Index Vakbarát Hírportál

Szeptember 8-án megérkezik az első rakomány közepes hatótávolságú, atomfegyverekkel felszerelt szovjet rakéta Kubába, majd egy héttel később, szeptember 15-én a szovjetek megkezdik a tervezett kilenc kilövőállomásból az első megépítését. Ezzel Moszkva megteszi az első lépést a harmadik, atomfegyverek bevetésével járó világháború kirobbantására, bár Hruscsov a válság tetőpontján, október 28-án végül visszavonulót fúj.

A válság, legalábbis amit a világ érzékel belőle, valójában csupán egy hétig tart, október 21-től 28-ig. A szovjet atomrakéták kubai kilövőállomásának építését egy amerikai kémrepülő október 14-én már felfedezi. Az állomásról közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákkal lehetett volna támadni az Egyesült Államokat. Néhány nap múlva az amerikaiak már négy kilövőállomást észlelnek. A konfliktus az utólagos értékítéletek szerint ezek a napok voltak a hidegháború "legforróbb" pillanatai, amelyek valódi, feltehetően atomfegyverek bevetésével járó háborúvá fajulással fenyegettek.

1991. december 5-én a budapesti fővárosi közgyűlés úgy döntött: az országban, de talán az egész rendszerbváltó térségben egyedülálló módon szoborparkot létesít, és abban helyezi el a főváros közterületeiről eltávolítandó, politikai tárgyú köztéri szobrok és emlékművek, dokumentumértékű alkotások egy részét. A szoborparkot Dél-Budán, a XXII. kerületben hozták létre, és oda 1992. szeptember 14-én kezdték átköltöztetni a végül több mint negyven köztéri alkotást.

 

1995. szeptember 14-e volt az a nap, amikor az Örs vezér téren reggel hét óra tíz perckor nem lehetett már Nemzeti Sportot venni, pedig volt vagy nyolc újságos bódé a Sugár környékén.

Egy nappal korábban rendezték ugyanis a Grasshoppers-Ferencváros labdarúgó Bajnokok Ligája találkozót. Nemcsak, hogy ez volt a Fradi első BL-meccse, de 3-0-ra nyert, idegenben. (A szerdai lapszám azért is kedves lehetett a zöld-fehérek szurkolóinak, hiszen vezető anyag volt benne, hogy az Újpest 3-0-re kapott ki a Strasbourgtól az UEFA-kupa első fordulójában.)

Pedig a szerdai sportnapilapban a zöld-fehérek edzője, Novák Dezső még úgy nyilatkozott, hogy sérülésekkel tizedelt csapata már nem az az együttes, amely a bajnokságot nyerte, így a szurkolók ne is várjanak nagy eredményt tőle. A Fradi ugyanis rossz előjelekkel készült a találkozóra, hiszen Kuznyecov és Kecskés eltiltás, míg Albert, Keller, Páling és Hrutka sérülés miatt nem játszhatott. Simon, Kuntics és Nagy Zsolt pedig sérülten utazott ki, így játékuk kérdéses volt. Szűcs Mihályt előzőleg kölcsönadták a III. Kerületnek, a svájci találkozót megelőzően ebben a szezonban nem is játszott a Fradiban. Ezek után a kispadon Nagy mellett olyan fiatalok is ültek, akik korábban még az NB1-ben sem szerepeltek.

Ugyan Mario már 1981-ben debütált a Donkey Kong nevű játékban, csak 1985-től lett világhíres a Super Mario Bros című alkalmazással, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Az 1985-ös játékban ki kellett szabadítani a Hercegnőt, akit a gonosz Bowser elrabolt, és Gomba Királyságban pedig mindent mérges gombává és kővé változtatott. Nyolc pályán és harminckét világon kellett végigmenni a végső győzelemhez. A játék annyira népszerű lett, hogy 1987-ben még a Guiness rekordok könyvébe is bekerült, 41 millió eladott példánnyal.

