élete végéig nem tudta kiheverni mérhetetlen csalódottságát, miután kiderült védence gonoszsága.

A Szálasi-per: nyilas pártvezér a Zeneakadémián

Annyi esélye van, mint Szálasinak a népbíróság előtt! – mondják még ma is a reménytelen helyzetekre. Szálasi Ferencet, a 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb figuráját többször is bíróság elé állították. A nyilas rémuralom vezére a második világháború után tökéletes bűnbaknak bizonyult. Szálasi népbírósági pere 1946. február 5-én kezdődött a Zeneakadémián.

A tatabányai orvosper: koraszülött a vesetálon

A nyolcvanas években hatalmas közfelháborodást keltett, amikor a tatabányai szülészeti osztály orvosainak közreműködésével életképtelen abortumnak nyilvánítottak egy koraszülött kislányt, aki órákig egy vesetálon nyöszörgött a személyzeti WC előterében. A per egyik orvosszakértője nem kis malíciával jegyezte meg: „Nem mindegy, hogy hová születik az ember.”

A Szántó-per: adriai nyaralás kémkedésért

A rendszerváltozás utáni első kémper vádlottja több mint egy évtizeden át háborítatlanul szolgáltatott ki katonai adatokat a jugoszláv hírszerzésnek. A titkokért cserébe a családja néhányszor az Adriai-tenger partján nyaralhatott. A honvéd zászlóst kémkedésért tízévi fegyházra ítélték, de négy év után kegyelmet kapott a köztársasági elnöktől.

A Jány-per: háborús bűnös vagy nemzeti hős?

Jány Gusztávot, a Don-kanyarnál tragikus sorsra jutott, mintegy kétszázezres létszámú magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokát a Budapesti Népbíróság 1947-ben háborús bűntettért halálra ítélte. Nem kért kegyelmet, bár a tanácsvezető bíró is kegyelemre terjesztette elő. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól, de tiszti rangjába nem helyezték vissza. A történészek máig vitatkoznak Jány történelmi, politikai, erkölcsi és jogi felelősségén.

A líbiai titokper: a meghurcolt újságíró

A rendszerváltozás után azért állítottak bíróság elé egy újságírót, mert nyilvánosságra hozta az 1986-os líbiai–magyar hadikereskedelmi tárgyalás dokumentumait. Miért állt érdekében a magyar államnak a kilencvenes évek elején államtitokként kezelni azokat az iratokat, amelyek feketén-fehéren bizonyították, hogy a Kádár-rendszer aktívan segítette a terrorizmust támogató Kadhafi-rezsimet?

A Tímár-per: a lopott holmi visszajár

Tímár György ügyvédet, mert fel akarta hívni a nemzetközi közvélemény figyelmét az Onódy-ügy koncepciós jellegére, 1966-ban „sajtó útján elkövetett izgatás kísérlete” miatt börtönre ítélték, elkobozták teljes vagyonát, sőt ügyvédi hivatásától is eltiltották. A rendszerváltozás után minden követ megmozgatott az igazságos elégtételért.

A Demeter-per: a meggymagos igaz története

A „meggymagos” Demeter Béla kálváriája hűen tükrözi a 20. századi magyar történelem abszurditásait: a Rákosi-korszakban és a Kádár-rendszerben is üzérkedőként került rács mögé, mert a korabeli igazságszolgáltatás bűnözőnek és nem üzleti zseninek ítélte a vállalkozót. És valóban: egyszerű bűnöző volt-e, vagy korát megelőző lángelme?

Az Onódy-per: vezérigazgatóból bűnbak

A hatvanas évek közepén a kommunista párt elérkezettnek látta az időt, hogy lecsapjon a hazai gazdasági élet néhány kulcsfigurájára, megmutatva országnak-világnak, hogy ki is az úr a háznál. A kirakatper főszerepére Onódy Lajost, a sikeres vendéglátóipari vezetőt szemelték ki. A hecckampányban meghurcolták a kor egyik leghíresebb színésznőjét, Bara Margitot is.

A Matuska-per: írófejedelmek a tárgyalóteremben

Képzeljék el, hogy egy perről a legnagyobb magyar írók tudósítanak. Elképzelték? Nem kell, mert megtörtént. 1934-ben a biatorbágyi rém, Matuska Szilveszter büntetőperéről, akinek ügyét két ország öt bírósága tárgyalta, és Ausztriában hat évre, Magyarországon halálbüntetésre, majd életfogytiglanra ítélték, Márai Sándor, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes is cikket írt. Így lesz halhatatlanná egy gonosz lélek.

Az Indig-per: színmű a híd alatt

Szinte bizonyosra vehető, hogy azt a színdarabot, amely alapján a két világháború közötti magyar filmgyártás egyik emblematikus alkotása, az Ember a híd alatt című dráma készült, a szerzője legalább részben egy ifjú közgazdásztól lopta. A darabot visszautasította ugyan a Vígszínház, de pár hónap múlva más név alatt, más címmel, némileg átdolgozva mégis bemutatta. Az ügyből per lett, és noha a bíróság megállapította, hogy a két mű szövegében azonos részletek vannak, a filmet mégis a jogerős ítélet megszületése előtt forgatni kezdték. Az 1936-ban bemutatott moziról írta Nemeskürty István filmtörténész, hogy „ezzel a filmmel a magyar filmművészet eljutott a kor színvonalára” . Ugyanez viszont nem mondható el a bírósági eljárás nívójáról.

A Szűcs-per: a kivégzett válogatott futballista

Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjét Magyarország 1951. június 4-én veszítette el, amikor koholt vádak alapján kivégezték a korszak talán legjobb középhátvédjét, az újpesti Szűcs Sándort. Sokak szerint a vb-döntőben a német Helmut Rahn nem rúgott volna két gólt, ha kullancsként Szűcs fogja. De nem így történt, mert egy olyan jogszabály alapján ítélték halálra, amely sohasem jelent meg a Magyar Közlönyben.

Rovatok