Mario egy Shigeru Miyamoto nevű játéktervező alkotása, aki születése óta kétszáz videojátékban szerepelt már. Ebben a játékban a karakter olasz származású brooklyni vízvezeték-szerelő, aki egy csövön keresztül jutott el a varázslatos Gomba Királyságba, ahol egyszerű munkásemberből hőssé változik. Mariót 1981-ben, a már említett Donkey Kongban még Jumpmannek, vagyis Ugróembernek hívták, az amerikai Nintendo történelemkönyve szerint. A japán verzióban pedig Mr. Video Game-ként, vagyis Videojáték úrként hivatkoznak rá, majd végül Nintendo irodájának főbérlőjéről, Mario Segaliról kapta meg világhíres nevét. Luigi, az öccse is szerepel a játékban, aki a pocakos és bozontos bátyóval szemben magas és sovány, a tesóhoz hasonlatosan neki is van bajusza.

Mario imádja a pizzát és a pasztát, személyisége a hősök archetipikus jellemzőivel egyezik: bátor és nyíltszívű. Néha olasz, néha brooklyni akcentussal beszél angolul, de nem túl bőbeszédű, rendszerint csak annyit kiált, hogy "Voohoo!", vagy "Gyerünk!", esetleg "Ez vagyok én! Mario!". Örök szerelme a Hercegnő, akitől mindig csókot kap, ha kiszabadítja, de azt nem lehet tudni, hogy lefeküdtek-e valaha vagy sem. Mindenesetre 1995-ben a Nintendo Super Mario World 2: Yoshi szigete című játékában Baby Mario is szerepel, aki eléggé hajaz az öregre, bár nincs bajusza, viszont pelenkában van. Bár nagyon örülnénk neki, ő mégsem Mario és Hercegnő gyereke, hanem Mario gyerekkorában, aki onnantól kezdve gyakran feltűnik, például Baby Luigival kalandozik.

További érdekesség, hogy az egyik fő ellenség a két lábon járó barna gombára, vagy gesztenyére hajazó dolog, aminek az az érdekessége, hogy angolul goomba-nak hívják. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a magyar gomba kifejezés miatt kapta volna ezt a nevet, az egybeesés így csupán véletlennek mondható. A japán Koji Kondo írta a játék zenéjét, ami színenként (víz alatt, felszínen, föld alatt és az erődben) változik, és egy bizonyos szint elérését követően négyszeresére gyorsul.

2008-ban még mindig ez minden idők legnagyobb példányszámban értékesített videojátéka.

Ünneplésként pedig íme a Super Mario evolúció két percben:

Amikor a Szent Jupát 1985. szeptember 26-án elindult Opatijából, mindössze huszan, közeli rokonok, barátok és egy tévéstáb búcsúztatta Fa Nándort és Gál Józsefet. Amikor két évvel később, 1987. szeptember 12-én 70 ezer kilométeres út után visszatértek, több ezer zászlót lobogtató, Himnuszt éneklő magyar várta őket a Magyarországhoz legközelebbi jugoszláv kikötőben. Ők voltak az elsők, akik magyarként egy vitroláson megkerülték a Földet. Hajójukat, a Szent Jupátot a Közlekedési Múzeumban Farkas Bertalan űrkabinja mellett állították ki.

Fa és Gál egy buliban találkozott először. Gálnak mondták, hogy ha bármi gáz van, és bunyó lesz, van itt egy jó erős birkózó gyerek. Ez volt Fa, aki később csatlakozott Gálék székesfehérvári kajak-kenu csapatához.

A fekete himlőről, az emberiség történetének egyik legpusztítóbb megbetegedéséről feltételezik, hogy több mint 3000 évvel ezelőtt indult el Indiából, vagy Egyiptomból. A járvány évszázadokon keresztül tombolt a kontinenseken, megtizedelte a lakosságot, a világ lakosságának hatvan százalékát fenyegette, minden negyedik áldozatát megölte, a legtöbb túlélőjét megvakította, vagy örökre megjelölte. 1977. szeptember 11-én, Szomáliában fertőzött utoljára természetes úton, azóta csak laboratóriumban létezik.

A fekete himlő a Poxvirus variolae által okozott, heveny, ragályos betegség. A himlővírus biológiai fegyverként való bevetésének jelentőségét az adja, hogy cseppfertőzéssel is terjed, és fogékony közösségben rövid idő alatt nagyszámú megbetegedést okoz. Egyetlen eset előfordulása járványveszélyt jelent.

A betegség lappangási ideje 12-14 nap, két fő formája van: az egyiknél (Variola vera) a betegek 20-40 százaléka hal meg, a másik (Variola minor) egy gyengébb változat, a betegek csupán egy százalékára halálos. A betegség a túlélők 65-80 százalékát örök életre megjelöli, mély himlőhelyet hagyva, főleg az arcukon.

A Népszabadság a harmadik oldalon, a lehető legrövidebben számolt be arról, hogy 77 éves korában meghalt Nyikita Szergejevics Hruscsov Az egykori első titkár – példátlan módon – nem halálával vesztette el hatalmát, hanem leváltással, még 1964-ben.

„A hírügynökségi jelentések szerint Hruscsov szívrohamot kapott és röviddel kórházba szállítása után hunyt el."

Ennyi.

A magyar határ 1989-es megnyitása a berlini falból kivert első téglát jelentette – nem Horn Gyula, nem is Kovács László, Medgyessy Péter, Németh Miklós, netán Gyurcsány Ferenc mondta ezt az 1989. szeptember 10-i határnyitásról, hanem egy tavalyi konferencián az a Hans-Dietrich Genscher, aki akkor a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere és alkancellárja volt. Magyarország a keleti tömb első országa volt, amely megnyitotta a nyugati határait, és lehetővé tette egy másik szocialista ország, az NDK nálunk tartózkodó állampolgárainak, hogy menekültként nyugatra távozzanak.

A frappáns Sajtótájékoztató felcímmel, a Grand Prix Hungary címmel és az egyetlen érdemi információt közlő 1986-ban Forma–1-es futam lesz hazánkban alcímmel jelent meg a Népsport 1985. szeptember 14-i, szombati számában egy tudósítás - egy szeptember 10-i szerződéskötésről.

Az egyebek mellett a hétvégi Vasas-Honvéd és Dózsa-Fradi kettős rangadót, valamint a Kijevben a Martinek, Kálnoki Kis, Baráth összetételű magyar csapat részvételével szombaton kezdődő junior öttusa vébét beharangozó lap azonban nem maradt le semmiről: hivatalosan csak előző nap, péntek 13-án jelentette be Balogh Tibor, a Magyar Autóklub főtitkára, hogy szeptember 10-én Londonban, a megfelelő állami és hatósági engedélyek beszerzése után, megkötötték a szerződést a FOCA (Forma-1-es Gyártók és Konstruktőrök Szövetsége) elnökével, amelynek értelmében 1986 és 1990 között öt Forma-1-es futamot rendeznek Budapesten.

Az USA-ban élő horvát nacionalisták hattagú csoportja elrabolta a New York és Chicago között közlekedő egyik Boeing 727-es gépet - nem is akárhová, Európába.

A Népszabadság a második oldalon hozta, hogy meghalt Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke. Nem vitték túlzásba a megemlékezést a Szovjetuniótól elforduló, külön utas kínairól szóló megemlékezést. Azaz, egyáltalán nem emlékeztek meg Mao életútjáról, csupán a halálhírrel kapcsolatos legfontosabb tényeket közölték.

Az 1994-ben bemutatott 777-es, a világ legnagyobb kétmotoros repülője eredetileg hárommotorosként kezdte a 70-es években. A gyártó ekkoriban tervezte a 757-est és a 767-est is, a 777-es csak egy prototípus volt, amit aztán nem valósítottak meg a hárommotoros felépítésből fakadó nehézségek miatt. Így azonban hiányzott egy típus a 767-es és a 747-es közül Boeing kínálatából, amit sokáig a 767-es átalakításával próbáltak orvosolni, de a 90-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a világ egyik legnagyobb repülőgép-gyártójának új típust kell terveznie.

A munka első szakasza teljesen újszerű volt a Boeingnél: az alapok lerakásához meghívták a partnereket is, így a 777-es felépítésébe a légitársaságok is beleszólhattak. Az első találkozóra 1990. januárjában került sor, márciusra már meg is volt a fő irányvonal: a 767-eséhez hasonló felépítés a 747-eséhez hasonló kabinnal, 325 utas szállítására alkalmas törzs, tíz százalékkal alacsonyabb egy főre jutó utazásköltség, mint az Airbus A330-asnál. Feltétel volt még, hogy a repülő el tudjon érni Chicagóból Hawaii-ra és Európába is, valamint hogy kibírjon egy utat az előnytelen felszállási körülményeket biztosító, magasan fekvő és forró Denverből Hawaii-ra.

Az első repülőket a United Airlines rendelte meg, a gépek gyártása 1993. januárjában indult az Everett Factory-ban, ahol közel 1500 mérnök működött közre a felmerülő problémák orvoslásában. Ez volt az első repülő, amit kizárólag számítógépen terveztek, a szimulált környezetben végzett tesztek meggyorsították a munkát.

A próbarepülések 1994. júniusában indultak, és 11 hónapon keresztül tartottak, ez volt a legdrágább tesztidőszak a Boeing addigi történetében. 1995. május 15-én szállították le az első gépet a Unitednek, az első polgári repülésre júniusban került sor, amikor a 777-es Londonból Washingtonba szállította az utasokat.

Az olajárak emelkedésével egyre több légitársaság fordult az olcsón üzemeltethető típushoz, ami bebizonyította, hogy sok utas szállításához nem kell négy motor. A modell legnagyobb megrendelő a Singapore Airlines, a légitársaság 76 darab 777-est használ, összesen 731-et építettek 2008 júliusáig a típusból.

Az évek alatt több verzió is készült, a legnagyobb, a 777-300-as 1997. szeptember 8-án gurult ki. Ezt a gépet az emeletes 747 100/200 leváltására szánták, a méretnövelés után a típus már annyi utast tudott szállítani, mint az első Jumbók, harmadával kevesebb egy főre jutó üzemanyagköltség és 40 százalékkal alacsonyabb karbantartási költség mellett. A géptörzsbe tíz métert toldottak bele, így az 73,9 méteres lett, szemben a 747 400-as 70,8 méteres hosszával. A gépet csak a 2001-ben megjelenő A340-600-as múlta felül, ami 75,3 méter hosszú, illetve házon belül majd a 747 800-as lesz hosszabb 76,4 méterével. Az európai óriás, az A380-as inkább felfele terjeszkedik, mert annak 73 méter telik el az elejétől a farkáig, de az Antonov AN-225-ös teherszállító gép 84 méterével mindennél hosszabb.

A 300-as modell akár 550 utast is tud szállítani egyetlen osztályos beosztásban. A típus 1998-ban kezdte meg a szolgálatot, átlagosan 368-an férnek el benne háromosztályos beosztásban, a gép 11 ezer kilométeres távolság megtételére képes. Hármféle hajtóművel lehet rendelni, ezek tolóereje 400 és 436 kN között mozog, de az átdolgozott verzió, a 300ER-be már a világ legerősebb turbinái, az 513 kN tolóerejű GE90-115B-k kerültek. Ennek, valamint a nagyobb üzemanyagtartálynak hála a repülő hatótávolsága eléri a 14685 kilométert. Az ER300-zal sok légitársaság a Boeing 747 400-asokat váltja, mert bár 416 utas helyett csak 365-öt tud szállítani, egy főre lebontva sokkal alacsonyabb az utazás és a karbantartás költsége is. Amióta megjelent az ER-típus, csak abból rendelnek a 300-as sorozatból.

Az amerikai légierő már a nyolcvanas években elkezdett az F-15-ös vadászgép és az F-117-es lopakodó utódján gondolkozni. Összeállították a prioritásokat, amik közt szerepelt az alacsony észlelhetőség, a nagyfokú automatizáltság, a fejlett elektronika, valamint az utánégető nélkül is elérhető, megtartható nagy sebesség (szupercirkáló-üzemmód), hogy a gép gyorsan odaérjen a hadszíntérre, majd el is tudja hagyni azt. 1,5 Machban határozták meg az utánégető nélkül elvárt sebességet. A javaslatokat 1982-ben összesítették.

A meghirdetett pályázatra két konzorcium adta be a jelentkezését, a Lockheed (a Boeinggel és az F–16-ot gyártó General Dynamics-szal) és a McDonnell Douglas (a Northroppal) közösen állt neki a fejlesztéseknek, a munkálatokra 50 hónapot és 691-691 millió dollárt kaptak a vállalatok, amiért cserébe két-két prototípust kellet megépíteniük.

A McDonnell Douglas az YF-23-as terveivel állt elő, amiben túl sok volt a technológiai áttörés ahhoz, hogy komolyabb változtatások nélkül sorozatban tudják gyártani: a konzorcium főleg azt akarta demonstrálni, hogy milyen áttörő fejlesztések vannak a birtokában.

A Lockheed, a Boeing és a General Dynamics közös fejlesztése, az YF-22-es szintén futurisztikusnak hatott, de jóval közelebb állt a megvalósíthatósághoz. Azért a pályázatra beadott vázlatokat nekik át kellett alakítaniuk, mert a mérnökök szerint az eredeti tervekből megépíthető repülő fel sem tudott volna szállni.

A tervezés során a költségek elszaladása és a súly túlzott növekedése jelentette a legnagyobb problémát, utóbbi miatt csökkenteni kellett a gépre rakható fegyverek számát és azok elhelyezésével és játszani kellett, ráadásul ennek köszönhető a szárnyforma speciális kialakítása is. 1988-ra azonban sikerült összehozni azokat a terveket, amik alapján aztán a prototípust megépítették.

A gépet 1990-ben mutatták be, és szeptember 29-én szállt fel először, amikor is az F-22-es a Lockheed Palmdale-i üzeméből az Edwards légibázisra repült. A második prototípus is hamar elkészült, az október végén emelkedett a levegőbe, a berepülési programot feszes menetrend mellett év végére el is végezték. Az F-22-es bírta a kétszeres hangsebességet, a 7 g-s terhelést, teljesítette a szupercirkáló üzemmódot és képes volt rakétákat indítani. A repülő ekkor kapta a Lightning II becenevet, amit aztán a hadsereg Raptorra változtatott.

A felállított követelményeknek a Lockheed és a McDonnell Douglas gépe is megfelelt, a Raptor végül jobb manőverező képességének, valamint kevesebb megvalósíthatósági kockázattal járó felépítésének köszönhette győzelmét, amit 1991. április 23-án jelentettek be.

A prototípusok tapasztalatai alapján megkezdődhetett a sorozatgyártásra érett verziók építése is, ekkorra azonban már véget ért a hidegháború és megváltoztak az igények: törölték a kétüléses modellt a tervekből, valamint az eredetileg 750-es darabszámot 1997-re 339 darabosra csökkentették.

Az előszéria első példánya 1997. áprilisára készült el, ekkor azonban még dolgozni kellett rajta, így a gép szeptember hetedikén repülhetett először, amit a második példány csaknem egy évvel később követett.

Az első tízes széria sorozatgyártása 2001-ben indult meg, a kiértékelés elvégzése után 2005 december 15-én álltak hadrendbe a repülők. Jelenleg még csak két repülőszázadban szolgálnak, további kilencvennek a feltöltése folyik, éles bevetésen azonban még nem volt F-22-es vadászgép.

A próbákon ugyanakkor meggyőzően teljesített: egy alkalommal a típus 33 darab F-15-ös fölött aratott szimulált győzelmet anélkül, hogy az ellenséges rendszer egyáltalán megtalálta volna a gépet. Egy alaszkai légi gyakorlaton 108 gépet szedtek le virtuálisan az új repülők veszteség nélkül, egy japán teszt alkalmával meg 140:0-s győzelmet arattak.

Igaz, az odaút kifogott a gépeken: a hat darab Raptor számítógépe kifagyott, amikor áthaladtak a dátumválasztó vonalon. Tönkrement a kommunikáció és a navigáció is, így a repülők csak a jó időnek hála, tankereiket követve tudtak visszatérni a Hawaii-i légi bázisra, ahol 48 óra alatt megszerelték őket.

A poszt jelentős részben a Wikipedia szócikke alapján készült.

Öt nap volt hátra a müncheni olimpiából. Wichmann Tamás a döntőbe kenuzta magát, a focitornán Lengyelország megverte a Szovjetuniót, az éremtáblázaton két arannyal a hatodik helyen álltunk, amikor az újkori olimpiák történetében először egy napra felfüggesztették az olimpiai játékokat. Az ok: terrorakció.

Kommunista Urak és Szovjet talpnyalók, hazaárulók, bohócok, köpünk a pofátokba – a Magyar Posta miskolci postaigazgatóságnak a vezetőjénél, Koczka Antalnál ezek a szavak verték ki a biztosítékot 1987 januárjában. A szavakat egy nyílt levelezőlapon olvasta, amit az ózdi 2. számú postahivatal vezetője, Három Ibolya juttatott el hozzá - ahelyett, hogy a címzettnek, az MSZMP Központi Bizottságának postázta volna.

Koczka Antal nem tétlenkedett: feljelentette a levelezőlap névtelenségbe burkolózó íróját a megyei rendőr-főkapitányság állambiztonsági szerveinél; a megyei főkapitány ekkoriban egy bizonyos Túrós András volt, aki 1989-ben országos főrendőr és ezzel együtt belügyminiszter-helyettes lett. A nyomozás 11 hónap után, egy névtelen telefonálónak köszönhetően vezetett eredményre: az öt szakmával rendelkező, akkor már rokkantnyugdíjas Kristály Gyula a vádlottak padjára került, ahol első fokon négy év letöltendő fegyházbüntetésre, majd 1988. szeptember 5-én jogerősen másfél év, négy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Horthy Miklós újratemetésének előestéjén „a zuhogó eső ellenére több mint ezer ember” vett részt a Vérmezőn a Demokratikus Charta rendezvényén. A szervezők szerint ez nem ellen-újratemetés, csupán végső búcsú a Horthy-korszaktól.

A 90-es évek elejének meghatározó momentuma volt a Göncz-Antall-csata. Ebben foglalt állást a Magyar Hírlap 1991. szeptember 3-i számában Debreczeni József, aki akkoriban még az MDF országgyűlési képviselője volt, és esze ágában sem lett volna olyanokat leírni egy MSZP-s politikusról (amit 15 évvel később Gyurcsány Ferencről leírt), hogy: "Nem félek a megfelelő kifejezés használatától: államférfi".

Mától új szöveggel éneklik a szovjet himnuszt – ezzel a címmel bújtatta el negyedik oldalas, mindössze öt mondatos cikkében a feltűnő hírt az 1977. szeptember 1-jei Magyar Nemzet. Hogy miről mire és hogyan változott a szöveg, az a híradásból természetesen nem derül ki. Csak az, hogy szerda este a moszkvai rádióban és televízióban első ízben hangzott fel a Szovjetunió új állami himnusza, amelynek szövegét és zenéjét május 27-én hagyta jóvá a Legfelső Tanács Elnöksége.

A világ leghíresebb hajója, a Titanic 1912. április 14-én este ütközött egy jéghegynek, majd pár órával később 15.-én hajnali 2 óra 20 perckor süllyedt el, miközben Southamptonból New Yorkba tartott. A hullámok között 1517 ember lelte halálát. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada.

Diana walesi hercegnő autóbalesetet szenved Párizsban, kórházba szállítják, kétórás életmentő műtétet végeznek rajta, de nem járnak sikerrel, a hercegnő vasárnap hajnalban meghal. Szintén életét veszti Dodi al-Fajed, a Harrods tulajdonosának fia, akivel Diana együtt utazott az autóban. Meghal az autó sofőrje is, Trevor Rees-Jones, az egyetlen túlélő a hercegnő testőre, akit súlyos sérülésekkel mentenek ki az összeroncsolódott autóból.

A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében brazil megrendelésre készül az első 200 tonnás úszódaru. A gyár dolgozói már a vízen szerelik a hatalmas szerkezet elemeit – írta a Népszabadság 1977. augusztus 28-i, vasárnapi száma egy, a címlapon megjelent fotót kísérő képaláírásban. Ebből a lapból, amelynek szintén a címlapján olvashattuk az örvendetes hírt, hogy a "Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére a csepeliek által kezdeményezett munkaverseny teljes kibontakozásáról érkeztek újabb hírek a szocialista tábor több országából", többek között "az azerbajdzsáni könnyűipar egyik legkorszerűbben felszerelt gyárából, a Kirovabadi Szőnyeg- és Posztókombinátból", az nem derül ki: nemcsak készül, hanem szinte már készen is van a hatalmas úszódaru.

Az elsőnél csaknem hétszáz méterrel hosszabb, a budapesti repülőtér első ötven évének egyik legnagyobb fejlesztése, amelyet hivatalosan a Malév egyik Róma–Budapest-járata, nem hivatalosan egy német pilóta vezette Cessna (nem az, amelyik később a Vörös téren is járt) avatott fel. Ez a Ferihegyi Repülőtér második leszállópályája, amelyet 1983. augusztus 30-án helyeztek forgalomba.

„Közös akarattal a vitatott kérdések megoldhatók” – ezzel a címmel számolt be a magyar diplomáciatörténet egyik legnagyobb fiaskójáról a Magyar Hírlap. A fotón egy tárgyalóasztal, bal oldalon magyarok Grósz Károllyal, a jobb oldalon románok Nicolae Ceausescuval az élen. Középen Ceausescu fotója néz az egybegyűltekre.

1976. augusztus 26-án addig sosem látott, ijesztően gyorsan pusztító vírusfertőzés tört ki Közép-Afrikában, Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) északi részén. A járvány egy apácák üzemeltette kórházban pár nap alatt 318 emberből 280-at ölt meg. Hamarosan sikerült azonosítani a vérzéses lázzal járó betegség kórokozóját, amit az első kitörés helyszíne melletti folyó után Ebolának neveztek el. A vírusnak azóta több alfaját (Zaire-, Szudán-, Reston, Tai-, és Bundibugyo-törzs) fedezték fel, de csak egyetlen rokonát, a zöldmajom-kórként ismert afrikai betegség kórokozóját, a Marburg-vírust. Az Ebola gyorsan mutálódik, cserélgeti a génjeit, új törzseket hoz létre szinte minden új felbukkanásakor.

A Népszabadság a kis hírek között számolt be egy gépeltérítésről, amit ma már címoldalon hozna bármelyik magyar lap. Az 1982. augusztus 26.-i számban alig lehetett észrevenni az új kutyatávolugró-világcsúcsról, a megújult almás krémtúró gyártásáról, a bányásztémájú bélyegekből nyílt oroszlányi kiállításról szóló hírek között.

Napokkal a moszkvai puccs után a Magyar Hírlapot még a sikertelen ultrabalos hatalomátvételi kísérlet következményeiről szóló hírek uralták. Párttalanítás a szovjet hadseregben, Gorbacsov lemondott a főtitkári posztjáról, mivel az SZKP KB és PB nem lépett fel a puccsisták ellen, satöbbi. A szovjet blokk hírei között szinte alig lehetett észrevenni, hogy Ukrajna fontos lépést tett függetlenné válása felé: az ukrán legfelsőbb tanács nyilatkozatot fogadott el a teljes állami függetlenségről, amit december elején népszavazásnak kell megerősíteni.

„Kedden délután függesztették ki a hűségjutalmak jegyzékét. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amikor meglátták az emberek, hogy a pénzük nagy részét elviszi az adó, már tudni lehetett, hogy valami történni fog” – így idézi fel a Népszava 1988. augusztus 25-i száma a kommunista rendszer első sztrájkjának, a mecseki szénbányászok két nappal korábban, az esti órákban elkezdett munkabeszüntetésének közvetlen előzményét.

A Népszabadság 1962. augusztus 24-i számában a rövid hírek között jelent meg a Charles de Gaulle francia elnök elleni merénylet híre:

Az augusztus 21. éjféli csehszlovákiai bevonulás híre csak az augusztus 22-i lapokban jelenhetett meg. A Magyar Nemzet vezércikke – hivatalos eligazítás híján – még az Alkotmány és az új kenyér bensőséges ünnepéről szólt.

A barcelonai olimpiáról hazaérkező aranygépet – mint néhány nappal később kiderült – nemcsak a szurkolók várták, hanem a rendőrség is. Zemplényi Györgyöt, a Magyar Úszóválogatott és a Budapesti Rendészeti SE menedzserét akarták őrizetbe venni, de a rosszat sejtő Zemplényi nem volt a gépen, Interpol-körözést adtak ki ellene.